Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

Nem! már ezt csak lehetetlen kiállanom. Hozzá való szeretetem kimondhatatlan, és ő viszontag való szeretetének minden bizonyításai mellett úgy bánik velem, mint a’ laptával, melly csak arra való, hogy vele játszunk.

Magoshegyi Jó reggelt, barátom!

Szögfüvesi(Komoran:) Jó reggelt.

Magoshegyi(Kétkedve nézvén reá:) Mi bajod van? Te nekem bosszonkodni látszol.

Chevalier De la Calotte Talán ízetlenség érte az Urat?

Szögfüvesi (húzamosan:) Izetlenség, és micsodás!

Chevalier De la Calotte Megbántotta valaki az Urat? Híjja ki megbántóját kardra; én bosszúállásának secundása leszek.

Szögfüvesi Az Úr secundánsa az én bosszúállásomnak? - - - saját baráttya ellen? - - - talán ellenem öszveesküdtt czinkossa ellen?

Chevalier De la Calotte Par bleu! már ez sok! Az Úr ellen én öszve nem esküdhetnék, a’ nélkűl hogy gaz ember ne legyek. Ki a’ titokkal!^* Kicsoda bántotta meg az Urat?

Szögfüvesi(megnézi Magoshegyit szemrehányó tekíntettel, megüti homlokát, és szomorúan leül:) Nincs tehát már igaz jó barát e’ világonn! Vagy a’ barátságnak ki kell térni, mihelyt a’ szerelemmel öszveütközik?

Magoshegyi (figyelmetes lessz, meggondollya magát röviden és Szögfüvesihez közelít:) Kedves barátom! a’ te szemedbe talán az én tegnapi látogatásom tünt, mellyel quasi jegyesedet megtiszteltem?

Szögfüvesi (hírtelenséggel.) Igen is! és te őtet még quasi jegyesemnek is nevezed?

Magoshegyi No, no, hiszen tudtomra csak nem valóságos jegyesed még. Szinte kérdezni jöttem tőlled, miért nem jelentél meg tegnap Rósavölgyi Kisasszonynál te is. Ő tégedet bízonyosan várt.

Szögfüvesi (csudálkozva:) Ő - - - engemet?

Magoshegyi Ő tégedet. Utánnad akartam látni, fel akartalak keresni. Talán rosszúl van, mondám neki, és hozzád kívántam jönni. De ő engemet bizonyossá tett, hogy fél óra előtt nála voltál, és hogy neki szavadot adtad, hogy azonnal visszajössz, ha csak valamelly szükséges dolog meg nem gátol.

Szögfüvesi (haragosan) Kígyó! - - - Csak még eggyet ^*! Magához hivatott-e tégedet, vagy te önnkint …….

Magoshegyi Magához hívatott Virágföldi Kisasszonnyal együtt. Az új franczia tánczot akarta veled és mivelünk gyakorlani. Tudod, melly különös előszeretettel szokta ő e’ tánczot megkülömböztetni.

Chevalier De la Calotte És méltán, mert nincs már fő váras, a’ hol ez nagy tekíntetben ne volna.

Szögfüvesi (Magoshegyihez) Mivel látom, hogy ártatlan vagy, kötelességem tartya, hogy megkövesselek. De hallgass meg engemet is, és fogadom, hogy minden kétkedés nélkül megbocsátasz.

Chevalier De la Calotte (magában:) Hál’ Istennek, hogy secundálnom nem kell.

Magoshegyi Kedves barátom! Közelebbrűl ösmerem én a’ te derekasságodot, hogysem mentegetésed nélkűl - - - - -.

Szögfüvesi Nem, nem! Még a’ puszta látszat se állhasson fel szívedben ellenem. Tudd meg tehát, hogy engemet tegnap az én quasi jegyesem igen szép móddal szuszakolt ki a’ házábúl. A’ színfogás erre az volt, hogy Asszonyannyával az öreg zsémbes atyanénnyéhez^* kell a’ társaságba mennie.

