Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

A’ szárazrúl elköltöztek. Hová szökhettek szegények? Tartok tőle, hogy üldözőiknek kezeit el nem kerűlik. – Szegény Stuárt! – Áh! mélyen kell nekem szívembe amaz érzeményeket el-rejtenem, mellyek e’ kastélynak valamennyi lakosi előtt bűnösöknek tetszenének! Melly súlyos állapot! Mi gondom nekem a’ felekezeteknek harczaira, mellyek Skócziát pusztíttyák? Gyengeségbűl és udvariságbúl olly vélekedésekben kell részesűlnöm, mellyeket szívem megvet. – Jönni hallok valakit. – A’ Néném! Félre a’ levéllel; nem jó volna, ha meglátná; mert György’ pártyához buzgón ragaszkodik.

Lady Athol Jó hogy itt talállak, kedves öcsém! Kellemetes hírt hozok. Vitéz Argyle elérkezett. – Pirúlsz?

Malvína Édes Asszonyom Néném – –

Lady Athol De minek titkolod előttem ártatlan indúlatodot? Argyle ifiú, szeretetre méltó, és születésére nézve hozzád hasonló. –

Malvína Mikép jöhetett Asszonyom Néném e’ gondolatra?

Lady Athol A’ szerelem, kedves Gyermekem! nem keres rejteket, kivált asszonyi szem elől.

Malvína Hogy a’ Vitéz engemet interesszál, azt nem tagadom.

Lady Athol Csak interesszál?

Malvína Ha már csak meg kell az igazat vallanom, igen is! én őtet szeretem. Ragyogó tulajdonságok által külömbözteti ő meg magát a’ többi ifiaktúl. Az Atyám kedvelte. Házunknál ezelőtt sokszor volt. Így támadt bennem az indúlat tudtom nélkűl. Azonban az Atyám meghalt, Asszonyom Néném pedig házába fogadott; Asszonyom Nénémet és Férjét úgy nézem azóta mint anyámot és atyámot. Ki tudgya, ha Lord Athol helyben haggya-e hajlandóságomot? Ha a’ Vitéz hű marad hozzám, válassza meg az üdő szerencsénket.

Lady Athol Hogy férjem egybekelésteket nem fogja ellenezni, fogadni merem. Mint Györgynek kedves biztossa majdnem szüntelen’ messze lakott Skócziátúl, és e’ szigetet, mellynek legnagyobb része az övé, allig ösmeri. De nem sokára el-érkezik. Ha ezt meg nem igérte volna, el nem temetném bizonnyára magamot ebben a’ puszta szigetben, mellynek tündér és vad szépségei a’ szerelmes szívet lenyűgözhetik ugyan, de az ollyan Asszonynak, köztünk maradgyon a’ szó! a’ ki az udvarnak mulatságihoz szokott, tűrhetetlen unalmat okoznak.

Malvína Megvallom, hogy e’ gyönyörű vad vidék engemet sokszor édes komorságú álmokba ringat.

Lady Athol Románokban derekasan tündöklene. Mert mit is lát itt az ember egyebet, hanem meredtt kősziklákot, tajtékzó tengert, fenyves erdőköt, eggy pár szegény halászt, és a’ havasoknak nyomorúltt lakosit.

Malvína Kik jótévő földes asszonyoknak elérkezésével megszüntek a’ nyomorúsággal küzködni.

Lady Athol Csak eggy különös dísze van e’ kis tartománynak: nem volt részes a’ Stuártok mellett harczoló lázúlásban; azért mentt is volt mindeddig ama’ pusztításoktúl, mellyek Skótziában dühösködtenek.

Malvína Boldogtalan hadakozás!

Lady Athol Mellynek, fájdalom! még sincs vége. Csak imént szállítottak ki megint fegyveres népeket a’ hajókbúl; mi végre? nem tudom. Ezeknek vezérlését a’ szerelmes Argyle hihetőképen csak azért vállalta fel, hogy szép Malvínáját ezen alkalmatossággal meglátogathassa. Kevesebb néppel szívesebben láttuk volna.

(Az Inás belépvén:) Vitéz Argyle engedelmet kér – – – –

Lady Athol Hadd jőjjön. (Az Inas elmegy.)

Malvína Én elmegyek azonban – – – –

Lady Athol Mi okra nézve?

Malvína E’ neglizsében – – – –

Lady Athol Melly rajtad gyönyörűen áll. Azonnkivűl, a’ szeretőnek jelenléte a’ leányt meg is szebbíti. Ha pedig azt akarod, hogy hajlandóságodot eszre ne vegye, ügyekezz rajta, hogy háborodásodot jobban eltitkold.

Argyle Asszonyságod álmélkodni fog azonn, hogy engemet itt lát.

Lady Athol Tellyességgel nem! Én az Úrnak érkezését készen vártam.

Argyle A’ tengeri levegő egésségére látszik Asszonyságodnak válni! Olly szép, olly virágzó – – – –

Lady Athol Az én virágzó szépségemnek magasztalási miatt el ne felejtse az Úr Macdonáld Kisasszonyt megköszönteni.

Argyle (kétkedve:) Bocsásson meg a’ Kisasszony! azt gondoltam valóban, hogy megtettem már tiszteletemet.

Lady Athol (mosolyogva:) Nem, Uram! a’ tiszteletet meg nem tette még az Úr; de mink jók vagyunk, ’s most egyszer megbocsátunk, úgy mindazonáltal, hogy közünkbűl ezentűl mind számkivessük a’ czeremóniákot. Én vagyok az első, a’ ki erre jó példát adok. Hogy az Úr ebben a’ Kastélyban száll meg, arrúl kérdés sincsen. Hozzánk tehát minden bejelentés nélkűl jön, és tőlünk minden búcsúzás nélkűl elmegy. Úgy van köztünk eggy szóval, mint eggy fiú, a’ ki a’ házhoz tartozik.

Argyle Tiszta szívbűl.

Lady Athol Mink a’ mi részünkrűl kötelességünknek tesszük, az unalmat elszélleszteni. A’ Kastély, ammint látta az Úr, a’ tenger mellett eggy nagy kősziklánn fekszik. Reggelenkint a’ toronyban früstökölünk, ’s üvegcsöveinkenn öszveszámlállyuk a’ kikötő hajókot, akár jó barátinknak akár ellenségeinknek hajói, akár hadi akár kereskedő hajók legyenek. Délkor hüs árnyékot és éhséget a’ homályos fenyvesekben keresünk. Halász horgokkal megkerűllyük a’ szigetet eggy könnyű dereglyében. Estve olvasunk, vagy Malvína öcsém eggy panaszkodó Skócziai Románczot énekel, mellybűl az Úr megtanúlhassa, melly súlyos eggy szegény szerelmesnek a’ dolga. Így múlnak majd a’ napok! az elmúlttakot örömest emlegettyük, a’ jövendőkrűl azt reméllyük, hogy jobbak lesznek.

Argyle Kellemetes és ártatlan örömek valóban! Csak azt sajnálom, hogy bennek nem részesűlhetek.

Malvína Hogyhogy? Az őszt tehát nem akarja az Úr velünk tölteni?

Argyle Nem tölthetem, szép Malvína! Nem olvassa ezt a’ Kisasszony komor tekíntetemben?

Lady Athol Szomorú dolgokot mink nem örömest olvasunk. De minek jött hát az Úr ide? Én azt gondoltam, hogy a’ hadakozásnak vége van, és hogy az Úr a’ nélkűl is Skócziában tartózkodván, eszébe juttatta, regi baráttyait meglátogatni.

Argyle A’ fő hadi vezérnek parancsolattya küldött ide. A’ Cumberlandi Herczeg, Culloden mellett győzedelmeskedvén, meg nem elégszik azzal, hogy a’ Stuártoknak végső reménnyeit ezen ütközet által letiporta, hanem magát Stuárt Károlyt is György’ elejébe akarja vinni mint foglyot. Engem’ szeret, ammint Asszonyságod tudgya – – –

Lady Athol Böcsűli az Urat.

Argyle Reám bízta tehát vezérlését ama’ népnek, melly e’ szökevényt nyomozza. Kétszer voltam már közel ama’ szerencséhez, hogy kezembe essen. Tegnap hallottam meg, hogy e’ szigetre menekedett, ’s azonnal ide siettem. Embereim már nagyrészént a’ szárazonn vannak. A’ tengernek túlsó partyaival minden közösűlés el van vágva, a’ halászok visszaidéztettek mindenfelűl, a’ sziget’ partyárúl semmiféle dereglyének el nem szabad költözni, ’s talán még, minekelőtte besetétedik, olly szerencsés leszek, hogy a’ parancsolatot, mellyet mindazáltal kellemetesnek csak kötelességem tehet, betellyesíthetem.

