Budánn 22dik Junius. 1806.
Ama’ mély tisztelet, mellyel Excellentiádhoz már sok esztenkőktűl fogva viseltetek olly nagy bizodalmat szül bennem, hogy Excellentiádnak még távúlrúl is merészellyek alkalmatlankodni. De azonnkivűl Excellentiádnak hazafiúisága is arra kötelez engem’, hogy első legyen azok között, a’ kikkel magyar írásimot közleni szeretem. Herculesnek amaz öntött képe, mellyet Felséges Nádorispányunk a’ Nemzeti Könyvháznak ajándékozott, alkalmatosságot és okot adott nekem arra, hogy e’ kegyes és bölcs Urunknak dicséretére fakadgyak.
E’ kőlteményemnek egynehány párjával merészlek Excellentiádnak kedveskedni, azt az alázatos kérésemet függesztvén csekély adományomhoz, hogy eggy pár példázatot méltóztasson Excellentiád Méltóságos Gróf Festetich György Úrnak Keszthelyre küldeni, kit sem ösmerni szerencsém nincsen, sem levelemmel terhelni merészségem. Vegye, kérem, jó névenn Excellentiád mértéketlen tiszteletemnek e’ kis jelét, és bizodalmamnak, ha talán terhére volnának, méltóztasson megbocsátani.
Ezzel Ő Excellentiájának Kegyelmes Grófné Asszonyomnak kezét alázatosan csókolván, magamot Mindkettejeknek tapasztaltt Kegyelmeibe ajánlom, és végső pihenésemig vagyok
Excellentiádnak
Verseghy Ferencz mp.