Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Veszprémben létemkor hozzám mutatott különösebb szívessége kötelességemnek teszi, hogy az új esztendőnk alkalmatosságával Főtiszt. Urat megtisztellyem e’ kis írásom^* által, melly helyett tiszta szívembűl inkább magam jelennék meg, hogy^* egyéb jóakaróimmal és Barátimmal eggyütt megölellyem. De csak én is úgy vagyok levelemmel, mint hajdan könyvecskéjével Ovidius: hei mihi! quo Domino non licet ire tuo. Kívánok tehát Főtiszt. Úrnak mennyekbűl minden testi, lelki áldást, állandó egésséget, nevedékeibűl sok örömet, különös dicsősséget, és a’ mi egyéb jót magának az Úr Istentűl ohajt. Engedgye meg, kérem, hogy magamot különös tisztelői közé számlálhassam, és hogy Úri^* hajlandóságával dücsekedhessek, mellyet megérdemleni, tellyes erővel ügyekezek.

Valahányszor Ossitzkyval, ki Főtiszt. Urat az új esztendőnek alkalmatosságával különösen tíszteli, a’ Veszprémi barátságos mulatságokrúl beszéllgetünk, Főtisztelendő Úrnak szíves egyszersmind és vidám társalkodását^* érzékeny tűzzel^* emlegetni nem győzzük. Áh, ugymond az öreg Faunus,^* asszonyának hallattára, az illyen úrnak kormánnya alatt mindgyárt ma beállok a’ kispapok közé, és Sámson Urat választom mesteremnek. Így azutánn úgy^* bele tüzesedik Veszprémnek dücsőitésébe, hogy végtére a’ Veszprémi^* új ösmerősseinek egésségéért eggy pohár bort iszik.

Főtiszt. Urat szívesen csókolván,^* magamot szívességébe és barátságába ajánlom és vagyok

Főtiszt. Urnak