HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Horváth Jánosnak
h. n., 1819. augusztus 20.
Weszprémbűl való visszajövetelem utánn Horváth Kanonok Úrnak 20. August. 1819.

Főtiszt. Apátúr és Kanonok Úr!
Kedves Drága Barátom Uram!
Ide rekesztve küldöm a’ három első Zsoltárt olly szorgalommal fordítva, ammint tőllem kitelhetett. Kívánom, hogy bölcs várakozásinak megfelellyenek.*
megfelellyen|ek| [Betoldás a sor fölött.]
Trenkával, kinek Censurájánn átestek, magával nem szóllottam, de cerusával tett jeleibűl látom: 1o) hogy e’ szavakot: mellyenn Betlehem fekszik, eggyik jegyzésembe szeretné betolni: a’ minek okát nem tudom átlátni. Ha Fő Tiszt. Úr jónak tartya, tegye meg. 2o A’ Kentye névvel nem tud, látom, megalkudni; mert mindenütt megbéllyegezte. Ennek sem látom okát. Talán az y miatt? Ámde Kente, vagy Kentte a’ kimondásban annyit tesz, mint unxit. Kenettye rossz azért, mivel a’ participium és a’ praeteritum nem kenett, hanem kentt és kent; és a’ kimondásban annyit is tehet, mint unguentum ejus. A’ szülöttye helyett lehet szülötte mondani, mert a’ participium és a’ praeteritum nem szülött, hanem szültt és szült, és így az értelem nem kétes. 3o Az Absolon helyett a’ Zsido*
Zsido <..>
ejtést látszik kívánni: Absalon: de én a’ megmagyarosított nevet Absolon jobbnak tartom, mint az Abszalont, mellyben nemcsak az o helyett a vocalist, hanem a’ Magyar s helyett is az sz betűt kellene írnunk.*
helyett |is| <a’ sz> az sz betűt <is> kellene írnunk [Betoldás a sor fölött.]
A’ könyvecskét, mellybűl a’ Zsoltárokot kidolgoztam, a’ Zsidó textusnak írtt Analizissával eggyütt haza küldgyemë hamar, vagy hasonló munkácskák végett eggy üdeig magamnál tartsam? Most már az új esztendőre való Éneknek*
Éneknek <kido>
szerzésében foglalatoskodok, az Egyházi Szókönyvben és a’ Bibliában. Mihelyt az énekenn átesek, az Egyh. Értekezések számára*
átesek, |az <…> Egyh. Értekezések számára| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
a’ Magyar Bibliának fordításairúl*
Bibliának <a’ kiadásárúl> |fordításairúl| <[…] ér> [Betoldás a sor fölött.]
való rövid értekezésekhez, és Káldiénak*
Káldi|énak| <fordításának> [Betoldás a sor fölött.]
kívántt Criticájához fogok. Feltettem magamban, hogy a’ mit eddig a’ Genezisrűl az Egri Érseknek parancsolattyára*
a’ Genezisrűl |az Egri Érseknek parancsolattyára| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
kidolgoztam, és ezentűl kidolgozni fogok, sőt ha a’ Magyar Bibliának jobbítása az új*
a|z új| [Utólagos betoldás.]
Prímástúl rám bízatik, még azokot is, a’ miket jobbítani valókot az egész szent Irásban találok, az Egyházi Értekezésekbe mind bele iktatom, ha egyébaránt Kiadóinak tetszeni fog. Ez örök materia, mellybűl*
mellybűl <…>
sok esztendeig ki nem fogyhatunk.*
[A szöveg e szakasza mellett, a kézirat bal szélén az alábbi megjegyzés szerepel: Probatio.]