Malvína (indúlattal:) Olly sok szép hadi tetteket a’ Herczeg szebb móddal jutalmazhatott volna meg.

Lady Athol Hogyhogy? Én azt tartom, hogy e’ parancsolat a’ Vitéznek böcsűletére, és tellyesitése dücsősségére válik. Még a’ meggyőzött Stuárttúl is nem ok nélkűl félhetünk, ’s olly ellenséget kézbe keríteni, a’ ki eggy polgári hadakozásnak kezdője lehet, valóban több mint nevezetes szolgálat.

Malvína Most én Eduárdban csak számkivetett szökevényt látok, kinek fejére bér tétetett; ’s mint illyenenn szánakonom szabad.

Argyle Szánakodnia? Ez ugyan a’ Kisasszony’ szívének böcsűletére válik, de csak nem egyéb ő még is, hanem halálos ellenségünk, ’s olly férjfiú, a’ ki ama’ színfogás alatt, hogy nagy attyának jussai erővel elragadtattak, Skócziába jön, hogy a’ havasiakat elcsábítsa, és így tellyes erővel azonn van, hogy a’ három országot felzavarja és szerencsétlenségekbe ejtse. Tudgya-e a’ Kisasszony, mennyire nőtt már azoknak száma, a’ kik hozzá állottak? Az újságnak ingere, a’ magos póczokra való vágyakodás, a’ sok esztelen projectum sok embert csűdített öszve hozzá olly annyira, hogy zászlói alatt már tízezer Skótus hadakozott. Nagy áradás gyanánt borította volt el e’ sereg boldogtalan Hazánkot, ’s a’ Culloden mellett nyertt győzedelem nélkűl György Királyunk, az Országnak Naggyai, a’ Kisasszonynak saját famíliájával eggyütt, mind áldozattyai lettek volna hadi dühösködésének.

Lady Athol Szükséges legyen-e illy rettenetes rajzolás arra, hogy Malvína Öcsém meggyőződgyön? Tudom ugyan, hogy egynehány Macdonáld, sőt még férjemnek testvére is kötelességekrűl elfelejtkezvén, Eduárd’ részére állottak; de te Malvína – – –

Malvína Mi gondom nekem a’ Károlyokra, és Györgyökre? Mi közöm a’ pártos felekezetekhez? Én leány vagyok, ’s keblemben érzékeny szívet hordozok. Ama’ nemes és vitéz férjfiúnn, a’ ki még szerencsétlenségében is képes volt, magának ellenségeitűl akarattyok ellen tiszteletet és tekíntetet érdemleni, szabad nekem sőt kell is szánakodnom, és én bizonyos vagyok benne, hogy Lady Athol Asszonyom Néném lágy szívének titkos mellyében szintúgy gondolkodik, szintúgy érez, mint én.

Lady Athol Én? a’ Királyné’ barátnéja? én, kit György különös jóvoltaival megtetézett? én felejthetném el valaha - - - De haggyuk ezt abban! Beszéllyünk másrúl! férjemnek hazaérkezésérűl. Az Úr még őtet nem ösmeri?

Argyle ’S most sem remélhetem, hogy vele meg ösmerkednem, szerencsém legyen. Én itt felette keveset mulathatok.

Lady Athol Talán még ma elérkezik. De ha a’ tengerenn valami történne rajta, ha kénytelen volna, valamellyik szomszéd partonn kikötni, nem fogják-e őtet a’ strázsák, mellyeket az Úr mindenfelé kiállított, visszatartóztatni?

Argyle Óh! itt a’ Mylordot minden ember ösmeri.

Lady Athol Bocsásson meg az Úr! Ez a’ jószág csak imént maradt reá eggyik báttyárúl-Gyermekségétűl fogva nem volt itt, és most szinte a’ végbűl jön ide, hogy mint új földes Úr, átvegye a’ reá maradtt részt.

Argyle E’ szerínt tehát lesznek nála írások! – Azonnkivűl a’ neve! – Legyen Asszonyságod minden gond nélkűl. A’ parancsolat egyébaránt is csak az, hogy a’ szigetbűl ki ne eresszenek senkit. Partyainn kikötni minden embernek szabad.

Lady Athol Így már megnyugszok. Tamás Udvarmesteremet a’ révparthoz küldöttem, hogy Urának érkezésére vigyázzon. Már régen itt lehetne. Jó öreg ember ugyan, de ha egyszer beszédbe merűl – – – –

Malvína Ihol! éppen érkezik.

Lady Athol No’s Tamás! még sem hallottál Mylordunkrúl semmit?

Tamás Eggy Hajós legény a’ szomszéd szigetbűl ezt a’ czédulát hozta.

Lady Athol Istenem! talán férjemnek valami baja lett?

Tamás Illy nyugodtt elmével állanék-e én itt, ha baja volna?

Lady Athol (olvas:) „Ma nehezen láttyuk egymást. Hajó törésbűl menekedtem ki. Eggy járatlan kormányos kősziklára vetette hajónkot; életemet egynehány halászok’ bátorságának köszönöm. Most gunnyójokbanvagyok, hol szívesen fogadnak ’s vendéglenek. Az éjszaka itt maradok; mert a’ tenger még háborog, ’s a’ nyugodalomra is nagy szükségem van. Küld el nekem holnap hű udvarmesteremet. Azt átlátod könnyen, hogy mindenem elveszett; ruháim – írásaim – drága köveim. De a’ leg drágábbik kincsem meg van még, mert holnap meglátlak.” – Boldog Isten! ijedtemben egészen oda vagyok.

Argyle Elég az, hogy veszedelmenn kívűl van.

Malvína Nagyon kívánom látni.

Argyle Én is; mert nekem nála nagy kérésem van.

Lady Athol Mellynek tárgyát én nagyon gyanítom. Hogy pedig annál bizonyosabban szóllhasson az Úr vele, végezze el most minden tábori foglalatosságait, ’s estvére legyen egészen a’ miénk.

Malvína Meg cselekszi az Úr?

Argyle Hogy állhatnék e’ kegyes hivatalnak ellent? Elsietek azonnal, hogy foglalatosságimtúl, a’ mennyire lehet, megmenekedhessek. (Meghajtya magát és elmegy.)

Lady Athol Tamás! siess és hozz rendbe mindent. Estveledik. Gyújtasd meg a’ gyertyákot mindenütt. Mihelyt a’ Generális vissza érkezik, jelentsd meg nekünk. Teveled pedig, Malvína, eggy kis festinrűl akarok tanácskozni. A’ te szeretőd már itt van, én pedig férjemet várom. Ez tán csak úntig elég arra, hogy két Dámának dolgot adgyon. (Malvínával elmegy.)

Legények! gyertya világot! (Eggy inas világot hoz; ő pedig csevegve meggyújtya a’ szálában a’ gyertyákot.) Vallyon mirevalók lehetnek azok a’ katonák, a’ kiket a’ hajókbúl kiszállítottak? – Hihető, hogy ama’ vakmerő ifiú embert, Eduárdot keresik. Ezt a’ szép projectumot minden bizonnyal eggy pár udvarnok tette a’ fejébe. „Az Ország a’ nagy atyádé volt, így szóllottak hihetőképen hozzá, eredgy oda ’s vedd el.” A’ legény eggy marok néppel ide jön, olly néppel, melly nálánál eggy csöppet sem okosabb, – azt gondollya, hogy csak mutatnia kell magát, ’s a’ koronát azonnal elejébe viszik. – Szegény Ifiú! a’ nagy születés sokszor valóban nagy szerencsétlenség! Rajtam illyen dolog nem is történhet. Ha nappal kötelességemet végbe viszem, estve minden gond nélkűl fekszek le ’s jó ízűt alszok.

Inas Udvarmester Uram! Eggy ember jött éppen most a’ házba.

Tamás No ’s? Ez hát talán nagy szerencsétlenség?

Inas Nem; hanem – rendes tekíntete van – szemei amúgy szilajan forognak.

Tamás Nem kérdezte meg Kend, mit akar?

Inas Megkérdeztem, de semmit sem felelt, hanem az eggyik grádicsrúla’ másikra hágdogálván, csak feljött, ’s most már az előszobában van.

Tamás Ki lehet vallyon?

Inas Az Isten tudgya. Ruhái rongyosak, orczája halavány mint a’ halálé, tekíntete háborodott. Vagy gonosztévőnek kell neki lenni, vagy szerencsétlennek.

