HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak
Buda, 1794. szeptember 18.

Nagy érdemű Tudós Hazafiak!

Amaz Irás, mellyel az Urak, anyanyelvünk művelésének okáért egy tudós Társaságot felállítván e munkálkodásnak egyszersmind és dücsőségnek templomába a bemenetelt minden buzgó hazafinak megnyittyák, s mellyet e végbül hozzám is igazítani méltóztattak, magyarázhatatlan örömet okozott bennem, nem csak azért, mivel nyelvünknek rendbeszedését nemzeti lételünknek fentartására szükségesnek tudom, hanem azon okra nézve is, mivel az Uraknak barátságos ébresztése által alkalmatosságot nyerek arra, hogy négy esztendőbeli nyomozásimot, mellyeket nyelvünk iránt tettem, s mellyek halálomig minden bizonnyal a négy falak között zárva maradtak volna, olly férjfiakkal közölhessem, kik azokot a köz jóra korábban fordíthattyák.
Én tehát az Uraknak hozzám igazított ajánlását szíves köszönettel egyszersmind és hazafiúi buzgósággal elfogadom; azzal köszöntvén meg e Szent templomnak küszöbét, hogy az Uraknak anyanyelvünk philologiabéli fejtegetésének kezdetével kedveskedek, melly munka ama név alatt: Analysis Linguae Hungaricae, magába foglalandja nem csak a grammatikabéli regulákat, hanem ezeknek okait is, a nyelvnek általlyában való és különös tulajdonságaival együtt.
Nehogy pedig talán abban megütközzenek az Urak, hogy e munkát deákul irom, következendő okait adom cselekedetemnek. Először: mivel ezen irásban, számtalan mesterséges szavak jönnek elő a grammaticából, philologiából, musicából, aestheticából, melyek akármely jól tétessenek ki magyarúl, nem csak első tekintettel érthetetlenek, hanem még hosszabb nyomozás utánn is kétségesek. Igaz ugyan, hogy vagy a görög és deák mesterséges szavakot megtartani és magyarosítani, vagy pedig a magyarra fordított szavak utánn amazokat lehetett volna korlátvonások közé helyheztetni; de azt nem cselekedtem azért, mivel írásomat sem szerfelett tarkítani, sem gépelyes nagyságra nézve szaporítani nem akartam. Másodszor: mivel tudom, hogy hazafitársaink közől csak kettő vagy három is ritkán találtatik, a ki nem csak az illyen szavaknak magyar fordításában, hanem még a’ magyarságban, és kivált az írás módjában is egymással mindenre nézve megegyezne. Előre láttam tehát, hogy Olvasóimnak figyelmetességét a mesterséges szavaknak fordításával, magyar kifejezéseimmel és írásmódommal, a fő dolgoknak mélyebb megfontolásától elvonandóm, vagy legalább minden bizonynyal megfárasztom.
Ezen irásomat koránt sem tartom én csalhatatlannak; sőt örömest megvallom, hogy a magányosságban elmélkedő philologus legfelebb ha a nyelvrűl általában való jegyzéseket gyűjtvén, saját dialectusáról főbb regulákat szabhat. Mire nézve az Urakot atyafiságos bizodalommal kérem, hogy tévelyedésim iránt meggyőző-feleletekkel üdőnkint tudósítani méltóztassanak; hibáimnak egyengetésében arra tekintvén, hogy e munkámban a nyelvnek művelését majdnem a legnehezebb végén fogtam.
A nyelvnek fejtegetésén kívűl merészelek a’ Társaságnak egynehány nyomtatott könyvecskéimmel is szolgálni, melyekből az írt dolgokra nézve nem különben, mint a’ magyarságra és irás módjára nézve is, kiváltképp az tetszik ki: hogy az ember csak hibák által és lassankint mehet egy kevés tökélletességre. Egyéb darabjaim, úgymint a Teremtésről, a Musikáról, a Szép Mesterségekrűl, a Formentérai Remete, és egynehány kis költemények, rész szerint a Magyar Museummal, rész szerint pedig a’ Magyar Játékszínnek negyedik részével, reménylem, hogy már az Uraknak kezeikben vagynak.
Igérem mindazáltal azt is, hogy az Analysis mellett, mellynek elkészítését a nyelvnek művelésére legyszükségesebbnek tartom, a Társaság számára egyéb tárgyacskáknak vagy költeményes gondolatoknak kidolgozásában is foglaltoskodni fogok.
Mellyek után magamat az Uraknak atyafiságos szívességekbe ajánlom és maradok
Nagy érdemű Uraimnak
igaz szívű tisztelője
Versegi Ferenc m. k.

Budán, Szentmihály havának 18d. napján, 1794.