HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Horváth Jánosnak
h. n., 1819. március 9.

Főtisztelendő Uram!*
Copia Ep[isto]lae R[everendissi]mi D[omo]ni Canonici Horváth ad D. Spect. Fr. Sághy de dato 28. Januar 1819. Weszprimio. Kedves Barátom! Az ide zártt nyalábot add által Tiszt. Verseghy Úrnak szíves tiszteletem mellett. A’ derék Férfiúnak plánumát elfogadtam; okainak nem volt módom ellenek állani. Levelébűl látom, hogy ő a’ maga tárgyát tellyesen bírja. Én őt gyermekségemtűl fogva Historiájábúl kezdettem tisztelni; most pedig lelkembűl örűlök, ’s köszönöm, hogy a’ véle való megesmerkedésre alkalmatosságot nyújtottál. A’ jövő tavasszal személyesen is kell látnom. A’ Böjtre négy akó jó borral kedveskedek neki; Írásábúl olvastam, hogy ő egyenes, igaz szívű, tettetést nem esmerő derék ember. Ha valami újságod van írj. etc. híved Horváth mp [Verseghy Ferenc autográf jegyzete a lap tetején.] Vö. Jegyzetek: 87. Horváth János – Verseghy Ferencnek, Veszprém, 1819. január 28.
A’*
<Mihelyt nekem elegendőképen böcsűlhetetlen Írását a’ Nyalábbal eggyütt vettem, azonnal az igértt Reguláknak <kidol> rendbeszedéséhez fogtam.> A’
Szógyűjtésnek zsengéjét az első nyalábban meglátván, ’s Főtiszt. Úrnak irántam való jó vélekedését böcsös Levelébűl olvasván, nem kis*
olvasván, <nagy><|erős|> |nem kis| [Betoldás a sor fölött.]
ösztönt érzettem mellyemben*
érzettem <magamban> |mellyemben| [Betoldás a törlés fölött.]
fellobbanni arra, hogy magamrúl többet tartsak, mint eddig; és ki tudgya, ha az önszeretet le nem vett volnae lábamrúl, ha gyarlóságimot és hibáimot*
hibáimot <azonnal>
eszembe nem juttattam volna. Ezek mindazonáltal el nem ijesztettek engemet ama’ végtökélléstűl,*
volna. <E’ belső hevez[…] |habzásnak vége azonban| nak foganattya végtére> |Ezek mindazonáltal el nem ijesztettek engemet ama’ végtökélléstűl,| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
hogy azt, a’ mi nélkűl szükölködök azonn való iparkodásom, hogy Főtiszt. Úr’ jó vélekedésének tellyes erőmmel megfelellyek, vagy helyrehozza, vagy legalább tűrhetőnek tegye. Hozzá fogtam tehát azonnal az ígértt Reguláknak rendbeszedéséhez, mellyekrűl gondolatimot ide rekesztem*
rekesztem <,>
a’ végbűl, hogy azokot*
hogy |azokot| [Betoldás a sor fölött.]
Főtiszt. Úr más bölcs Férjfiuknak társaságában, kikhez talán az efféle*
Úr <azokkal eggyütt> |más bölcs Férjfiuk[…] társaságában|, kikhez <illyen> |talán| az efféle [Betoldásokkal és átírással módosított szakasz.]
dolgokban különösebb bizodalommal viseltetik, megrostállya, és ha szükségesnek itéltetik, meg is változtassa. E’ Reguláknak párja nállam megvan; az ide zártt példázatot tehát méltóztasson magánál tartani; és nekem csak a’ ne talán*
talán <meg>
megtörténendő változtatásokot tudtomra adni. Az Egyházi Szókönyvben, valahányszor valamelly szórúl ítéletemet fogom ejteni, e’ Regulákra igazítom az Olvasót rekeszbe zártt rövid citatio által illy formán:*
Regulákra <fogom> az Olvasót rekeszbe zártt rövid citatio által igazítani illy formán [Átírással javítva. Az eredeti szórendet Verseghy a szavak fölé írt számokkal változtatta meg. A főszövegben az ilyen módon megváltoztatott szórend szerepel.]