Tamás Hadd jőjjön be. (Az Inas elmegy) Talán nem tudgya, hogy Lord Athol’ Kastéllyában van, hová nem lehet egyébaránt vaktában beszaladni. Itt jön. – Nem! Tekíntete ugyan nem hirdeti gonosztévőnek. Szerencsétlennek kell neki lenni. Azért vén Tamás! bánny vele emberségesen.

Eduárd Károly Nincs más mód benne! Oda vagyok! minden irgalom nélkűl oda vagyok!

Tamás Szabad-e tudakozni?

Eduárd Károly Mit akar Kelmed? Ösmer-e engemet?

Tamás(magában:) Istenem! melly nyomorúltt színben van! Reszketek, ha szavát hallom.

Eduárd Károly (magában:) Kegyetlenek! még itt sem hagytok békét! üldöztök itt is! Istenem! óh Istenem! – Csendesedgy elmém! csillapodgy szívem!

Tamás Az Úr itt eggy ollyan házban van,^* mellynek ura egy emberszerető és nagyszívű férjfiú.

Eduárd Károly Emberszerető? nagy szívű? Igaz-e az?

Tamás Az Úr szerencsetlen embernek látszik lenni? Szóllyon, segíthetek-e rajta?

Eduárd Károly Szerencsétlennek látszok lenni? Igen is, az vagyok. Jó Öreg! ehhez a’ házhoz tartozik-e Kelmed?

Tamás Én csak a’ háznak udvarmestere vagyok; de Lord Athol mellett, a’ kinek szolgálok, megmerek esküdni, hogy emberséges ember.

Eduárd Károly Lord Athol? – Áh! ösmerem. (Magában:) Testvére barátom volt; ő maga pedig? – – Hisz ő volt, a’ kit én nem rég Romában – – – –

Tamás(magában:) Mit beszéll Romárúl?

Eduárd Károly(magában:) Igen is, ő volt, a’ kit Romában a’ haláltúl saját életem’ veszedelmével megmentettem; még orczavonásairúl is jól emlékezek. (Fenn szóval) Szóllhatok-e Lord Athollal?

Tamás Most nem, mert nincs itthon; de az Asszony itt van. – Derék egy Dáma!

Eduárd Károly Az Asszony? – Ez talán – –

Tamás A’ Lord a’ Királynak nagy szolgálatot tett, az Asszony pedig a’ Királynénak legkedvesebb Dámája. Mind a’ kettő tiszta szívbűl szít a’ Király’ házához.

Eduárd Károly Tiszta szívbűl szít – a’ Király házához – –

Tamás Nincs külömben! a’ hadakozásnak pedig már most vége van. A’ Stuártok semmivé tétettek.

Eduárd Károly Semmivé tétettek? Ez az igazi íge! Mit veszthetek egyebet? Asszony létére megkönyörűl rajtam.

Tamás Elejénte, még jól ment a’ dolog sok nagy Úr állott Eduárd’ részére; most tartok tőle, hogy keservesen meg ne bánnyák.

Eduárd Károly Szegény szerencsétlenek!

Tamás Az én kegyelmes Uraságom készebb volna életét hagyni, hogysem a’ Király’ részétűl elállani.

Eduárd Károly Elhiszem. De mennyen Kelmed, mondgya meg az Asszonynak, hogy eggy jövevény akarna vele szóllani.

Tamás A’ nélkűl is itt terem nem sokára.

Eduárd Károly Mennyen Kelmed, édes Öregem! mennyen. Parancsolom – – – kérem Kelmedet.

Tamás(magába:) Egészen meglágyíttya szívemet. (Fenn szóval^* ) Elhívom. (Magában:) Ezen ember nekem gyanúsnak tetszik, és szívemet még is megilleti. (Elmegy, nem sokára ismét visszatér, és hátúl megáll.)

Eduárd Károly (azt vélvén, hogy maga van, eggy karszékre ül.) Lord Athol nincs itthon. Ő menthetett volna meg egyedűl. Hiszen csak két esztendeje! – lehetetlen, hogy elfelejtette volna, mikép támadták, meg eggy estve Romában az útszánn pártossaim, és hogy dühösségeknek áldozattyává lett volna, ha én nem voltam volna. Ah! de csak elfelejtette talán már még is! – Sok embert tettem én háladatlanná. – Pedig itthon sincs! Hitvesse nem tudgya talán! – ’s mit használna, ha elbeszéllném is neki? – A’ Királynénak barátnéja! –Büszkesége – saját üdvössége! – De hiszen mit is kívánok olly nagyot! Csak eggy pár órányi nyugodalmat engedgyen szegény fejemnek! – Hassanak azutánn be, nem bánom. a’ barbarusok! – Egész erőm oda van! A’ halál körűlöttem, bennem is! – lehetetlen, hogy tovább szökjek. – A’ halál? nem üldöz-e ez engemet mindenütt ezerfelé formában? – Óh! hisz’ ő szabadítana meg engem’ nyomorúságomtúl, mellynek súllyait lehetetlen többé elviselnem.

Tamás (magában:) Leült, ’s magával beszéll.

Eduárd Károly Úgy elfáradtam, hogy szemeimet allig tarthatom nyitva.

Tamás Eggy szót szót sem érthetek.

Eduárd Károly Öt nap, öt éjszaka csak eggy szempillantásig sem volt nyugtom.

Tamás Mit akar vallyon az Asszonyunktúl?

Eduárd Károly Akaratom ellen húnyódnak be szemeim.

Tamás Talán valami szegény nemes ember a’ szomszédságbúl?

Eduárd Károly Az egész világ’ kincsét – – – –

Tamás Úgy tetszik, hogy szenderedik.

Eduárd Károly Oda^* adnám eggy órányi álomért.

Tamás (közelebb kullog:) Igazán elaludt. Szegénynek sokáig kellett nyilván szaladozni, még hajlékra akadt.

Lady Athol Hol van a’ jövevény, a’ ki velem szóllani akar?

Tamás Amott ül. Mikor érkezett, nagyon fáradttnak látszott lenni, ’s még Asszonyságodra várakozott, elaludt.

Lady Athol Nem tudom, micsoda félelem fogja el szívemet! – Gyermekség! – De mit akarhat tőlem? – Nem mondotta meg neked?

Tamás Nekem csak azt mondotta, hogy Asszonyságoddal maga akar szóllani.

Lady Athol Álma nagyon nyughatatlannak látszik lenni.

Eduárd Károly György! György!

Tamás Beszéll.

Eduárd Károly Ide énhozzám, Francziák!

Lady Athol Ha a’ pártütőknek valamellyike volna? Egek!

Eduárd Károly Skótusok! megszaladtok? Elhaggyátok Királyotokot?

Lady Athol Boldog Isten! Talán maga – – – – Hinni sem akarom.

Eduárd Károly Annyi vér! – Áh!

Tamás Nem is akarom érteni! – Magányos ígék! – Én nem értettem.

Lady Athol Jó Tamásom! Eredgy ebbe a’ szobába, ’s ne jőjj vissza, még nem hílak.

Lady Athol Megvárjam-e a’ szempillantást, hogy felébredgyen? – De micsoda okom van azt tartani, hogy e’ férjfiú Eduárd? – Szakadozott ígék! – – Nem, nem! Eduárd ő nem lehet. – E’ nyomorúltt öltözet!

Eduárd Károly(álmában:) Szerencsétlen Eduárd!

Lady Athol Hát csak még is? – Gyanúm nem helytelen! – Maga Eduárd biz ő! Mit cselekedgyek? Lármát üssek Ő olly szerencsétlen! – De én, Athol’ hitvesse, elárúllyam-e Királyomot? – Én, Györgynek barátnéja, segítséget nyújtsak annak, a’ ki őtet a’ trónusrúl akarta letaszítani? – Úgy elfogott a’ réműlés, hogy önnön magamnak tanácsot nem tudok adni. Argyle vitézre bízom a’ dolgot, ő válassza meg! – Kegyetlen! hisz’ ez annyi volna, mint e’ szegény ügyefogyottat halálra itélni. Argyle Generálist tegyem birójának, a’ ki katona létére csak kötelességét ösmeri, a’ ki életének vesztesége alatt tartozik a’ neki adott parancsolatot tellyesíteni, a’ ki a’ szerencsétlent gyűlöli, gyűlölni kénytelen, ’s a’ ki eggy szóval, testvéreinek halálát megbosszúlni tüzesen ohajtya? – Eduárd! szerencsétlen Eduárd! Kicsoda menthet meg tégedet e’ veszedelemtűl?

Eduárd Károly(felserkevén:) Nevemet hallottam emlegetni. – Istenem! kit látok előttem?

Lady Athol Lady Atholt.

Eduárd Károly Asszonyságod engemet ösmer?

Lady Athol Azt tartom, hogy a’ pártütőknek eggyike.