Magoshegyi Rendes! (Rövid meggondolás utánn:) Barátom! az én fejemben eggy súgárka támad. Júliám elfogadta ugyan Rósavölgyi Kisasszonytúl az invitácziót, de mikor oda kellett volna mennie, fejét fájlalta, nyugodni kívánt, és engemet e’ mentséggel barátnéjához küldött.

Chevalier De la Calotte Ez csupa eset legyen-e, ha merem kérdezni, vagy inkább öszvebeszéllett ügyekezet?

Magoshegyi Az utóbbik könnyen lehetséges; mert én nektek azt bizonyosan mondhatom, hogy Júlia engemet egynehány naptúl fogva bolondúlásig kínoz; a’ mire neki eszköz gyanánt Szögfüvesi szolgál.

Szögfüvesi Én neki eszköz gyanánt?

Magoshegyi Ő tégedet az én jelenlétemben szembetünőképen dicsér. Azt ohajtya, hogy tulajdonságaidnak bár csak felét birnám. Eggy szóval: Szögfüvesi az ő legelevenebb beszéllgetéseinek a’ tárgya, szívének fő bálvánnya!

Szögfüvesi És te?

Magoshegyi Mit van ^* mit tennem? Ha neki tehozzád több hajlandósága van - - - -.

Szögfüvesi Akkor te Rósavölgyi: Kisasszonynál hozod helyre károdot, úgye?

Magoshegyi Nem, Barátom! Ha ő legszívesebb barátomhoz, kinek böcsét én legjobban ösmerem, lepke szívvel van, akkor éntőlem minden bizonnyal ne várjon egyebet megvetésnél.

Szögfüvesi (kezet fogván vele) Én is így gondolkodok.

Chevalier De la Calotte És e’ dolognak a’ vége?

Szögfüvesi Én innentűl fogva mind Rósavölgyi, mind Virágföldi Kisasszonyt hideg vérrel nézem.

Magoshegyi (kezet fogván vele:) Így érzek én is.

Chevalier De la Calotte A’ pörnek tehát már vége van?

Szögfüvesi ésMagoshegyi Vége.

Chevalier De la Calotte Ennek senki sem örűl jobban, mint én.

Szögfüvesi Mint az Úr?

Chevalier De la Calotte Minden bízonnyal; mert meg kell vallanom, hogy fejemtűl fogva talpig átfogott a’ borzadás, mikor magamot hirtelenségbűl secundánsnak ajánlottam.

Szögfüvesi (nevetve:) Elhiszem; az Úrnak vitézségét, mikor bajt kellene vínia, jól ösmerjük Un secondant en amour, voilá tout ce que vous êtes.

Chevalier De la Calotte Eh bien! Tapasztallyátok, akarom, egész alkalmasságomot ebben is. Akarjátok-e bevenni tanácsomot?

Szögfüvesi Hallyuk!

Chevalier De la Calotte Barátnéitok, ammint látom, elhagytak benneteket.

Magoshegyi Követlek! Mink haggyuk el őköt, mint lepkéket.

Chevalier De la Calotte Az nekem mind eggy. Akarjátok-e azt cselekedni, a’ mit én már régtűl fogva űzök?

Magoshegyi Mond el!

Chevalier De la Calotte A’ házasságrúl gondolkodgyon, a’ ki akar! Az ártatlan enyelgéseket szeretem én, mellyeknél az ember az örömet magába színte lélekzet gyanánt szürcsöli.^*

Szögfüvesi Ez távolrúl van kezdve, ammint látom.

Chevalier De la Calotte Az örömet csak a’ szabad természetnek keblében talállyuk fel. Igen sokszor járok én ki a’ szomszéd faluba. Ott felette szép és dévaj leányok vannak. Tudgyák ők, hogy szándékaim nem a’ házasságra czéloznak. Láttyák azt is, hogy a’ tisztességet soha meg nem sértem, és így jusom van nállok arra, hogy tőlök jó portio vídámságot hozzak magamnak üdőnkínt haza, melly engemet szerencsésnek tesz.

Szögfüvesi Az illyen mulatságoknak a’ vége csak utóllyára is a’ szerelem.