Én csak a’ szívnek akartam e’ folyó Irásban némelly darabokkal kedveskedni; de látom, hogy a’ Barátság tőllem az értelem’ számára is kíván munkákot: pedig ezekben nem bízok magamhoz annyit, mint amazokban. Azért Barátimtúl megvárom és nagyon kívánom, hogy gondolatimot megrostállyák, minekelőtte közrebocsáttyák. Harmincz esztendeje már, hogy a’ Theologiátúl búcsút vettem; és a’ hozzá tartozó könyveknek legnagyobb részét másfélékért kicseréltem. Ha a’ Zsoltárok mind úgy volnának valamely könyvben fordítva, mint egynéhány ama’ kis Német könyvben, melly nállam van, sőt még jegyzésekkel is megvilágosítva, az Egyházi Értekezésekre felette nagy hasznát lehetne venni. Én az efféle új könyvekkel ösmerős nem vagyok, és meg se szerezhetném.
Sághy tiszteli Fő Tiszt. Urat, és azt üzeni, hogy a’ borítékhoz vásár előtt semmikép sem foghat; a’ papírosnak mustráit pedig első alkalmatossággal elküldi. Mélt. Paintner Püspöknek a’ N. Weszprémi Káptalannak nevével köszöntést vittem illy kifejezéssel: Wesprémio Dominorum Canonicorum salutem, imo animam fero Illustrati Vestrae! – Ergo non vivunt? – Imo vivunt spiritu in Illustrate Vestra. Erre eggy Győri Egyházi*
Győri |Egyházi| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
Professornak jelenlétében megirhatatlan dicséretekre fakadt, mellyeknek epiphonémája az volt, hogy nem csak a’ Győri, hanem akármelly egyéb Magyar*
egyéb |Magyar| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
Káptalan is*
Káptalan |is| [Utólagos betoldás.]
csak árnyéka sem lehet. Szerettem volna, ha eggy szíves barátom, ki engemet eggy sokkal vékonyabb dicséret miatt hízelkedőnek nevezett, jelen volt volna: mert Paintnernek csak nincs oka, hogy hízelkedgyen. Tartsa fenn az Isten a’ Weszprémiekben e’ dücsősséget örökség gyanánt! Amen.
Mikor M. Paintner Püspöknek megmondtam, hogy levelét Fő Tiszt. Úr nem vette, megszomorodott, és azt parancsolta, hogy e’ levelemben még egyszer kérdezzem meg Fő Tiszt. Urat. Majd azutánn, ha levele elveszett volna, mást ír. Itt a’ legújabb híresztelések Somogyit Kalocsai Érseknek, Paintnert vagy Alagovicsot Szombathelyi Püspöknek, Alagovicsot mások vagy Kovalikot Erdélyinek, mások Kovalikot Septemviralistának, Madarasit Bécsi Referendáriusnak teszik. Ürményit és a’ Cancelláriust jubilállyák cum titulo Consiliariorum Status. Majláthot Cancelláriusnak, Brunszvikot Ország’ Birójának, Véghet Tavernicusnak nevezik. Ha e’ híreket a’ kimenetel helybenhaggyaë, vagy sem? a’ jó Isten tudgya.
Weszprémnek mind Naggyát, mind Apraját nevezet szerint mindnyájokot tisztelem, csókolom és örök háladatossággal dücsőítem ama’ barátságos szívességért, mellyel fogadtak. Fő Tiszt. Úrnak pedig azonnkívűl mély érzékenységgel köszönöm, hogy e’ szép és elfelejthetetlen ösmeretségre nekem módot nyújtott. Weszprém az én életemnek legszebb epocháját kezdi. Még Palotánn a’ lovak szénát kaptak, Kováts Viceesperest Úrnál mulattam. Látván, hogy elkésünk, nem engedtem, hogy a’ kocsis a’ lovakat siettesse; és így tizedfél óra felé értünk be Mayerhez Fejérvárra, ammint már megírtam. Mikorra haza értem, lábaim nem csak megdagadtak, hanem egynehány helyenn szivárogtak*
szivárogni [Átírással javítva.]