Eduárd Károly ’S tudgya-e Asszonyságod, mellyik?

Lady Athol Ha a’ szerencsétlenségnek béllyegei az Úr’ orczájánn, ’s álmában ejtett egynehány szavai meg nem csalnak, tartok tőle, ne hogy az Úrban – – –

Eduárd Károly Boldogtalan onokáját lássa a’ hajdani – – – –

Lady Athol Boldog Isten!

Eduárd Károly Igen is, Asszonyom! én vagyok, én vagyok a’ semmivé tett Stuárt.

Lady Athol Ah! Herczeg, mit keres, kérem, e’ helyenn? e’ kastélyban?

Eduárd Károly Súlyos életemnek végét.

Lady Athol Tudgya-e a’ Herczeg, kit lát énbennem?

Eduárd Károly Hitves társát eggy Lordnak, a’ ki Györgynek baráttya, nekem pedig ellenségem.

Lady Athol Ha ezt tudta, minek is keresett tehát e’ házban menedékhelyet?

Eduárd Károly A’ kegyetlen üldözéstől nyomoztatván, fájdalmakkal terhelve, a’ sok nyomorúság és fáradság által minden erőmtűl megfosztva, a’ katonáktúl, kik véremet szomjazzák, környűlvéve, megsajdítottam e’ házat, nyitva találtam, ’s bejöttem. Az én állapotom olly ügyefogyott, hogy menedékhelyért még legkegyetlenebb ellenségemet is megszólítottam volna.

Lady Athol Ah! de mit cselekedhetek én javára, ha mindgyárt a’ legszívesebb könyörületesség ösztönözne is reá? Saját üdvözségünk.

Eduárd Károly Ezt én nem akarom koczkára tenni. Csak eggyetlen eggy kegyelemért esedezek, mellyet Asszonyságod eggy nyomorúltt embertűl meg nem tagadhat. Stuárt Herczeg, második Jakab Királynak onokája eggy darab kenyérért könyörög.

Lady Athol(gyenge szózattal és nagyon megilletődve:) Eggy darab kenyérért!

Eduárd Károly ’S eggykét órányi bátorságos nyugodalomért.

Lady Athol Ah Herczeg! – Óh! Pártdühösség!(Hamar eltökéllvén magát) Tamás! Tamás!

Lady Athol Hallod-e Tamás! (Titkon beszéll vele, azutánn pedig) Okosan bánny és ne szólly. (Tamás elmegy. Lady megilletődve visgállya a’ Herczeget, és szemeit törűlgeti.)

Eduárd Károly Asszonyságod sír? – Óh! ha mind tudná, a’ mit én szenvedtem – –

Lady Athol Tudom - - - Az utolsó ütközet - - -

Eduárd Károly Ha Culloden mellett győzedelmeskedek, Angliának ura vagyok; meggyőzetvén, meg kell halnom. – Óh! ha havasí Skótussaim azonn a’ naponn úgy harczoltak volna, mint a’ Lallyk, a’ Macdonáldok és én, országom megint kezemben volna. (Lady megütközik) Bocsásson meg Asszonyságod oktalanságomnak! A’ legmélyebb nyomorúságban, az egész világtúl elhagyva, mikép szóllhatok én még trónusokrúl, ütközetekrűl? – Ha vágyakodásaim vakmerőek voltak, óh! melly keményen büntetik azokot az Egek! Cumberlandtúl nyomoztatván, kunnyóbúl kunnyóbabujkálok e’ rongyokban; a’ rettegéstűl és szükségtűl környűlvéve, koldúlással keresem kenyeremet; álmomban elveszett szerencsémet nyomozom, ébren pedig nem látok egyebet magam előtt a’ hóhér’ pallossánál.

Lady Athol Vegyen magához a’ Herczeg eggy kis táplálékot. Talán veszedelmes volna, ezen szempillantásban többel megkínálni. (Bort töltvén, Tamáshoz) Várakozz kint.

Eduárd Károly(iszik.) Ah! csak Asszony tehát ismét, a’ kinek életemet másodszor köszönöm. Nincs külömben! A’ háborgásnak és nyomorúságnak üdejénn ezen érzékeny nemnek szívébe rejtezik az emberség, a’ nagyszívűség, az igazi jóság.

Lady Athol Mít akar a’ Herczeg ezzel mondani?

Eduárd Károly Asszonyi könyörűletesség volt, melly engem’ ellenségeimnek dűhösségetűl mindeddig megmentett. Csak a’ minap is – eggy Dáma – nevét meg nem mondhatom, – eggy Dáma ragadott ki a’ közelgő halálnak hatalmábúl. – Úgy sírt ő is, mint Asszonyságod! – Az ő oltalma alatt várakoztam a’ tenger’ partyánn franczia hajókra, mellyek segítséget hozzanak. Hiú reménységek! Az árúlás vagy az eset kinyilatkoztatta menedékhelyemet! – Ismét el kellett szöknöm! – Új kínok, új keserűségek! – Óh! Asszonyom! volt ugyan erőm, ezeket kiállani, de lerajzolnom^* lehetetlen.

Lady Athol Herczegséged nagyon megilleti szívemet. Elfelejtem, hogy Hazámnak ellenségével szóllok. Haggyuk ezt! Ügyekezzen a’ Herczeg eggy kis eledel által erejéhez jútni; azutánn pedig vesse magát a’ bátorságos álomnak édes ölébe.

Eduárd Károly Asszonyságod tehát nekem ád menedékhelyet házánál?

Lady Athol Nem szerencsétlen-e, a’ kinek adok?

Eduárd Károly De megfontolta-e, hogy eggy kegyetlen törvény - - - -

Lady Athol Én a’ Herczegnek kínnyait saját szájábúl hallottam, és a’ törvényt – – – elfelejtettem.

Eduárd Károly Nem úgy, Asszonyom! Én a’ veszedelmeket jól tudom, mellyek felettem függnek. – Asszonyságodnak nagyszívűsége meg nem menthet ezektűl engemet. A’ sziget környűl van véve, én el nem szökhetek. Minek hurczollyam még tovább magammal nyomorúltt létemet? Mindenik új hajnal új halálos kínnal gyötri szívemet. Még reménylenem lehetett, vitézen tűrtem; a’ végső reménység elenyészvén, örömmel várom a’ halált. Ha Asszonyságod ma nekem nyugodalmat enged, ez csak arra való legyen, hogy e’ romlékony testnek ereje megújjúlván, bátrabban léphessek mint Herczeg és Bajnok ellenségeim’ elejébe. Holnap, Asszonyom! holnap arra kérem Asszonyságodot, hogy engemet e’ sziget Commendánsának maga átadgyon.

Lady Athol Én a’ Herczeget halálra vigyem? én? – Óh! Herczeg, látom én, hogy engemet nem ösmer. Azt ugyan szabadon megvallom, hogy mindenemet oda adnám, ha a’ keserű eset arra nem kénytelenített volna, hogy Királyomhoz hűtelen legyek; de, minekutánna egyszer az Egek azt akarták, hogy Herczegséged házamnak küszöbéhez folyamodgyon, és hogy tőlem nemes bizodalommal vendéglést kérjen, mellyel minden szerencsétlennek tartozok, – legyen úgy! e’ régi skócziai vendég-just én szentnek ösmerem és hűven tellyesítem. Hazámban mentt legyen a’ Herczeg minden veszélytűl hajlékomban, mint vendég, oltalmat lellyen.

Eduárd Károly Óh! Asszonyom!

Lady Athol Nem titkolom én el Herczegséged elől a’ fenyegető veszedelmeket. Az én házam talán csak maga egyedűl van kivéve az egész szigetben a’ katona-szállításnak törvénnye alól; meglehet, hogy talán a’ szorosabb nyomozásnak törvénnye alól is ki fog vetetni, mivel a’ Generális nálam lakik, ’s a’ Királyhoz való hűségemet ösmérvén, méltán tarthatna attúl, nehogy engemet megbántson, ha errűl csak legkisebbet is kételkedik. Még férjemnek visszaérkezése sem fog nekem akadályt vetni. Ösmerem én őtet. – Testvérének szent emlékezete, – saját nemesszívűsége –

Eduárd Károly Ösmerem én is, és bízok jó szívébe.

Lady Athol Maradgyon a’ Herczeg ama’ szobában, melly túnan be van zárva; itt senki sem fogja eszre venni. Várja meg benne, még a’ hadi seregek ismét hajókra űlnek. Eggy hű szolga mindent fog hozni, a’ mire szüksége lessz. Én azonban készen tartatok eggy dereglyét. Az első kedvező szempillantásban késérjék egynehány derék havasi Skótusok egy franczia révpartra. Ez az én plánumon. Most Herczegséged azenyím: én vagyok köteles életérűl számot adni saját szívemnek nem külömben mint annak, a’ mi az embert önnön magábúl kiemeli és saját szemei előtt tekintetre méltónak teszi. Az emberségnek, a’ böcsűletnek és a’ vendégfogadásnak jussai, szükséges, hogy mindennémű üdőkben és felekezetekben szenteknek tartassanak.