Magoshegyi És akkor azutánn eggy jó portió verést is hozol magadnak haza a’ paraszt legényektűl. Hadgy nekem békét a’ te ostoba tanácsoddal. Az enyelgések csak gyermekeknek valók.

Szögfüvesi A’ mi szándékaink magasabbak. Úgy látszik, hogy kopog valaki.

Magoshegyi Igen is kopog.

Szögfüvesi Gyere be!

Treszka (félénken:) Jó reggelt kívánok az Uraknak.

Szögfüvesi Jó reggelt, szép gyermekem! Mit akarsz te énnálam?

Treszka Az Úrnál semmit sem; hanem annak az Úrfinak akarnék amott (a’ Chevalierre mutatván) valamit a’ fülébe súgni.

Chevalier De la Calotte Mond fenn szóval, Treszka! Ezen Urak az én jó barátim; őelőttök nekem nincsen titkom.

Treszka Ammint az Úrfinak tetszik. Az Oskolamester kéreti az Úrfit - - - - -

Chevalier De la Calotte Bértoldaléka iránt az Uraságnál? Ma fizetik ki, és ebéd utánn magam viszem ki neki a’ pénzt. Mit csinál Amálka?

Treszka Egésséges. Megörűl majd azonn, hogy az Úrfi ma kijön.

Chevalier De la Calotte Hogyhogy?

Treszka Mert, láttya az Úrfi, holnap abban a’ faluban, melly amott a’ miénk mellett fekszik - - - - Tudgya az Úrfi! ott bal kézrűl, ammint a’ házunktúl a’ földekre megyünk.

Chevalier De la Calotte Tudom. ’S mi van tehát ott?

Treszka Búcsú! ’s oda megyünk majdnem mindnyájan. Csak a’ nagy atyák és a’ nagy anyák maradnak otthon.

Chevalier De la Calotte Jól van. Mond meg Amálkának, hogy ma bizonyosan kimegyek, és holnap talán veletek a’ búcsúra is elrándúlok.

Treszka Óh! ezt szeretem. Majd lessz öröm mindnyájoknál. Isten áldgya meg az Urakot. Elvárjuk az Úrfit. Korán elhaggyák ma mindnyájan a’ munkát. De bizonyosan eljőjjön ám. (El akar menni)

Szögfüvesi és Magoshegyi. (megfogják kezeit)

Magoshegyi Várj még egy keveset, jó lyánka!^*

Szögfüvesi Mond meg nekünk Treszka! van-e még nálatok több olly szép leány, mint te vagy?

Treszka Az Úrfi amott (a’ Chevalierre mutatván) jobban meg tudgya az Úrnak mondani.

Gyurka (a’ nyíltt ajtónn bekiáltván:) Treszka, gyere már! Majd késő lessz.

Chevalier De la Calotte Gyurka! te is itt vagy! (Bevonnya a’ szobába) Jőjjsze be! Treszkának itt még dolga van.

Gyurka (gúnyolva mutattya, hogy tudgya alkalmasint, micsoda dolga van.)

Magoshegyi (magában) Olly szépség, mellyre az embernek szíve színte dobog.

Szögfüvesi (magában:) Eggy kis módosság, és - - - -

Magoshegyi Treszka! nem akarnál te énhozzám csak eggy parányit jó lenni?

Szögfüvesi És nekem megengednéd-e, hogy hozzád jó legyek?

Gyurka (fenn szóval:) Treszka! megmondom otthon Jancsinak!

Treszka (eltökéllve:) Nem! Jók^* Egymáshoz csak azok lehetnek szabadon, a’ kik egybe akarnak kelni.

Szögfüvesi Hallod-e Treszka! Én ma ezen Úrfival (a’ Chevalierre mutatván) Kimegyek hozzátok, és ha hozzám szíved van, majd a’ többirűl is szóllyunk.

Magoshegyi Én is kimegyek, és ha neked ezen Úr (Szögfüvesire mutatván), nálamnál jobban tetszik, én magamnak mást keresek.

Chevalier De la Calotte Mond meg oda ki a’ leányoknak, hogy két szép leánynézőt viszek ki magammal hozzájok. De Amálka hozzám hűtelen ne legyen!