is:*
is <kezdettek>
a’ mi nagy fájdalmakot okozott. Azt gondoltam, hogy az ágytúl meg nem menekedek. De a’ mi jó Asszonyunk, ki Fő Tiszt. Úrnak kezeit különös tisztelettel csókollya, addig füstölgette, és részént lapu, részént más levelekkel addig pólyázgatta lábaimot, hogy nem csak le nem feküdtem, hanem még dolgozhattam is. Ossitzky hasonlóképen tiszteli és csókollya Fő Tiszt. Urat mindazokkal eggyütt, kik őtet barátságos társalkodásokkal megboldogították. Fő Tiszt. Külley Urnak kezét különös tisztelettel csókollya.*
megboldogították. |Fő Tiszt. Külley Urnak kezét különös tisztelettel csókollya.| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
Meg nem szűnik ő*
szűnik <még most is> |ő| [Betoldás a sor fölött.]
a’ Weszprémiekrűl nagy enthusiasmussal beszélleni, úgy hogy maga a’ hitvesse nem győz elegendőképen csudálkozni rajta; mivel Egyháziakkal azelőtt mélyebb ösmeretségbe sohasem ereszkedett. Csak itt is azt mondja ő, hogy sokat forgott a’ világonn, de csak a’ Weszprémiek egyedűl, a’ kik között pap lenni szerette. Az Egyházi tekíntetet csak ezek tudgyák*
tudgyák <im>
a’ liberalis conversatióval egybe függeszteni. Samsont annyira emlegeti, hogy az Asszony e’ kedves név mellett tréfálkodva még Dalilát is keres. De ő ilyenkor azonnal a’ Fliszár, Molnár, és Spreitzenbart, mind a’ kettőnk előtt felette kedves és elfelejthetetlen nevekre is nagy tűzzel*
is |nagy tűzzel| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
kiterjed.
Azt igérte nekem Kedves*
nekem <Fő Tiszt. Úr, hogy> Kedves <Dr[…]>
Barátom Uram, hogy Fő Tiszt. Hornyik Úrnak neve’ napjára*
Úrnak |neve’ napjára| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
kinek kezeit szíves*
szíves<en csó>
tisztelettel csókolom, eggy Zsoltárt keres ki; e’ barátságot tehát nekem megtenni, kérem el ne felejtse. Fő Tiszt. Kis Urat szívesen ölelem, csókolom és tisztelem. Ha engem csak felénnyire úgy szeret, ammint én böcsűlöm, szerencsés vagyok. Fő Tiszt. Küllei Úrnak különösen köszönöm a’ Balaton’ tájékával való megösmerkedtetést, és minden egyéb szívességét, mellyek régi barátkozásunkot megújjította. Boldogítsák az Egek!*
Egek! <Szmod>
Fő Tiszt. Szmodis Urat, kit szívesen tisztelek, M. Paintner Püspök nagyon emlegette, azt kérdezvén tőllem, hogy őtet különösen nem köszöntötteë? Feleletemre, hogy igen is! szemlátomást kiterjedt orczájára az öröm. Ha Fő Tiszt. Szmodis Úrnak eggy kis okocskája akad, javaslom, tisztellye meg ezen Urat levelével. Ezt maga Kedves Barátom Uram is tegye meg péld. oká. szent Mihály’ napjára. Küldgyék, ha tetszik, mind a’ ketten*
ketten <|pecsételtt|> [A lap szélére írt, betoldásra jelölt szót, utólag áthúzták.]
leveleiket hozzám; én neki örömmel felviszem.
Mind Oszitzky, mind én kérjük Fő Tiszt. Urat, ne sajnállya a’ Kisasszonynak tiszteletünköt jelenteni. A’ mi Rósinkbúl naponkint nagyobbodik örömünk. Tegnap eggy Asszonyság azt hozta hírűl Ő Excellentiájátúl Bekkers Grófnétúl, hogy*
hogy <a’ F í Ő>
Fő Herczegsége, Nádor Ispányunk, nem győzi saját kezével írtt leveleiben Leányunkot mind magaviselésére, mind hivatalbéli szorgalmatosságára nézve dicsérni. Melly boldogság ez a’ szülőknek, melly édes dücsősség a’ nevelőnek.
Csókolom és ölelem Fő Tiszt. Barátom Uramot édes Öcsém gyanánt és bizonyossá teszem a’ felűl, hogy még holtom utánn sem szünök meg lenni
igaz tisztelője
és hű baráttya V. F.