Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Én 1790 esztendőben, Novembernek 1ő napjánn az édes Anyámnak, Verseghy Ersébetnek, ki most már boldogúltt Mostohámnak Vígh nevét viseli, 4500. forintbúl álló pénzeit Pest’ várassánál 5. pro centumért elocáltam. Tudva való szerencsétlenségembe esvén, Tisztelendő Makk Domonkos Úr, minekutánna két esztendőbéli fogsága utánn haza érkezett, e’ hetven esztendős, írás-tudatlan, beteges, magával tehetetlen, eggyetlen eggy fiátúl, tőllem tudniillik, messze siránkozó, minden embertűl elhagyatott, és a’ világ’ dolgaiban tellyességgel járatlan özvegyet megkerítette és arra vette, hogy az említett pénzt Pest’ Várassátúl a’ végbűl, hogy több hasznot hajtson, vissza venni haggya. Ez megtörténvén, úgy bánt az édes Anyámmal, mintha Tútora volt volna, ’s a’ pénzeket Reisner Simon András Budai Kalmár köztt, és ennek Sógor asszonya Binder Jósefa között, ki Ura’ halála utánn Esztegombúl Óvárra költözött és ismét eggy Hafner nevű Kalmárhoz férjhez ment, felosztotta. Engedgye meg az Úr, hogy itt e’ Factumrúl egynehány világosító környűlállosokot feljegyezzek,

1o Már szerencsétlenségem előtt eszre vettem, hogy Tiszt. Makk Úr Reisner Simonnal kereskedésbéli szövetségben áll. Sőt ez csak Kalmár legénnyének, maga pedig az Entrepreneurnek látszott lenni. Volt nekik Budánn bóttyok, volt pinczéjek, volt Pestenn Makk’ Sogorának Alter nevű asztalosnak házában Tubák-Fabricájok. De még Reisner Simonnak in sub C accludáltt levelébűl^* is ki látszik ez tetszeni; mivel Makk Úrnak a’ titkosKalmár-Compániárúl olly bizodalmasan ír. Makk Úr tehát a’ fogságbúl vissza érkezvén, Reisner Simonnak kereskedését olly veszedelmes állapotban lelte, a’ mint sokan bizonyíttyák, és talán legaliter is meg lehetne mutatni, hogy a’ Banquerotot elkerűlnie lehetetlen volt. Ez volt, hihető az oka: miért facsarta ki az édes Anyám’ kezébűl a’ jól elocáltt pénzeket, mellyekkel Kalmártársát és ennek személlyében magát is meg akarta a’ grídátúl menteni.

2o Tiszt. Makk Úr, a’ pénzeket kezéhez vévén, Rajkánn (Ragendorf) Mosony Vármegyében Reisner^*

Simon nevére boldogúltt Kótziánn Úrtul eggy Curiát vett; de írásban meg nem tudgya, vagy nem akarja nekem mutatni, hogy az édes Anyám’ pénze nevezet szerínt a’ házra fordíttatott legyen. Binder nevezetű Esztergomi Kalmárnak Josefa özvegye, kinek a’ pénzbűl eggy részt átadott, hihető, hogy hasonlóképen közel volt már a’ Banquerothoz, és ezért költözött el Óvárra. Az efféle környűlállásokbúl nyilván kitetszik, hogy Tiszt. Makk Úr mala fide bánt az édes Anyámmal, kinek pénzeivel a’ titkosKalmár-Compániájának romlékony tagjait akarta oktalanúl lábra állítani. Ezek a’ Tagok, a’ mint minden látszatok mutattyák, a’ következendő Kalmárok:

Primo. Tiszt. Makk Domonkos Úr.

Secundo. A’ három testvér Reisner, úgymint: Reisner Ignátz Pál Budai vagyonos Kalmár; Reisner Simon András, valaha Budai, azutánn Rajkai, ’s most megmeg Budai Kalmár, és Reisner Leopold, Budai vasáros.

Tertio. Binder nevű Esztergomi Kalmárnak Josefa özvegye, ki most Hafner nevű Óvári Kalmárnak a’ felesége.

Quarto. Alter nevű Pesti Asztalos.

3o. Meg nem elégedvén azzal, hogy az édes Anyám’ pénzeit kihányta, még arra is rá vette a’ szegény özvegyet, hogy vele Budárúl Rajkára az említett Curiába mennyen lakni; melly alkalmatossággal ezüstyét és házi eszközeit, sőt még az én saját eszközeimet és könyveimet is (ezeket mázsa számra) ócsó pénzenn elpazarlotta, a’ nélkűl hogy ezekrűl legkisebb számadást találnék. Az én jószágaim az édes Anyámnál csak deponálva voltak, és így az eladás annyival törvénytelenebb. Sőt még a’ Pesti 4500. forintra nézve is fel kell itt jegyeznem, hogy a’ Contractusban az édes Anyámonn kívül én is megvoltam, mint creditor, nevezve. A’ Capitálisnak felmondása tehát az én hírem nélkűl, vagy legalább a’ Királyi Causáknak Directoratussa’ engedelme nélkűl, mellynek keze alatt mint Fogoly voltam, nem lehetett egészen törvényes. Igaz ugyan, hogy én e’ pénznek nem voltam Propríetáríussa; de voltam legalább az Anyámnak naturalis successora; és ha ő Testamentom nélkűl meghalt volna, úgy látszik, hogy a’ tőlle rám maradandó Jusok az említett Directoratusnak gondviselése alá estek volna.