Treszka Ammint Jancsihoz én sem leszek. (Meghajtya magát és elmegy. Gyurka falusi complementumot csinál és vele megy.)

Chevalier De la Calotte Mit mondtam én nektek? he!

Szögfüvesi Én valóban nem sokáig tusakodok. Miért kellene nekem éppen várasit választanom?

Chevalier De la Calotte Lassan, Barátom! Mihelyt az Úr, mint leánynéző jelen meg, abba a’ veszedelembe adgya magát, hogy a’ leányok elárúllyák, legénnyeik pedig agyon verik. Nem hinné az Úr, melly kevesen hajtanak a’ falusi szépségek a’ mi ajánlásinkra.

Szögfüvesi Legyen úgy bár! Ha én őnekik, mint várasi Úrfi nem tetszek, álorczákban jelenek meg előttök, mint szerelmes Chevalier, mint Lantos, és végtére, ha erre kelne a’ dolog, mint paraszt legény.

Chevalier De la Calotte A’ gondolat nem rossz. Ha az eggyik formában nem tetszik az Úr, a’ másikban talán kedvet lelhet.

Magoshegyi Szeretnék köztök, mint Kvekker megjelenni. (Szögfüvesihez) Akarsz-e velem tartani?

Szögfüvesi Van-e eszed? Mellyik leány szeressen Kvekkerbe?

Chevalier De la Calotte Bocsásson meg az Úr, én ezt jobban tudom. Sok asszonyi szív van, mellyeket a’ tündéres hamarább megillet, mint a’ regulához szabott. Az Úr talán, mint szerelmes Chevalier leghamarább akad szerencsére. (Magoshegyihez) Én jelenek meg veled, mint Kvekker, Legalább jó mulatságunk lessz.

Magoshegyi Nem bánom. (Kezet ád neki) Szeretném még is tudni, mit mondanak majd a’ mi Kisasszonyaink, ha meghallyák.

Szögfüvesi Mondgyanak, a’ mit akarnak; az egyszer bizonyos, hogy megérdemlették. (Kalapját veszi) Mennyünk és tegyük meg az úti készületet. Treszkának gyönyörű képe ki nem megy az eszembűl. (A’ játékszín’ allyán való ajtónn kimennek.)

A’ dél már nem messze van, és én sem Szeladonomat nem látom, sem barátnémat. Megörűl ez majd neki, ha Magoshegyinek iránta való állhatatosságát hallya - - - . Csak rendes dolog még is az a’ szerelem! Mennyit kínozza az ember magát, hogy kitudhassa, ha igaz, és szíves-e? ’s allig gondollya magát bizonyosnak, új okok tünnek elejébe, mellyek kétkedését megújjíttyák.

Rózsavölgyi Rozína (elejébe menvén:) Jössz már egyszer? (Meg csókollyák egymást) És csak magad?

Virágföldi Júlia Csak magam, édes Rozinám. Magoshegyit nem győztem megvárni.

Rózsavölgyi Rozína Úgye?

Virágföldi Júlia (csalfán) Azt gondolom, hogy nállad találom.

Rózsavölgyi Rozína Mivel attúl tartottál, nem de,^* hogy szívét tegnap talán tőlled elidegenítettem. Légy békével, kedves Júliám! én ővele semmire sem mehettem. Ama’ fogás alatt, hogy Szögfüvesit hozzám hozza, egynehányszor akart tőlem elszaladni, és beszédgyének tárgya mind csak Júlia volt.

Virágföldi Júlia (fohászkodván:) És a’ szokott órában még sem jött hozzám.

Rózsavölgyi Rozína Szögfüvesi sem volt még ma nálam.

Virágföldi Júlia Komornád beszéllette nekem imént, hogy az útszánn öszvetalálkozott vele, és hogy azt kérdezte tőle, ha tegnap jól mulattad-e magadot az öreg Nénédnél?

Rózsavölgyi Rozína (figyelmetességgel:) Ihol a’ bökkenője! Elfelejtettem a’ leányt rá tanítani, mit mondgyon neki, és így ez minden bizonnyal elárúlta, hogy én tegnap nem a’ Nénémnél hanem a’ te Coridonoddal itthon voltam. (Nevet.) Ebbűl gyönyörű zűrzavar lessz!

