Szíves munkálkodásiért ezer áldás az Egektűl; de amennyire tehetségünk engedi, mink is háladatosak ügyekszünk lenni. Az új esztendő napjára készültt lelkes ’s érzékeny éneket a’ megyebeli visgálat által helyben hagyva vissza küldöm, hogy cottába tétetvén minél hamarább nyomtatás alá mehessen. A’ 118. és 136 Zsoltárra nézve koránt sem akarjuk mink Uram Bátyámat a’ Grammatikai magyarázatnak ’s értelemnek korlátai közé szorítani; mert költői tüzének lobjaiban, ’s szép képzéseinek friss repteiben, hidgye el, mink is jobban gyönyörködünk: azért azokat kéjére bizzuk. – Máskép van a’ dolog az 1. 2. 3. Zsoltárral. Ezeket mink, a’ fordításnak regulái szerint, az eredetihez szorosabban, ’s igazábban kötött grammatikai fordításnak próbája, sőt példája gyanánt kívánnyuk közre bocsátaní; olly szándékkal lévén, hogy ha Értekezéseink kedvet találnak, darabonkint, mindnyáját elkészíthessük. Ehhez képest a’ három elsőnek fordítását némelly jegyzések mellett, de igen igen szép kéréssel még egyszer visszaküldöm, hogy – mivel ammint észre vesszük a’ versek jambusba vannak öltöztetve – Kedves Uram Bátyám azokat az idemellékeltt észrevételekhez képest megegyengetni méltóztasson.
Az 1-ső Zsoltár eggyetlen eggy helyenn kiván az Észrevételek szerint igazítást, a’ jegyzések is mind jóváhagyást találván.
A’ második Zsoltárnak a’ synopsissa meg van változtatva; azért a’ mit az Észrevételekben olvas Uram Bátyám, azt méltóztasson a’ maga ortográfiája szerint fölibe tenni. – A’ versek iránt tett észrevételeket is el kell fogadnunk a’ Dogmaticának útmutatása szerint; úgy a jegyzéseket is.
A’ harmadik Zsoltárban hasonlóképen mind a’ Synopsist, mind némelly szókat ’s üdőket, nem külőmben a jegyzéseket is az Észrevételek szerint kell megváltoztatni.
Ezt a’ változást a’ nélkül, hogy Uram Bátyámnak ortográfiája ellen véteni akarjunk, elmellőzhetetlennek találtuk. Mellyre való nézve még egyszer kérem, hogy kívánságunkat tellyesíteni ne légyen terhére.
Káldi Györgynek oktatásaival én nem szolgálhatok; azért ezen könyvét, csak ugyan a’ Nemzeti Muzeumbúl kell ki vetetni Sághy Barátunkal, a’ ki e’ tekintetben fáradságát nem is fogja sajnálni.
Mink itt Uram Bátyámat, mint legjobb Barátunkat lelkünkbűl szerettyük mindnyájan; tartson meg viszont bennünket is szivességében szeretetében. Ossitzky Urat az Asszonysággal eggyütt különösen tisztelem. Uram Bátyámat pedig csókolom, ’s maradok holtig
Veszprémben Sept. 18-dikánn 819.
Horváth m. k.