Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Engedgye meg, Édesem! hogy neve’ napjára és az új esztendőre előre küldgyem e’ levelemben tellyes tiszteletemet, ’s az Úr Istentűl minden némű jót, áldást boldogságot, előmenetelt, állandó egésséget ’s a’ munkálkodásra erőt és kedvet kívánván, magamot Úri szívességébe és barátságába ajánlyam, egyszersmind pedig^* e’ kettős ünnepre eggy pár Zsoltárral kedveskedgyek, mellyeknek eggyikét saját szívére, a’ másikát a’ Papságra nézve különösebben^* szereti Fő Tiszt. Úr.

Az ide zártt leveleket, kérem bizodalmasan, ne sajnállya azon Uraknak kezeihez szolgáltatni, a’ kikhez szóllanak. Kettőben közűllök van három darabocska, mellyek az Értekezésekbe valók. Reméllem, hogy két utólsó leveleimet vette Fő Tiszt. Úr; az eggyik a’ Postánn vitte a’ Mappába való neveket, az Ékesenszóllásnak folytatását, valamint az Extractusét is: a’ második nem is volt levél, hanem a’ Fejérvári Loterista által küldött Elmélkedés a’ Bibliának Magyar Fordításárúl, mellyben a’ Magyar Bibliáknak kiadásárúl azokot, a’ mik Bod Péterben, a’ Posonyi Ungrisches Magazinban, Wallaszkyban és a’ M. Drougthonban vannak, Tettes Trenka Úrnak barátságos javaslására, úgymint hibákkal pözsgő tudósításokot, mondhatom Cálv. kérkedéseket, egészen elhagytam.^* Ez iránt Fő Tiszt. Kiss Ferencz Úrnak bővebben írok ide rekesztett levelemben. Ha ezen Elmélkedést helyben haggyák Fő Tiszt. Urak, és alkalmatosnak ítélik arra, hogy az Értekezésekben helyt foglallyon, akkor Fő Tisztelendő Úrhoz fordítom következendő kérésemet.

De dato 22. Aprilis 1819. Ezt irta Fő Tiszt. Úr Sághynak: „Mond meg Verseghynek, hogy már 16. darab régi könyvre tettem szert, azokban az ő orthographiája tökélletesen meg van erősítve. És így, ha okokkal nem, tekíntettel is ’el lehet hallgattatni a’ jottistákot.”

De én reméllem, hogy e’ könyvekbűl nem csak a’ jottistákot, hanem általlyában a’ cálvinistás magyarságnak és írásmódnak Catholicus bajnokit is megnémíthattyuk, ha Fő Tiszt. Úr az imént küldött^* Elmélkedésemnek vége felé ezen szavaim utánn:

„Telegdinek imént előadott orthographiája a’ d. l. n. t. utánn olly erős gyökeret vert, hogy maga Káldi egészen hozzá ragaszkodni eggy csöppet sem kételkedett, és hogy mind a’ három kiadásában tellyes épségében fennmaradt. Így írtak akkor nem csak a’ mieink, hanem a’ Reformátusok is”.^*

akár saját nevével, a’ mi fontosabb volna, akár az Elmélkedéshez tartozó dolog gyanánt minden név nélkűl, eggy Jegyzést tenne, mellyben az említett 16. könyvbűl vontt^* rövid példák állanának. Ha e’ példák a’ jotának helytelenségénn kivűl azt is megmutatnák egyszermind, hogy

a’ cz és cs vagy legalább a’ ch uralkodik bennek;

hogy a’ harmadik forma habzik;

hogy a’ genitivalis dativusok utánn, ha többes számúak is, nem áll mindenkor plurale possessivum, hanem singulare is; valaminthogy Káldi mindgyárt Gen. 2. 2. 1. így beszéll: azért elvégeztetének az egek és a’ föld, és azoknak minden ékessége; nem pedig ékességek ammint már most helytelenűl írják;

felette kivánatos dolog, és a’ tiszta magyar^* írásmódnak felsegítésében nagy és nevezetes ugrás volna.

Ha ezen Elmélkedés a’ Bibliárúl helyben hagyást nem találna, vagy az Értekezésekben nagyon^* későre kellene halasztania,^* kérem Fő Tiszt. Urat, adgya tudtomra: mert így belőlle Deák Dissertatiócskát kellene csinálnom nem kevés üdővesztegetéssel, hogy azon esetre, ha a’ Prímásnak feleletébűl szükségesnek látnám, az Egri Érsek által hozzá igazítsam. De mennyivel jobb volna,^* ha ezen esetben a’ Prímás előtt a’ Veszprémi Értekezésekre provocálhatnék! Azonban a’ fellyebb ohajtott jegyzésre akkor is megkérném Fő Tiszt. Urat, ha Elmélkedésemet Deákra fordítani kénytelen volnék.