Virágföldi Júlia Hogyhogy?

Rózsavölgyi Rozína. Szemrehányások, szerelemféltés, mennydörgés! Br! Lessz majd zuhogás, ropogás!

Virágföldi Júlia Így már talán Magoshegyi is észre vette - - - - .

Rózsavölgyi Rozína Hogy az én tegnapi Rendez-vous-m a’ te^* híreddel^* történt? Nagyon üresnek kellene neki valóban lenni, ha ezt eszre nem vette volna.

Virágföldi Júlia De most már mit csinállyunk? Magoshegyit csak nem akarnám még is elveszteni.

Rózsavölgyi Rozína Óh! a’ szeretőköt nem olly könnyen veszti el az ember. Nálloknál hűvebb állatok széles e’ világonn nincsenek. Ollyanok ők, mint a’ ^* kullancsok.

Rózsavölgyi Rozína Isten hozott, Gyurka!

Gyurka Köszönöm szépen. (Treszkához) Ide álly, mondom, és beszélld el mind eggy szálig. (Félre vonódván, a’ beszéllgetésben többnyire csak pantomímák által részesűl.)

Rózsavölgyi Rozína Ki vagy te, szép leányka?

Treszka Én a’ bíró’ Treszkája vagyok a’ Kisasszony’ falujábúl.

Rózsavölgyi Rozína A’ mi jószágunkbúl.

Treszka Onnan; ’s az oskolamesterünk arra kért, hogy a’ toldalékja miatt, vagy hogy híjják, keressem fel a’ Lángkút Úrfit.

Rózsavölgyi Rozína Lángkút? (Nevet.) De la Calotte a’ neve, kedves gyermekem!

Treszka No azt! ’s mivel otthon nem leltük, oda vitettük magunkat a’ másik úrfiakhoz, a’ hol volt.

Gyurka Csak ki vele!

Rózsavölgyi Rozína Tovább, tovább! és ezen úrfiak mit mondtak?

Treszka Azt mondták, hogy ők avval a’ másik úrfival - - - A’ Kisasszony jobban tudgya, hogy híjják - - - még ma kijönnek hozzánk, és eggy pár leányt keresnek, a’ kiket magoknak feleségűl vegyenek.

Gyurka De azt mondták ám!

Rózsavölgyi Rozína Az istentelenek!

Treszka No ugyan istentelenek; mert lássa a’ Kisasszony, mikor kijöttünk tőllök, Gyurka megkérdezte az inastúl, hogy kicsodák? Az egyik, azt mondta az inas, Szögfüvesi Ur, Rósavölgyi Kisasszonynak^* a’ vőlegénnye; ez Nagyságod volna! a’ másik pedig Magoshegyi Úrfi, Virágföldi Kisasszonynak a’ szeretője. Ezt nem ösmerem.

Rózsavölgyi Rozína (Júliára mutatván:) Ím előttünk áll.

Treszka^* Úgy? Gyurka azutánn azt kívánta tőlem, hogy vele ide jőjjek, és a’ Kisasszonynak mindent elbeszéllyek; de én nem mertem.

Rózsavölgyi Rozína És miért nem?

Treszka Hogy meg ne haragudgyon reám. De Gyurka félholttnak akart verni, ha olly igazszívű nem vagyok a’ Kisasszonyhoz, mint ő.

Rózsavölgyi Rozína Jó Gyurkám! (Treszkához) Neked, Treszka^*, köszönöm a’ tudósítást. Ne szólly róla senkinek. Kimegyek nemsokára hozzátok, és akkor tégedet felkereslek.

Treszka Óh ennek mind én, mind a’ szülőim szívesen megörűlünk. Mink a’ Kisasszonyt nagyon szerettyük.

Rózsavölgyi Rozína (Ki azalatt eggy keveset gondolkodott) Most menny be, Treszka, eggy keveset barátnémmal e’ mellékszobába, és magyarázd meg neki a’ lakásodot, hogy egyenesen rá akadgyak. Ő majd papírosra teszi. Jè vous en prie, mon amie! J’ ai un dessein en tête. - - - Nous en parlelons, quand nous serons senles.

