HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Prónay Simon – Verseghy Ferencnek
Nándor, 1812. január 15.
Nandor Jan 15kén 1812.

Tisztelendö Ur.
A Hazank mostani baját nem tsak aminyire engem*
e[..]gem [Átírással javítva.]
illett; hanem anyira is ahol aztat mint egy közönséges, benünket minyájinkat érdeklö zavarodasnak kel néznünk, az én itéletem szerént meg fontoltam, meg visgaltam, és az abbúl szarmazott alapotokat meg hassonligattam. Hogy a mi közöttünk is tamadott kérdéseknek eligazítasait mind edig el hallaszgattam, tsupan tsak annak tulaidonitsa T. Ur hogy Dietanknak ebben valami varhartó rendeléseit vagy valtozassait vartam légyen. De mivel mar többé ehez nem ragadkozhatunk, magam is ugy tartottam, hogy itt vagyon annak az üdeje, mellyben a magunk között valo dologban ertekezzünk.
Ugy latszik, hogy T. Ur a volt conventios pénznek üdejét ’s alapotyat akarja sinor mértékűl venni: de ez az én itéletemmel meg nem al, mivel
1ször Az ezüstnek és aranynak mas existentiaja mar mostan*
mar mostan [A sor fölött betoldva.]
nintsen hanem in crudo: És ha mingyárt vertt penzbeli formaban is legyen, még is tsak ugy kel aztat tekintenünk ’s nem más*
más [A szó elmosódott, bizonytalan olvasat.]
képen. Melly alitasomat azzal mutatom meg, hogy ezen értzeket, akar melly formaba is legyenek azok, maskülömben nem lehett meg szerzeni hanem alku szerént.
2szor. Mivel az aranynak ’s ezüstnek a bötse, azolta miolta a közönséges pénz gyanánt való*
való [A sor fölött betoldva.]
folyassokbúl kimultanak felete való modon fel hagot. Melly ez ismét szükségen felül azzal bizonyitom meg: hogy ha*
ha [A sor fölött betoldva.]
tesszem aztat, valaki még azon üdöben, mikoron a pénz még aranyban ’s ezüstben talála a voltat, 100000. forinttal birt, azzal akori üdöben nem volt aza tehetségü embir;*
e[m]bir [em.]
mint a millyenek mostani üdöben tsak ugyan szint azon qualitasu és quantitasu pénz ötet tenné.
Ezenkivül arra is, amit Tiszetelendö Ur példajúl ad elö,*
elö, <hogy>
aztat kel felelnem (Hogy még a jó pénznek üdejében*
üd[e]jében [em.]
800. f-nak tsekély diján ugyan lehetet egy ifijunak tartast kapni ha többekkel vólt vólna) – hogy eztet ugy kel még nem mint egy különös*
különös <történetet>
vagy pedig mint egy mar abban az üdőben*
üd[ő]ben [em.]
valo történetet, mellyben mar érzeni kezdeték a haborunak inségét ’s a’ jó pénznek fogyattkozasat. Mi érettünk kettönkért egy tanitonkért ’s egymasért Posonban a kilentzvenedik esztendökben, egy a nevezetesebb helyeken lévő kosztért szalassal fütéssel, vilaggal együtt Szüléim*
szüléim <többet>
eleinten 650. későben 760. forintokat füzettek.
En ugyan senkinek a karaval nem akarok boldogulni, leginkabb az ollyanokon nem, akikhez barátsággal és szives hailandóssaggal vonszodom. Azonban méltán a magam tehettsegemre is kel tekéntetet vetnem.
Mind ezekre nézve tehat mar egy üdőtül*
üd[ő]tűl [em.]
fogvast eltökéllett szándékom volt; hogy a fijam T. Ur es az*
es |az| [A sor fölött betoldva.]
Inas ugy nevezett kosztyaért, a régi, Oszitzkyékkel kötött alku szerént való summát meg duplázom, az az 2500. helyében 5000. ftokat fogok bankóban füzettni. Ugy tartom hogy ez e [!] meg hatarozasom igazságos, és hogy Oszitzkyék is meg alhattnak raita.
Mostanaban 5000. fkat bé küldök, ha elegendö nem lészne tesség tudtomra adni, azonnal tesszek rendelest, hogy Pesten a kivant summat fel veheti T. Ur.
A tartott Examennek az elö adasát, igen nagy örömmel olvastuk: kiváltképen pedig hogy értetük, hogy Latzink jól tartotta magat benne. – De mind azonaltal még fön tartyuk magunknak személyessen is ezt az örömöt miként tsak be gyühettünk Pestre –
Hogy a szerentsétlen hizó olly modon érkezett bé igen lehetet elöre latni: hanem egyéb baja fogot lenni, hanem hogy a faratsontyát*
fara<.>tsontyát
le ütöttek, melly része a sertésnek felette gyenge.
Mivel pedig a huszatul is talan egy keveset meg vetekezett tehát potolásul egy jó süldöt*
sü[l]döt [em.]
fogunk bé küldettni.
A Királyi utobi resolutiot a Statussok reaja való feleletivel, ha tsak lehettséges kérem külgye meg T. Ur s mas egyéb ujsagokval együt is ha valami történne.
Mar mostan magamat baratsagaban feleségemmel*
feleségemmel <[…] együtt […] Latzinkkal>
együtt magunkat ajanlyuk, nem külömben Latzit is gondolattyainkban hozaja foglalván – maradok
Tisztelendö Urnak
Igaz baratya és szolgája
Prónay mpria.