HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Horváth János – Verseghy Ferencnek
Veszprém, 1820. március 4.

Igen Tisztelendő Úr!
Kedves Uram Bátyám!
Azon kellemes nyájasságbúl, melly szép leveleiben mosolyog, és játszik, örvendezve olvasom ki, hogy Kedves Uram Bátyám frissen van; legalább ha a’ teste nehezedik is, lelke ifiui elevenséggel röpköd a’ világi bajok felett, és ez bennünket avval az édes reménységgel éltet, hogy a’ mi Verseghynknek hosszú életet szánt az Ég!
Az Értekezésekben dolgozó tagoknak kölönös öröme lehet abbúl, hogy a’ Nagy Méltós. Érsek Úr folyó írásunk iránt olly nagy kegyességgel viseltetik. Sartori Úrnak VaterländischeBlätterjei nálunk ösmeretlenek; annak okáért kérem Uram Bátyámot, ha lehetséges közöllye velünk azon darabot, melly bennünket illet. Folnesius Urat én nem is ösmerem, az első esztendőbéli Zeitblätterjének olvasója voltam ugyan, de mivel belőlle semmít sem tudtam tanúlni, abba hagytam, ’s azótatúl fogva még azt sem tudtuk, hogy él és ír. A’ Zsoltárokban tudtomra senki sem dolgozik, de gyanítom Argauer Úr mondása, honnan ered. Fő Tiszt. Poroszkai Váczi Kanonok Urnak munkája a’ Zsoltárokrúl több esztendőtűl fogva Budánn hever két nagy kötetben, de mind ekkorig, mivel még nem egész, Tek. Trenka Úrtúl helyben hagyást nem nyert, hihető, ez a’ Kanonok Úr akarná munkáját az Értekezésekben közrebocsátani. Ezt pedig abbúl gyanítom, hogy nekem éppen ő ajánlotta a’ Töredelmes Zsoltárokat; de mivel én a’ munkáját már láttam a’ Revisor Úrnál, és az egészen Káldy fordítása a’ jegyzések pedig felette hosszúak, Levelére akkép készülök felelni, hogy neki a’ Zsoltárokrúl való Értekezést, mellyhez Verseghynek remek fordítási hozzája lesznek ragasztva, és a’ mellybűl a’ harmadik kötet’ számára négy árkus már ki is van nyomtatva, különösen megküldöm; a’ példát meglátván, ha még ekkor is kedve lessz Bajnokommal verset futni, jól vagyon; ha nem önnkint letesz szándékárúl; de én meg vagyok győződve iránta hogy bizonyosan elsínlik. Haszontalan! a’ Zsoltároknak mind szoros mind szabad fordításában a’ koszorú Verseghynek van eltéve.
A’ jutalomkérdésekre tett észrevételei Uram Bátyámnak igen helyesek; de hisz azt én mind a’ Jelentésben, mind az Előszóban már kihirdettem, hogy a’ Feleleteket Deák nyelvenn is elfogadom; éppen oda czélozván, hogy a’ Tót ’s Német Papjainknak is módot mutassak a’ dolgozásban való részvételre; Uram Bátyám’ tanácslására azonban ezen ajánlásomat a’ második kötetben teendő kérdéseknél ismét megújítom.
A’ Lexiconnak készítéséhez a’ jövő Vásárra ismét két segédkönyvet küldök. Az Eggyik Verbőczinek 1691. eszt. Deák Magyar kiadása, mellynek végénn a’ törvényes Mesterszavak magyaríttatnak meg; a’ másik P. Zozimus Likvándinak a’ Deák és Magyar Theologyiai ’s Egyház-Törvényi Szó-Tárnak Próba-Tétele. Posonyban 1802. – Adgyon az Isten erőt Kedves Uram Bátyámnak, hogy az Egyházi Szókönyvel a’ Magyar Klérust, minél előbb megajándékozhassa. Hogy munkálkodása mellett szűkölködést lásson, azt meg nem engedgyük. A’ vásárra egyszersmind Uram Bátyámnak nállam letett 26 arannyát Seiler Úrnak honoráriumát is elküldöm.
Éneket csinállyáke [!] ’s mirűl? azt kérdi Uram Bátyám! Hát a’ szép Stabat Materrűl már megfeledkezett? Poétánk tudom ennél felségesebbet alkot, vajha osztán az Ária is annak méltóságos szomorúságához a’ szomorú méltóságához szerencsésen légyen alkalmaztatva!
Tek. Trenka Urhoz a’ múltt alkalmatossággal – melly által a’ 26 aranyat is elküldöttem volna, ha azon száz forínt mellyeket én Uram Bátyámnak a’ Feleletért honoráriumképen küldöttem, a’ másik száz foríntonn kivűl, mellyeket a’ nyomtatásbeli költségekre adtam, ’s Uram Bátyám ammint ott létemben mondotta meg nem kapott, arra nem intett volna, hogy olly postára bizzam, ki egyenesen kezéhez viszi – a’ múltt alkalmatossággal mondom ismét eggy nyalábot küldöttem revisio alá az Értekezésekbűl; a’ benne foglaltt műdarabokbúl némellyek a’ harmadik kötetbe tartozván, kérje meg nevemmel Uram Bátyám a’ Tiszteltt Urat, hogy azon írásokat a’ Vásárig megvisgálni ne legyen terhére.
Koncz Jósef Egri Prebendárius a’ Tudom. Gyüjt. az 1820. eszt. I. kötet. 39–40 old. helyben nem hagyható ifiúi tüzzel kelt ki az Egyh. Értekezések mellett némelly Egri Ócsárlói ellen. Tanullya ki Uram Bátyám, micsoda ember ez? A’ tiszteltt Uraktúl ezer meg ezer köszöntést, áldást; velem eggyütt mindnyájan egésségesek. Én pedig viszontag annyi barátságos csókot, a’ hányat Uram Bátyám küldött
Veszprém. Mártz 4 dikénn 820
igaz baráttya
Horváth m. k.