Rózsavölgyi Rozína Hát te, Gyurka! egyébaránt hogy vagy?

Gyurka Jól.

Rózsavölgyi Rozína Tudsz-e még szépen tánczolni?

Gyurka Hogy ne tudnék? Hiszen mindennap tánczolok.

Rózsavölgyi Rozína Már úgy szerencsés vagy; mert csak az tánczolhat, a’ ki sorsával megelégszik. Ha majd a’ jószágra megyek, nekem is tánczolsz megint, úgy-e?

Gyurka Szívesen.

Rózsavölgyi Rozína Hát a’ menyegzőmönn?

Gyurka (szeme közé mosolyogván:) Akkor legörömestebb. Meglessz-e már hamar?

Rózsavölgyi Rozína Azt én magam sem tudom.

Virágföldi Júlia Itt a’ ház’ fekvése.

Rózsavölgyi Rozína Tartsd magadnál, Kedvesem! (Treszkához; és Gyurkához:) Most már, gyermekeim, siessenek haza.

Treszka Vissza kocsinn megyünk. Gyurka’ apja jön el értünk.

Gyurka De itt is van már.

Rózsavölgyi Rozína Mennyetek tehát. Mind a’ kettőtöknek szép ajándékot viszek ki magammal.

Treszka (meghajtván magát:) Isten áldgya meg Nagyságtokat. (Elmegy.)

Virágföldi Júlia Mit forralsz te magadban, barátném?

Rózsavölgyi Rozína Fontos dolgot, mellytűl talán még szerencsénk is függ. Meg kell előtted vallanom, hogy ezen esetnél engemet eggy kis szorongatás fogott el. A’ falura menni, és ott a’ paraszt leányok között hitves társakot keresni! Micsoda bosszúság ez nekünk!

Virágföldi Júlia Igen; és a’ tréfábúl melly könnyen lehetne valóság. Treszka gyönyörű egy leány.

Rózsavölgyi Rozína És illyen a’ mi falunkban még több is van.

Virágföldi Júlia Ah Istenem, ha talán Magoshegyi - - - .

Rózsavölgyi Rozína (Júliát gúnyolván) Ah Istenem! ha talán Szögfüvesi - - - - Hallyad szándékomot. Mink ma ebéd utánn olly sebesen, ammint csak lehet, kirándúlunk a’ jószágra falusi ruháinkban, mellyekben farsangot a’ Redutban voltunk. Beboríttyuk magunkot palástyainkkal, felkeressük a’ mi hű Treszkánkot, ’s mihelyt Szeladonnyaink oda érkeznek, a’ falusi szépségek közé állunk. Felfogadok, a’ miben akarod, hogy szeretőink minket választanak.

Virágföldi Júlia Ah! ez valóban derék gondolat!

Rózsavölgyi Rozína Akkor fogjuk még őköt igazán kínozni.

Virágföldi Júlia (sebesen és vígan:) Keserű próbák alá vetni.

Rózsavölgyi Rozína (sebesen és indúlatosan:) Megmutatom, hogy Szögfüvesi Úrnak az ő falusi szerelmében elvásik a’ foga.

Virágföldi Júlia (mint fellyebb.) Magoshegyivel fát vágatok, vizet hordatok.

Rózsavölgyi Rozína Szögfüvesit a’ paraszt legények által úgy megszoríttatom, hogy soha el nem felejti. Most már Asszonyanyámhoz. Adgya mellénk testőrzőnek az öreg Konyhásinét.

Virágföldi Júlia Én is Asszonyanyámhoz sietek, hogy - - - -

Rózsavölgyi Rozína Veled megyek én is, kikérlek ebédre, és azutánn - - - - -

Virágföldi Júlia Derekasan!

Rózsavölgyi Rozína (fennyen fenyegető szózattal:) Várjatok hitetlenek! Nem tetszettek itt nektek szerelempróbáink; de rajta leszek, hogy az essőbül a’ ^* csurgó alá jussatok.