Eduárd Károly Nagyszívű Asszonyság! Ah íme! könyhúllajtásokra fakadhatnak ismét szemeim! Könyhúllajtásokra, mellyek háladatosságomot kifejezni segítik. – Lábaihoz borúlván - - - - (térgyre esik előtte.)

Lady Athol Az Istenért! ki jön ide? – Egek! maga Argyle.

Argyle Én Asszonyságod’ parancsolattyainak, ammint láttya, engedelmeskedek.

Lady Athol (magában:) Ah! oda van szegény!

Argyle Bocsásson meg Asszonyságod – Lehetséges-e, hogy megcsalatkozzak? – Nem, minden bizonnyal nem! – Az indúlat, mellyben Asszonyságod látom, a’ Könnyhúllajtások szép szemeiben – ezen Úr minden bizonnyal – – –

Lady Athol Mellyik Úr? Kicsoda?

Argyle Asszonyságodnak férje, kíre olly érzékeny kívánkozással várakozott?

Lady Athol (magában:) Óh! mennyei Gondviselés! – Igen is, Generális Uram! az én illetődésem, az én könnyhúllajtásaim csak olly jelenésbűl támadhattak egyedűl, melly engemet véletlenűl meglepett.

Argyle Magamonn kivűl vagyok örömemben, hogy Mylorddal ösmeretséget eggy illy interesszánsszempillantásban csinálhatok.

Lady Athol Nézze csak az Ur, melly halavány! – És e’ ruházat! – Tudgya az Úr, hogy hajótörést szenvedett! Hajótörést, Uram! és közel a’ parthoz. Hisz’, úgy tetszik, maga is olvasta az Úr a’ levelét. Azt gondolta ugyan magában akkor, hogy szüksége lessz a’ nyugodalomra; de famíliájához való kívánkozása üdőnek előtte ide vonta. A’ veszedelmekkel semmit sem gondolt.

Argyle Ha az inasok Mylordnak érkezését tudtomra adták volna, nem voltam volna olly alkalmatlan, hogy ezen első beszéllgetést félbe szakasszam.

Lady Athol Idevaló embereim allig ösmerik; jövevénynek tartották; én pedig első örömemben nem is gondolkodtam arrúl, hogy a’ házat öszvehívassam.

Argyle De a’ Kisasszony talán csak tudgya már?

Lady Athol Nem még; mert férjem csak imént érkezett; hanem mennyen az Úr, hogy Mylord Athol még most abban a’ kellemetes örömben nem részesűlhet, melly az Úrnak jelentésébűl házunkra forr. A’ hajótörés, az álom, a’ fáradságok! Mondgya meg az Úr Malvína Öcsémnek, hogy Báttyának egynehány óráig szükségképen kell nyugodnia, minekelőtte képes lessz szeretett húgát látni. Az Úrnál leszek azonnal magam is.

Argyle Engedelmeskedek. (Elmegy)

Eduárd Károly Ez hát amaz ifiú ember, a’ ki fejemnek pallos alá való hurczolását magára vállalta?

Lady Athol Hadgyuk^* ezt most! Vegyük inkább az esetnek hasznát. Csalatkozása nélkűl oda volnánk. Az Egek a’ Herczeg’ életére vigyázni látszanak.

Eduárd Károly És ő semmit sem gyanítana?

Lady Athol Minden bizonnyal semmit sem! Én őtet jól ösmerem. A’ gyűlölség, mellyel a’ Stuártokhoz viseltetik, sokkal hevesebb, hogy sem eltitkolhatná. Ha a’ Herczegben pártütőt gyanított volna, sem az én tekíntetem, sem a’ szerelem, mellyel Malvína öcsémhez szít, meg nem tartóztathatta volna attúl, hogy rabságra ne hurczollya.

Eduárd Károly Így hát az esetnek játéka eggy szerencsétlennek sorsához kötötte Asszonyságodot. – Óh! én az Asszonynak kegyességével nagyon vissza élek.

Lady Athol Hogy első lépéseim szerencsések voltak, az nekem új kedvet ád. Mennél nagyobbak pedig az akadályok, annál nagyobb dücsősség rajtok győzedelmeskedni. De most szükséges, hogy a’ Herczeg magát kinyugodgya. Tamás! Tamás! (Tamás érkezik.) Vezesd e’ jövevény Urat ama’ szobába, strázsáld minden kitelhető vigyázással, ’s hozz neki mindent, a’ mire szüksége lessz. Házi cselédgyeimnek és minden embernek, a’ ki kérdeni találna, sőt még Argyle Generálisnak is mond, hogy férjem elérkezett és hogy e’ jövevény az én férjem.

Tamás Hogyhogy, Asszonyom?

Lady Athol Hallgass és fogadgy szót. Hűségedre és titoktartó szótalanságodra számot tartok. (Eduárdra tekíntvén:) Fenn tartom magamnak azt a’ júst, hogy tégedet e’ titokkal magam ösmerkedtesselek meg.

Tamás Eggy szót se többet, Asszonyom! Negyven esztendeje, hogy házánál szolgálok. (Megnyittja a’ szobát.)

Eduárd Károly Áh! leszek-e valaha képes - - - -

Lady Athol Eggy szót se errűl! Ha jóságos cselekedetemnek kívántt kimenetele lessz, meg vagyok jutalmazva.

Lady Athol (maga.) Hadd vegyek eggy kis lélekzetet! – Most már mihez fogjak? – Az Egekre bízom, hogy megsugarollyák. – Most hamar Malvínához és a’ Generálishoz. Derűlttnek kell tetszenem, szívragadó örömet színlelnem férjemnek szerencsés érkezésénn. Óh! szabad az illyen ártatlan tetetés, mikor a’ tiszta szívet emberségre késztetö kötelességek, jóságos cselekedetekre indító vágyakodások megragadgyák. (Elmegy)

Senki sem gyanakodik. Jól megy minden. Malvína Öcsém kívánva kívánnya Báttyát látni, ’s allig várja fogy felébredgyen. Megmondgyam-e neki? – Ő ugyan a’ Stuártoknak nem ellensége; de bízhatok-e ifiúságához? Argyílt szereti, és így magát előtte könnyen elárúlhatná. Nem, nem! jobb, ha semmit sem szóllok neki. Tamásnak mondtam meg egyedűl. Szegény jó Tamásom! neki is megesett a’ szíve a’ szerencsétlen jövevényenn.

Lady Athol No ’s Barátom! végére jártál-e mindennek? Szereztél-e már vendégünknek ruhát is?

Tamás Mindent. A’ cselédeket könnyű volt megcsalnom. Azt mondtam nekik, hogy Mylord Asszonyságodot meg akarja véletlen érkezésével lepni, és hogy errevaló nézve nekem megtiltotta, hogy be ne jelentsem. Olly természetesen hazudtam, Asszonyom! hogy szavam mellett készek volnának megesküdni. Jó szívű, jámbor és böcsűletes emberek ezek a’ Havasiak, de ezenn felűl semmi egyebek.

Lady Athol Én abban a’ reménységben voltam, hogy minden embernek tekíntete elől szerencsésen elrejthetem; de Argyle’ érkezése ezen ügyekezetemet semmivé tette. Most már kénytelen vagyok, a’ Herczeget minden ember előtt férjemnek vallani. A’ csalatkozás mindazáltal sokáig nem tarthat. El kell neki mennél hamarabb menni.

Tamás Minden kétség kivűl. Négy órája már hogy alszik. Tíz órakor legalább el kell indúlnunk.

Lady Athol De kegyetlenség ám, a’ szerencsétlent nyudodalmábúl és talán vígasztaló álmodozásábúl felverni.

Tamás Pedig ennek csak meg kell lenni még is. Volt azonban gondom mindenre. Most már ismét képes, új’ fáradságokot elviselni.

Lady Athol Jámbor öreg! ezen emberségedet soha sem felejtem el.

Tamás Haggyon békét Asszonyságod! Hiszen nem is bánhatnék vele máskép, ha akarnám is. Tudgya-e Asszonyságod, mi jutott eszembe, mikor nekem e’ szerencsétlen Herczegnek szomorú történeteit elbeszéllette? Hát ha György’ felekezete meggyőzetett volna? ha most az én jó Uram kénytelen volna mint szökevény rejtekrűl rejtekre tébolyogni? nem áldanánk-e ama’ nemesszívű embereket, a’ kik őtet a’ haláltúl megmentenék? Mink is tehát, Asszonyom! mentsünk meg a’ végső veszélytűl eggy embert, akármellyik felekezethez tartozzon; rokonnyai minket e’ nemes szívűségért áldani fognak.