4o Rajkánn Tiszt. Makk Domonkos Úr meg nem maradhatott azért, mivel, a’ mint mondgya, a’ Győri Dioecesísbéli Papság az idegen Papokot meg nem szenvedi. Nem említem én itt azt, hogy a’ Pensionatus Ex-Szerzetesek, a’ micsodás ő is, akárhol lakhatnak; hanem csak azt jegyzem fel, hogy a’ Rajkai Plébános Úrnak többízbéli intésére és kérésére még csak írásban sem akarta magát a’ győri Püspökségnél jelenteni, és hogy a’ szomszéd Nemességet is insocialitássa által ellenségévé tette. Csak neki egyedűl lehet tehát azt tulajdonítani, hogy az édes Anyám az úti költségeket Rajkára és onnan meg vissza Budára haszontalanúl tette.

5o Említés nélkűl nem hagyhatom azt is, hogy noha ő másod vagy harmad magával volt, az úti és asztali költségeknek még is, ha nem nagyobb részét, leg alább felét az édes Anyámmal fizettette, kit azonnkivűl még alacsony bosszúságokkal is illetett. Budára vele vissza költözvén, a’ Rajkai házat és bótot egészen Reisner Simonra^* bízta; és itt kezdődik már a’ grídának szomorú története, melly az ide accludáltt levelekbűl a’ Procedúrának circumstantiáival eggyütt elég világosan kitetszik. Ezekrűl következendő reflexióim vannak.

a) Az A alatt lévő levélnek^* dátumát hibásnak mondgyák lenni az esztendőre nézve, és azt vítattyák, hogy nem 1801, hanem a bótnak feltörése utánn 1802, 8. Febr. íratott. E’ nélkűl meg nem foghatnám, mikép lehetne az odavaló Fellyebvalóságot a’ gondatlanságnak gyanújátúl megmenteni.

b) De Makk Úrnak gondatlansága annyival szembe tünőbb, nem csak azért, mivel a’ pénzeket Hypotheca nélkűl oda adta, hanem kivált azért is, hogy az obligatiókot azonnal, hogy a’ pénzek Reisnernek általadattak, vagy legalább mindgyárt a’ bótnak feltörése és kirabolása utánn, nem intabuláltatta.

c) Az odavaló emberek azt tartyák, hogy Reisner Simon maga magát lopta meg légyen. Felesége’ szájábúl tudom, és talán legaliter is meg lehetne mutatni, hogy a’ portékákot éjjel lámpásoknál rakták kocsira, és hogy a’ kik látták, mind azt vélték, hogy maga Reisner készűl a’ Posonyi vásárra.

d) Ha Makk Úr bona fide bánt volna, Reisner Simon nem vihetett volna portékákot Óvárra, sem Reisner Leopold el nem hozhatta volna volna tőlle Budára a’ gridának annuntiátója előtt eggykét nappal a’ vas-portékákot. Igaz ugyan, hogy itt Budánn az édes Anyám’ pecséttyét Leopold Reisner’ házánál az említett vas-portékákra rá nyomta, de csak maga auctoritássábúl és minden legalis assistentia nélkűl; mire nézve azt Reisner Leopold ellenben az idevaló Magistrátusnak hírével könnyen leszakaszthatta.

e) Nem történhetett bona fide az is, hogy a’ Plenipotentiát Bek Notáriusnak adta, a’ ki rokonnya, és a’ ki azonnkívűl a’ feleletet, ha a’ Plenipotentiát acceptállya-e vagy sem? mindaddig halasztotta, még a’ grida meg történt; úgy hogy az obligatióknak intabulátiója csak a’ grídának legalis annunciátiója utánn vitetett végbe.

f.) Még Reisner Ignátz is, úgymint Simonnak testvére, interessátusabb Revisor librorum mercantilium lehetett, hogysem általa a’ Creditumok veszedelembe ne jöhettek volna.

g.) A’ Hafner nevű óvári Kalmártúl szeretném a’ 900. forintot mennél hamarább vissza venni: de jó módgyát az Úrnak tanáccsa nélkűl ejteni nem tudom. Tartok tőlle, hogy ha egyszerre kívánom, ő^* is grídával törli ki a’ szememet. Ha pedig részenkint acceptálom, a’ mint ajánlya, az édes Anyám az interesse nélkűl addig szűkölködni fog, mivel bátorságos helyre az illyen apróságokot nem könnyű elocálni, és így várnom kellene, még az egész summa öszve gyűl.

h) Vallyon abbúl, hogy Makk a’ Creditorokot invitállya (L.),^* nem lehetne-e kihozni, hogy ő neki is van, mint Kalmár-társnak, a’ grídacsinálásban része?

i.) Vallyon a’ házat (N)^* csupán csak Resiner’ engedelmével el lehetett-e legaliter adni? Kivált mivel (R)^* többet lehetett volna érte várni.

k) Reisner Simon Budánn a’ grida utánn bótot állított fel. Azt mondgya, hogy ez Testvéreinek segedelmével történt. De nem jele-e ez annak, hogy ez a’ titkos Kalmár-Társaság csak arravaló, hogy a’ Capitálosokot az emberek’ zsebeibűl sub patrocinio legis kilopja?

Az utólsó Tudósítás ddo 31. Martii 1803. van. Azóta a’ dolog függőben vagyon, a’ nélkűl, hogy az okát átláthatnám, vagy előmozdításának módgyát tudnám. Kérem az Urat,^* segítsen ki barátságos tanáccsával e’ labirintusbúl, és tegye meg helyettem, az édes Anyám’ nevében, a’ szükséges lépéseket, a’ miket Tiszt. Makk Úrnak személlyérűl ide írtam, csak pro privata directione szolgállyon az Úrnak mindaddig, még vele legaliter élni elkerűlhetetlenűl szükséges nem lészen. Azonban magamot úri szívességébe ajánlván, maradok

Tekíntetes Urnak

Budánn a’ Vízi Várasban

a’ Fő útszában, Bösenbacher’

házában a’ Schöne Ofnerei

mellett, az Oskola-útszára