Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Rósavölgyi Rozína, és Virágföldi Júlia Kisasszonyok, kiérkeznek mint falusi leányok, de palástyaikba rejtve, a’ falura, és felkeresik Treszkát, kivel feltett^* szándékokot közlik. Allig lépnek be Treszka’ házába, megjelen^* előtte Szögfüvesi Magoshegyivel és tejet és kenyeret kér. Az Úrfiak szerencsét próbálnak a’ paraszt leánykáknál, kik nekik a’ kívántt eledelt kihozzák; de Rozína^* Kisasszonynak^* intézése szerint meglepik őköt a’ paraszt legények, és a’ falubúl kikergetik. Megjelen azutánn Magoshegyi az ő baráttyával, De la Calotte Úrfival, mint Kvekker. De a’ már figyelmetes leányok megösmerik őköt, szorongatásokba hozzák, eggy hordóba eldugják, az oda hítt legényeknek elárúllyák, liszttel beszitáltattyák, a’ hordóbúl kivonattyák, és a’ veréssel fenyegetődző legényeknek átadgyák, kik őköt^* végtére elszaladni haggyák.

Szögfüvesi érkezik azutánn, mint szerelmes Chevalier, azzal a’ reménységgel, hogy a’ Kvekkereket még ott leli, kiknek sorsárúl^* semmit sem tud. Merészséggel gondolván a’ leányoknál boldogúlni, megnézegeti őköt üvegszemeivel, és czirógatni akarja orczáikot; de mindenütt visszataszíttatik. Megsajdíttya végtére a’ paraszt ruhába öltözött Kisasszonyokot, igazán beléjek szeret, és elővonnya őköt. A’ Kisasszonyoknak jeladására a’ falusi leányok elmennek. Szögfüvesi szerelmes ajánlást tesz nekik, és azzal fenyegetődzik, hogy megöli magát, ha viszontag való szeretettel meg nem boldogíttyák. A’ Kisasszonyok megijedni tetetik magokat, előhíjják a’ falusi leányokat, és arra kérik, hogy őtet önnön magának legyilkolásátúl meggátollyák. Ezt ők legkönnyebben gondollyák az által végbe vihetni, ha e’ szerelmest eggy zsákba dugják, és bekötik, hogy kezeivel magának ne árthasson.

Eltökéllék végtére magokban Szögfüvesi és Magoshegyi, hogy paraszt ruhába öltözködnek, és imént választott szeretőiknél szolgálatot keresnek. A’ Kisasszonyok megösmerik^* őköt, ’s favágásra, vízhordásra, ’s egyéb nehéz munkákra kényszerítik. Hírtelen megjelenvén Szögfüvesi’ vadássza, kit onnan hazulról érette küldöttek, egészen elárúltattak. Megvallyák a’ véltt falusi leányoknak^*, hogy nem paraszt legények, hanem hogy^* csak hozzájok való szeretetbül öltözködtek paraszt ruhába, és a’ búcsúzásnál megígérik, hogy ismét eljőnnek, és hogy őköt elveszik.

Most már a’ Kisasszonyok is eltökéllik magokban,^* hogy igaz személlyeiket kinyilatkoztattyák. Szögfüvesi és Magoshegyi elálmélkodnak rajta, hogy a’ paraszt leányokban, kiknek kedvéért annyit fáradtak, városi szeretőiket és barátnéikat lelik. Megújjíttyák végtére a’ régi szerelmet és barátságot, előhíjják a’ falusi legényeket és leányokot, és azt végzik el magok között, hogy falusi ruháikban az egész napot^* különbféle tánczokkal a’ falusi ifjúságnak társaságában ünneplik.