Báró Szepessyrűl, az új Erdélyi Püspökrűl hallom, hogy a’ legújabb Kálvinistás Magyarságnak nagy baráttya, nem azért, hogy Kálvinistás, hanem mivel helyésnek [!] gondollya. Ha tudná, hogy a’ Kálvinistáktúl eredt, és hogy tőllök apolgattatik, mint saját szüleménnyek, tudom, hogy csak ezért is felhagyna védelmezésével: mert ebben lelkiösmeretét nagyon pontosnak tudom.^{* *}

Szinte eddig jöttem volt már e’ Levélnek írásával, az ide zártt többi leveleim pedig^* már készen voltak, mikor Főtiszt. Úrnak de dato 11. Decemb. hozzám igazított böcsös Írását a’ Mappába való nevekkel eggyütt vettem. Megelőztek engemet Főtiszt. Urak az új esztendőre való köszöntéssel, mellyhez még szép ajándékot is méltóztattak függeszteni; és, a’ mi több, azzal a’ nemes szívűséggel, melly engemet a’ háladástúl eltilt. Tisztelem és böcsűlöm én még e’ tilalmat is, mert olly szívekbűl származik, mellyekkel ellenkeznem még ebben sem lehet, hozzájuk való kötelességemnek sérelme nélkűl. Az ide zártt levelekben tehát errűl semmi emlékezetet sem teszek, hanem csak a’ névünnepeknek és az új esztendőnek^* érkezését tisztelem meg mindennémű jóknak ohajtásával, ’s magamnak további ajánlásával. Az adományért való szíves köszönetemet pedig amaz Isten embernek oltárára teszem, ki a’ tökélletes emberségnek és az emberi tökélletességnek legfőbb példázattya, azzal a’ buzgó kéréssel, hogy áldgya meg mindazokot, kik a’ jótevésben^* nyomdokit követni, ’s hozzá hasonlítani ügyekeznek.^*

Főtiszt. Külley Prépost Urat megkértem ide zártt levelemben, hogy Mélt. Veszprémi Püspöknek és Mélt. Nagy Prépost Úrnak az új esztendőre tiszteletemet megtenni ne terheltessen. Főtiszt. Barátom Uramnak pedig, hogy ezen alkalmatosságot felosszam, azért esedezek, hogy a’ többi Káptalanbéli Uraknál, kiknek levelekkel alkalmatlankodni nem merészlek, az új esztendőre ugyanezen szíves tiszteletemet jelenteni, és engemet úri kegyességekbe ajánlani méltóztasson. A’ Professor Urakot Sámson Úrral^* eggyütt szívesen csókolom, arra kérvén őköt, hogy hozzájok való testvér szeretetemet az új esztendőben is^* viszonolni ne átallyák. Szíveik nekem elfelejthetetlenek.

A’ kivántt utólsó Strófát ide függesztem, öszveforrasztván benne^* a’ Veszprémi idéát az enyímmel. A’ Mappába való neveket a’ metsző számára egyszer, azutánn^* magamnak másodszor leírtam, és így in originali visszaküldöm. A’ rézmetszővel Sághy Úr már tractált, és én a’ Mappát neki kezébe adtam. Ossitzky maga ír Főtiszt. Úrnak.^* Bezzeg nagyon visszamaradtam most Schmid Szókönyvecskéjével; újra bele kell majd tanúlnom, ha megint hozzá fogok. Ez, és a’ Magyar Törvény majd nem áthághatatlan gátokkal rémítik annak törekedéseit, a’ ki mesterszavaikot Magyarra akarja^* tökélletes praecisióval tenni. Méltós. Kopácsy Püspökhöz Szent István’ napjátúl fogva szűntelen készűltünk Sághy Úrral, még ennek kellemetlen esete^* be nem érkezett, és a’ hídat ki nem szedték. Én már csak a’ jövő esztendőre hagyom, ha élek,^* nálla teendő udvarlásomot. Ezzel etc.

NB. NB. Misi etiam ex Extractu philatim. Complementum litera D. et initium literae E.^*

NB. P.S. Epitomérúl a’ 2. kiadást megírtam. Azutánn, hogy Külleit és Szmodítsot nem merem Evangelista Jánosoknak tartani. A’ Kisasszonynak új esztendőt kívánok. Azutánn vezeti embert (az embert helyett) és több ilyen soloecismusrúl is írtam, de pronomine person indefinitio az ember nem pedig artic. nélkül: ember.^*