Lady Athol Vajha minden ember úgy gondolkodna, mint te!

Tamás Bemegyek hozzá. A’ szökésre készen van minden. Tíz órakor elindúlunk. A’ magos kőszirt mindgyárt a’ kastély megett, melly a’ tengerre messze kínyúlik, elrejt bennünköt a’ strázsáknak tekíntetei elől. Minden legkisebb zörgés nélkűl hajóra ülünk; a’ homályban szerencsésen elrepűlünk a’ sziget mellett; ’s ha egyszer testvéremnél vagyunk, óh! azutánn meglátom én azt az embert, a’ ki őtet megtalálhassa.

Lady Athol Malvína öcsémet hallom. Eredgy! Buzgóságodra és okosságodra bízom e’ szerencsétlennek életét.

Tamás Bízzon Asszonyságod öreg Tamássába. Kezekbe nem kaparíttyák! el ne felejtse az Asszony, hogy én mondtam. (Elmegy.)

Malvína Felébredt-e már Uram Bátyám? Leszek-e hamar olly szerencsés, hogy lássam?

Lady Athol Tamás szinte most ment be hozzá. Hát a’ Generális? régen volt-e hogy elment?

Malvína Legalább két órája már van. Minduntalan’ szaladnak hozzá a’ követek, a’ kik neki hírt hoznak mindenrűl, a’ mi a’ szigetenn történik.

Lady Athol Csak erősen nyomozza tehát a’ pártütőköt?

Malvína Erősen. Elébb nekem azt beszéllette, hogy katonái eggy szökevényt kergettek, a’ ki elvégre magát amaz erdőbe vonta, melly egész a’ kastélyig nyúlik. A’ katonák szinte most visgállyák ki az egész erdőt. Szegény szerencsétlen!

Lady Athol Ah! valóban szerencsétlen!

Malvína Asszonyom Néném is sajnálkodik rajta? Hissz előbb könyörűletességemet rosszallotta?

Lady Athol Hányszor forgattya fel szívünköt csak eggy érezhetetlen esetecske?

Malvína Óh! jól tudom én azt, hogy a’ pártoskodásnak fanatizmussa Asszonyom Nénémnek szép szívénn nem vehet erőt.

Lady Athol Jó Malvína.

Malvína Nem szép, valóban nem szép tőlem, hogy szívemet Asszonyom Nénémnek megnyitni, olly sokára halasztottam, és hogy életemnek leginteresszánsabbesetét elhallgathattam.

Lady Athol Neked tehát előttem titkod volt?

Malvína Politikabéli vélekedéseinek keménységétűl tartottam.

Lady Athol Mi közünk nekünk a’ politikához? Nem ösmered szívemet?

Malvína Ösmerem, és ezt a’ szívet titkommal örömest meghiszem. Egynehány nap múlva az Atyám’ halála utánn, ammint Asszonyom Nénémnek feleletét, ha házához fogad-e? abban az iszonyú-nagy és puszta kastélyban egyedűl vártam, sétálni mentem egyszer lóhátonn az erdőbe. Szinte vissza kezdettem térni, eggyetlen eggy inastúl kísértetvén, ammint hírtelen’ eggy csoport embert megsajdítottam, kiknek félénk tekínteteiktűl és nyomorúltt ruházattyaiktúl eliszonyodtam. El akartam előlök nyargalni, de eggyik közűlök elállván útamot, megfogta reszketve lovamnak zabláját, ’s így szóllott hozzám - - - -

Tamás Itt jön már - - - (Malvínát megsajdítván, ehhez:) Mylordunk érkezik.

Malvína (örömmel:) Az én kedves Uram Bátyám! Elejébe szaladok.

Lady Athol Maradgy, Malvína!

Tamás Ihol van már!

Malvína Boldog Isten! Eduárd Herczeg!

Lady Athol Hát ösmered?

Eduárd Károly Nem csalnak-e meg érzékenységeim? Ő biz az! Nincs külömben! Macdonáld Kisasszony! – Asszonyom! én eggy oltalmazó angyalrúl szóllottam ma Asszonyságoddal, a’ ki engem’ üldözőimtűl megmentett - - - -

Lady Athol És ez ő volna?

Eduárd Károly Igen is, ő! e’ nagyszívű lélek! Dupla súllyal nyom le e’ szempillantásban engemet szerencsétlenségemnek terhe. Óh! miért nem parancsolhatok királyi trónussal! még ez is kevés volna arra, hogy szívemnek szent adósságát lefizessem. De mint egész világtúl elhagyott Számkívetett is legalább eggy háladatos könyhúllajtással ünneplem lábainál azt a’ szerencsét, hogy ismét láthatom.

Lady Athol (megölelvén Malvínát:) Malvína!

Tamás Olly szép és olly jó!

Eduárd Károly Nem csak iszonyú nagysága a’ veszedelemnek, mellytűl megmentett, hanem ama’ kegyes és érzékeny kíméllés is, mellyet hozzám mutatott, és ama’ bajnoki bátorság, melly esztendeit és erejét messze felmúlta, örökre lekötelezték hozzá szívemet.

Malvína Kérem Herczegségedet, elég - - - -

Eduárd Károly Nem elég, drága Kisasszonykám! Nénnye Asszonya tudgyon meg tőlem mindent: mikép keresett és talált nekünk egyetlen eggy inassal az erdőnek eggy setét barlangjában menedékhelyet? mikép csúszott keresztűl a’ legsűrűebb gallyaknak bokrainn futékony őzecske gyanánt, hogy üldözőinket kinyomozhassa, kik utánnuk minden szögletben lesekedtek? mikép repűltt szárnyas lépésekkel előnkbe, mikor hűveim, a’ havasi Skótusok, kürtyeiket hangoztatták? A’ barlangban veszedelmenn kivűl voltunk ugyan, de eleség nélkűl szűkölködtünk, – és ime! ezen Angyal éjfélkor köztünk terem, megrakva eleséggel. A’ tisztelet és háladatosság lábaihoz vetettek bennünköt; mennybéli Angyalunkot láttuk benne! Adományai lecsillapították éhségünköt, szelíden vígasztaló szavai kétségbenesésünköt. Abban a’ szempillantásban elfelejtettük mind, a’ mit elvesztettünk; boldogok voltunk jelenléte által. Sőt még azutánn is sokáig tűrhetőbbnek éreztük nyomorúságunkot; mert boldogító emlékezetet hagyott szíveinkben.

Tamás (szemeit törűlvén:) Drága Kisasszonykám! E’ szempillantástúl fogva nekem is Asszonyom!

Lady Athol Mikép jött ki azutánn a’ Herczeg abbúl a’ barlangbúl?

Malvína Ah! kedves Asszonyom Néném! ne említse, kérem, azokat a’ szörnyű kínokat.

Eduárd Károly Nyolcz napot kellett ott töltenünk. Az üldöző Anglusok már itt, már amott fogtak el eggyeggy csoportot népeimbűl. Mink sem voltunk már bátorságban, ’s eltökéllettük magunkban, hogy üdvözségünköt új szökésben keressük. Macdonáld Kiasasszony nem segíthetvén többé rajtunk, elhagyta kastéllyát; de eggy hű szolgája, kit hozzánk küldött, elvezetett bennünköt szilaj és ösmeretlen útakonn a’ tenger partyára, hol franczia hajóra akadni reménlettünk. Csak éjszaka mentünk, ama’ skócziai Nemeseknek kastéllyaiban nyugodván ollykorollykor, kik valaha zászlóim alatt harczoltak. Áh! nem sokára megfosztva láttuk magunkot még e’ menedékhelyektűl is. Szerencstlenségem hamar elzárta előllem mind ama’ kapukot, mellyek a’ szerencsés Eduárdot valaha tárva nyitva és hízelkedéssel fogadták.

Lady Athol Orczátlan, szívtelen emberek!

Eduárd Károly Ah! ez nem volt még viszontagságimnak legsúlyosabbika. Hisz’ ezek soha sem voltak igaz barátim! Csak a’ haszon csatolta őköt hozzám; a’ félelem e’ gyenge köteléket könnyen elszaggatta. De valamennyi vitéz társaim közűl csak kilencz volt még mellettem, – szint azok, Kisasszonykám, kik kegyességében részesek voltak; – ezekrűl csak reménlettem, hogy soha sem hagynak el.

Malvína ’S mi lett hát belőlök?