(2. Regula. b). Így, mivel e’ Regulák a’ Szókönyv’ elejébe fognak teteni, magában a’ Szótárban felette rövidek lehetünk.*
lehetünk. <Ha a’ Papi Törvénybe nagyon be akarnánk ereszkedni, <ennek Lexic> talán |hasznát lehetne| e’ <kettőnek> |3nak| venni: <Barnab> Barnabae Brissonii Lexicon juris. fol. Francof. 1587. Joh. Calvini (sed non haeresiarchae) Lexicon juridicum fol. Francof. 1600. Simonis Schardii Lexicon Juridicum. fol. Colon. 1600. A’ többi matériákra nézve talán jó volna Domin. Macri Hierolexicon, seu sacrum Dictionarium. fol. Romae 1677.>
Hogy segítő Lexiconokot készpénzenn vegyen Főtiszt. Úr, nem tartom méltónak;*
Hogy <illyen> segítő <Könyveket> |Lexiconokot kész|pénzenn vegyen Főtiszt. Úr, nem tartom méltónak; <Méltos. Paintner Püspöknek Ráthoti Bibliothecájában fel lehetne talán találni az utóbbit, Dom. Macri valamellyiket.>
’s mivel*
mivel <ez iránt>
e’ hiánnak kipótlására a’ nélkűl is más módrúl szorgalmatoskodik,*
szorgalmatoskodik, <Főtiszt. Úr,>
itt csak ama’ kis jegyzést teszem, hogy nekünk nem kellene talán a’ Theologiának valamennyi ágaira kiterjedni, vagy legalabb nem olly pontosan, hogy e’ tudományokhoz tartozó szavak közűl eggy se legyen, melly Szókönyvünkben nem foglaltatna. Elégedgyünk meg*
meg <,>
elejénte, ha tetszik, a’ legszükségesebb szavakkal; a’ többiekkel pedig az Egyházi Értekezéseknek mindenik esztendőjárásánál*
esztendőjárásánál <tegyük>
cselekedgyük azt, a’ mit Felelet. 323. old. kinekkinek javaslok, a’ ki valamelly tudom. könyvet ír vagy fordít. Ezekbűl végtére a’ most kiadandó Egyházi Szókönyvet könnyen meg lehet valaha, és talán nem sokára*
lehet |valaha, és talán nem sokára| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
bővíteni, és*
és <.>
újra kiadni; vagy a’ Toldalékot magát utánna bocsátani.*
bocsátani. <Minekelőtte Levelemet végzem, figyelmetessé kell Főtiszt. Urat azokra tennem, a’ miket az Első Regulában a’ d) alatt szinte csak futólag mondok. A’ miket Felelet 48. §. 1. szám. a) és b) a’ 162 és köv. old. azutánn az 54. §. 4. szám mind végig a’ 200. és követ. old. per praeteritionis figuram említek, olly annyira nem álmodozások, hogy a’ Külső Újságokban már világos jeleit is láttyuk. Hogy e’ nagy ügyekezeteket a’ mi Refomátussaink, talán a’ nélkűl, hogy tudgyák, kézzel lábbal segítik, minden lépésekbűl kitetszik. Én Feleletembe iktatott praeteritioimmal, valamint e’ jelenvaló jegyzéseimmel is, semmit sem szándékozok egyebet megeszközleni, hanem csak azt, hogy Religyiónknak Oszlopi és Bajnoki ezekre nagyobb figyelmetességet szánnyanak, kéz alatt tanácskozzanak, és a’ veszedelmet titkos ellengátokkal, sőt nyilvánvaló ugyan de ártatlanúl előterjesztett előzésekkel is, <a’ mi> a’ mi kiváltkép a’ közrebocsátandó írásokban könnyen megtörténhet, eltávoztassák. Vegye jó névenn, Főtiszt. Úr e’ jegyzésemet, és ha helytelennek talállya, temesse el, ha pedig helyesnek leli, éllyen vele tetszése szerint, de mint magáéval.>
Ezek utánn, midőn tudtára adom Főtiszt. Úrnak, hogy a’ Magyar Istenes Énekeknek*
[.]nekeknek [Átírással javítva.]
Áriái végett eggy igen derék Musikaszerzővel már szólottam is, magamot Úri szívességébe ajánlom, ’s illendő tisztelettel nem külömben, mint szíves ragaszkodással vagyok etc.
A’*
Martius. 1819. Horváth K. Úrhoz. [Verseghy Ferenc autográf bejegyzése a kéziratlap tetején.]
Szavaknak gyűjtése iránt még eggy nagy kérésem van. Méltóztasson t. i. a’ Gyűjtőköt azzal a’ kis fáradsággal megterhelni, hogy
A’ könyvnek, mellybűl a’ szavakot szedik, egész titulussát a’ Nyomtatásnak helyével, és esztendejével eggyütt, úgy szinte az Auctoroknak egész nevét, titulussát, és vallását, ha lehet, lakó helyét, és igen igen kis biographiáját számomra feljegyezni ne sajnállyák.
Hogy a’ példákban, mellyeket e’ könyvekbűl kiírnak, az Auctoroknak orthographiáját pontosan megtartsák. Szeretném bizonyosan tudni, ha ezt eddig is különös figyelmetességgel megtettékë már, vagy sem?
A’ munka’ köztt tudni illik, eszembe jutott, hogy az üdőrend szerint elintézett Auctoroknak régiebb munkáibúl felette könnyű lessz nekem olly jegyzésket és észrevételeket gyűjtögetni, mellyek nyelvünknek históriáját, és változásait kellemetesen megvilágosíthattyák. Ezeket az Auctoroknak rövid characteristicáival és könyveikben előkerűlő nyelvkülönösségeivel az Egyházi Szókönyv’ elejébe tehettyük Prologus galeatus helyett, melly az Egyházi Ertekezésekben [!] munkálkodó Társaságnak mind tekíntetet, mind*
mind <do>
dücsősséget szerezzen.
De még én is könnyebben tehetem meg a’ Szókönyvben a’ szavaknak romlásárúl, vagy az újaknak helytelenségérűl itéletimet, ha az Auctoroknak üdőrend szerint való successióját tudom.
Egynehány példája ama*
ama<z>
Criticának, mellyel a’ régiebb könnyvekben előkerülő helytelen szavak az Egyh. Szókönyvben*
az | az Egyh. <Sz> Szókönyvben | [Betoldás a lap szélén.]
megitéltetnek.
Ezen példázatot, az Énekekrűl való Dissertatióval és az Énekkel eggyütt elküldöttem. 9. Marz. 1819.