Eduárd Károly Az eggyik ide, a’ másik amoda ment; naponkint kisebb lett a’ csoport; ez hírem nélkül ment el, ’s mivel rosszat felőle nem gyanítottam, megcsalódott szívemnek sorsa iránt még bút is okozott; amaz pedig mint hitszegő ment át az ellenséghez, s hogy saját életét fenn tartsa, az enyímet árúlta el. Mások az epekedéstűl és nyomorúságtúl lenyomatván, a’ legrettenetesebb szempillantásokot választották arra, hogy szerencsétlenségeket szememre hánnyák; tőlem kérvén vissza jószágaikot, famíliáikot, hazájokot az Irgalmatlanok! mintha nekem magamnak hazám, famíliám, jószágom volt volna!

Lady Athol Szerencsétlen Herczeg!

Eduárd Károly Csak két jó barátom volt, a’ ki mellettem mind végig megmaradt. Morgás nélkűl viselték ők nyomorúságomnak egész súllyát, nem panaszkodtak, és a’ kétségbeesésnek minden könyhúllajtását vitézen elfojtották. Óh! Sheridan! Óh! Sullivan! tikteket is elvesztettelek végre! De akármicsodás legyen sorsotok, a’ ti nagyszívű áldozatotoknak emlékezete az én szívembűl soha el nem enyészik.

Lady Athol El kellett talán nekik Herczegségedtűl válniok?

Eduárd Károly A’ katonák reánk rohanván hármunkra, kétségben-esettek gyanánt védelmeztük ugyan magunkot, de a’ sokkal nagyobb szám csak elválasztott végtére bennünköt egymástúl. Én nagynehezen eggy szomszéd erdőbe hurczoltam magamot, lesüllyedtem eggy forrás mellett, megmostam sebeimet, ’s bekötöztem ama’ rongyokkal, mellyek rajtam függtenek.

Malvína Istenem!

Eduárd Károly Hasztalan’ hídogáltam neveiknél szerencsétlen bajtársaimot már lassú már fenn szóval; csak a’ tompa viszhang felezte szavaimot. Rettenetes magányosság! Akkor érzettem egészen nyomorúságomot. Eduárd, a’ Stuártok’ fia, csak imént eggy hadi seregnek vezére, most maga – megsebesítve – a’ halállal küzködvén. – Országot akartam hódítani, ’s fejem alá csak eggy követ is allig találtam; ezer Nemesnek parancsoltam, csak eggy szolgám sem maradt. Reszkettem, ha eszembe tünt, hogy elevenen jutok György’ kezébe, öszveszedtem minden erőmöt, felverekedtem, a’ büszkeség állhatatosságot adott; – azóta erdőbűl erdőbe tévelygek; – a’ puszta föld volt az ágyam, a’ gyökerek eledelem, a’ tócska-vizek italom. Az erdőnek állatival viaskodtam a’ táplálékért, ’s úgy éltem mint ők, még végtére az Isten, ki ellen sokszor morgásra fakadtam, e’ menedékhelyre vezetett, hogy háladásimmal két jótévő mennyei valóban újra megtisztellyem.

Lady Athol Reménylyűk, hogy a’ Herczegnek nyugodalmát és boldoságát ismét lábra állíttyuk.

Eduárd Károly Az én számomra nincs már boldgoság e’ világonn.

Lady Athol Legyen a’ Herczeg jobb bizodalommal! A’ miben a’ szerencse Malvína öcsémnek kedvezett, abban nekem is kedvezhet. Készen van minden. E’ hű szolga a’ Herczeget a’ tengernek legközelebb fekvő partyánn eggy bátorságos menedékhelyre vezeti. Ott a’ Herczeg félelem nélkűl várhattya meg eggy franczia hajónak érkezését. De nekünk csak eggy szempillantást sem lehet vesztenünk. Eggy kis eset valamennyi plánumainkotelronthatná. Bízza magát a’ Herczeg ezen emberre; hű ő és derék.

Eduárd Károly A’ mi Asszonyságod körűl van, az rossz erkölcsű nem lehet.

Lady Athol Siess Tamás, és készitss el mindent, a’ mit szükségesnek gondolsz. – Tíz órakor ki fog a’ Herczeg csendesen menni a’ kis ajtónn, melly a’ kősziklában eggy föld alattvaló járáshoz vezet. Így a’ strázsákot elkerűli, és a’ dereglyéhez szerencsésen eljuthat.

Tamás Megyek és elkészítek mindent. Minekelőtte a’ hold feljön, az útonn vagyunk. (Elmegy.)

Eduárd Károly Nagyszívű Asszonyság! Háladatosságomnak semmi egyéb jelét nem hagyhatom kezében, hanem csak ama’ rongyokot, mellyeket viseltem, mikor házába beléptem. De ha a’ szerencse ismét rám mosolyog, és franczia országnak fegyverei kezembe szolgáltattyák őseimnek trónussát, akkor Asszonyom! hozza e’ rongyokot Királlyainak palotájába, és Eduárd ki fogja váltani.

Lady Athol Argyle jőn. ’s ne felejtse a’ Herczeg, hogy az én férjem.

Argyle Lord Athol! az Úrnak tiszteletére jövök, és^* nagyon örvendek, hogy tekíntetében nyugodalmat és derűltt kedvet találok.

Eduárd Károly Bocsásson meg az Úr, ha elébb, mikor még az allig kitürtt veszedelem miatt magamonn kivűl voltam, nem olly szíves volt első fogadásom, a’ minőnek lennie kellett volna.

Argyle Ez igen természetes dolog. A’ hosszú és veszedelmes útazás utánn az első szempillántásokot csak barátinak kívánnya áldozni az ember. Nem mintha idegennek tartanám magamot e’ házban: sőt e’ Dámák azzal a’ büszke reménységgel méltóztattak nekem hízelkedni, hogy az Úrnak tekíntetét és barátságát valaha meg fogom érdemleni.

Eduárd Károly Ezekre már is méltó az Úr; mihelyt az Úrért magokot e’ Dámák, kik nekem mindeneim, interesszállyák.

Lady Athol Tegyük félre, kérem, a’ complementumokot.

Argyle Engedgye meg Asszonyságod, a’ szép szempillantást arra fordítanom, hogy a’ Lordot kérésemnek meghallgatására hajlandóvá tegyem.

Lady Athol Micsoda kérésének?

Argyle Én Katona vagyok; még ma vagy holnap ismét elhíhat innen kötelességem; a’ közönséges formalitásokot tehát félre tehetem, hogy életemnek boldogságát hamar, sőt ha lehet, most mindgyárt megválasszam. Tudva van már kétség kivűl az Úr előtt, melly igazán szeretek.

Malvína Óh! Generális Uram! most van-e annak üdeje, hogy errűl beszéllyünk?

Argyle Engedgye meg a’ Kisasszony, hogy a’ mit kezdettem, elvégezhessem. Uram! az én születésem nemes. Szegény vagyok ugyan, de a’ Király tudgya, hogy neki hűven szolgálok. Két testvérem esett el Eduárd’ pártossainak fegyvere alatt; ez az oka, hogy engem’ a’ Király annyival többre böcsűl. Most eggy fontos munkával tiszteltek meg. Tudom, hogy Eduárd erre a’ szigetre szökött; felkeresem, megfogom - - - -

Lady Athol Elég, Generális Uram! elég.

Malvína De mire való ez? kérem.

Argyle Ösmeri a’ Kisasszony a’ Királyt, és a’ gyűlölséget, mellyel a’ Stuártokhoz viseltetik. Azt tartom, országának oda adná felét, ha kezébe kaphatná e’ pártütőt, kitűl trónussánn reszketett. Ezért tehát tőle gazdag jutalmat várhatok. Böcsűletet, és dücsősséget, Uram! hadi szolgálattal szereztem magamnak, és így lehet talán okom azt reményleni, hogy az Urnak rokonyságára méltatlan nem leszek.

Eduárd Károly Ha Malvína az Úr’ érdemeinek csak imént említett jutalmazását akarja megvárni, minekelőtte az Úrnak kezet adgyon, én ellene semmit sem szóllhatok.

Malvína Nem Uraim! én - - - -

Argyle Ő ugyan e’ reménységeimet nem tartya szerencsének, mivel érzékeny szíve a’ Herczegnek nyomozásában kegyetlenséget lát, melly tőle nekem már szemrehányásokot is szerzett.

Eduárd Károly Generális Uram! én igazságosabb vagyok. E’ szerencsétlenenn minden böcsületes embernek szabad sajnálkodni, de a’ jó katona köteles ellenben hivatallyának megfelelni.

Lady Athol Felellyen meg tehát ennek előbb az Úr, és kívánságárúl szóllyunk más alkalmatossággal többet. Mink asszonyok semmit sem gondolunk a’ felekezeteknek bajaival, hanem csendesen tellyesíttyük a’ kötelességeket, mellyeket az emberség lágy szíveinkbe plántált.

(Az Inas belépvén:) Vitéz Generális Uramhoz eggy levél - - -

Argyle Asszonyságtok megengedik - - - -

Lady Athol Minden erőltetés nélkűl! (Malvínához lassan) Nem tudom, miért reszketek ennek a’ levélnek tekínteténél.

Argyle (olvas és nagy álmélkodást mutat:) Ez valóban rendes.

Lady Athol Mit mond?

Eduárd Károly Háborodni kezd.

Malvína Gondolatokba merűl.

Lady Athol Szabad-e tudni, micsoda újság - -

Malvína Álmélkodni látszott az Úr, most pedig mosolyog?

Argyle Álmélkodásomonn nem fog a’ Kisasszony csudálkozni, ha azt mondom, hogy ezen szempillantásban a’ szomszéd szigetenn egy embert fogtak el, a’ ki magát Lord Atholnak mondgya.

Malvína (a’ Nénnyéhez lassan:) A’ Bátyám!

Eduárd Károly (magában:) Egek!

Lady Athol (magában:) Melly mostoha eset!

Argyle A’ dolog nagyon nevetséges. Hallyák Asszonyságtok^* önnön magok. (Olvas:) „Csak imént fogtam el eggy embert, a’ ki hihetőképen Eduárd’ legfőbb pártossainak eggyike, vagy ő maga. A’ halászoknál találtam elrejtve. Háborodása, halavány orczája, gazdagságának nyomdoki még rossz ruhái alatt is, eggy szóval mindene, nem kis okot adott nekem a’ gyanakodásra. Tudakozás alá vettem. Akadozás nélkűl felelte: hogy ő Lord Athol, és hogy a’ part mellett hajótörést szenvedvén, kastéllyába ügyekszik. Írásait kértem, de ő azt mondta, hogy a’ habok elborították. Feleleteiben magával soha ellenkezett, tekíntetében félelem soha sem látszott, és a’ két halász is bizonyíttya, hogy a’ tengerbűl ők vonták ki. Mindazonáltal jónak itéltem még is őrizet alatt Generális Uramhoz küldeni, kinek könnyű lessz, az igazságot kitudni, mivel azt mondgya, hogy a’ szigetenn szép jószágot bír.”

Lady Athol (lassan:) Az én férjem a’ katonák’ kezében!

Malvína (lassan:) Az Istenért, csendesen!

Argyle Mi baja van Asszonyságodnak? nagyon meg van, ammint látom, illetődve.

Lady Athol Igen természetesen.

Malvína (lassan:) Eggyetlen eggy szó a’ hóhér’ pallossa alá vezeti.

Argyle Ösmeri talán az Asszony a’ szökevényt?

Lady Athol Kétség kivűl! azaz: ösmernem kell; mert ha könyörűletességünkben nem bízna, merészlett volna-e Mylord’ nevével vissza élni?

Eduárd Károly Már melly méltó volna is egy szökevény a’ könyörűletességre, csak vannak még is szempillantások, mellyekben a’ kötelesség azt hozza magával, hogy pártyát ne fogjuk.

Argyle Lord Athol úgy beszéll, mint hűve a’ Királynak. A’ pártütő azt gondolta nyilván, hogy az Úr nincs még itthon, és így saját menekedésének okáért bátran koholta ki meséjét.

Lady Athol (folyvást tartó háborodással:) Nem lehetetlen! – Sőt úgy lessz – minden bizonnyal úgy van. – De a’ katonák nem fognak-e a’ szerencsétlennel embertelenűl bánni? Ellenségeinek kezében a’ pártoskodásbéli dühösség még életétűl is megfoszthattya.

Argyle Nem, Asszonyom! a’ ki meg van fogva, az többé nem ellenségünk.

Lady Athol (hirtelen’ felderűlvén:) Ez szép, ez nemes eggy törvény!

Argyle Asszonyságodnak buzgosága valóban nagyon forró, – könyörűletessége felette nagy – vagy a’ gyűlölség, mellyel a’ Stuártokhoz viseltetett, nagyon meggyengűlt.

Lady Athol Nem, Uram! Én úgy gondolkodok, mint eddig, de – (lassan:) nincsen-e Malvínának két báttya e’ szerencsétlen pártütők között? – Nem kénytelen-e testvére miatt még maga férjem is rezketni? – Én őköt ezekre nem akarom megemlékeztetni; de maga láttya az Úr háborodásokot - - - -

Argyle Most látom át - - - -

Lady Athol Akárhogy legyen azonban a’ dolog, csak azt az eggyet parancsollya meg az Úr, hogy a’ rabbal tisztességesen bánnyanak. A’ szerencsétleneket megkímélni, felette kevésben telik, és még is olly tiszta gyönyörűséget okoz. Ezt az Úrtól^* úgy kívánom, mint bizonyító jelét hozzám való barátságának.

Argyle A’ nélkűl is kötelességem. Sajnálnám, ha a’ rab Asszonyságtoknak rokonnya volna, mert kénytelen leszek, őtet Londonba küldeni.

Lady Athol Londonba? – Óh igen is! – Miért nem? – Londonba kell neki menni, az bizonyos. De ide csak elhozhattya előbb az Úr? Én leszek az első, a’ ki orczájárúl a’ lárvátlevonom. (Eduárdhoz) Mylord! Semmit se aggódgyon! Nincs nekünk semmi ollyas kedves rokonyunk, a’ ki miatt búsúlnunk kellene.

Eduárd Károly Mylády, én kivált Asszonyságod miatt aggódtam magamban.

Lady Athol Azt vettem észre.

Argyle Én meg nem foghatom, minek gondolta ki ezen ember éppen ezt a’ mesét, melly neki semmit sem használhat; mert hiszen azonnal el van árúlva, hogy hazudik, mihelyt ide hozzák.

Lady Athol Hát semminek tartya az Úr, ha ő csak öt vagy hat órányi üdőt nyerhet? (Eduárdra tekíntvén) Öt, hat óra alatt sokat végezhet az ember, sokszor menekedésére még ennyi sem kell.

Argyle Az igaz! és a’ dolog, hihető, úgy is van.

Lady Athol Mikor lehet tehát szerencsém, új férjemet hazámnál megtisztelnem?

Argyle Mindgyárt meg fogja Asszonyságod hallani. (A’ levelet tovább olvasván) „Távúlrúl a’ franczia hajósereget látni, és attúl, hogy ki ne kössenek, méltán tarthatunk - - - -

Eduárd Károly (nagy indúlattal:) A’ franczia hajósereget?

Argyle Igen is! Ezt én már tudtam. (olvas) E’ gyanús embert, mennél hamarább lehet, elkűldöm Generális Uramhoz. A’ hajó ki van már számára rendelve; de hajnal előtt, nem hiszem még is, hogy a’ sziget’ partyához érhessen.”

Lady Athol (csendesen Eduárdhoz) Hajnalkor az én foglyom már szabadságban lessz.

Argyle (olvasván:) A’ Cumberlandi Herczeg szinte most üzeni, hogy a’ révpartokot maga meg fogja visgálni, ’s a’ t.

Tamás (érkezik ’s az Asszonynak azt mondgya lassan:) Az útra készen van már minden.

Lady Athol Mylord! Nekem a’ Mylorddal még külömbféle házi dolgokrúl kell tanácskoznom. Generális Uram! engedgye meg - - -

Malvína ’S elhagynak bennünköt kedves Rokonyim?

Eduárd Károly (lassan, Malvína’ kezét megnyomván:) Háladatos búcsúzás helyett!

Argyle Mylord, reménylem, hogy nem sokára ismét lessz szerencsém látni.

Eduárd Károly (meghajtya neki magát ’s az Asszonnyal elmegy.)

Malvína (magában:) Istenem! rendeld vezéreinek szent angyalidot.

Argyle Kedves Kisasszonykám! Báttya Urának kegyessége, mellyel engemet fogadni méltóztatik, újra felbátoríttya szívemet. Remélhetek-e?

Malvína Minden vonakodás nélkűl, Generális Uram! én az Urat szeretem. De, kérem, tollya másra tellyesitését ama’ gyűlölendő parancsolatnak, mellyet az Úrnak a’ Cumberlandi Herczeg adott; eressze szét zsoldossait, kik csak a’ szegény szigetbélieknek terhére vannak; maradgyon az Úr nálunk a’ kastélyban, és én örömest leszek az első, a’ ki egybekelésünköt azon szempillantásban sürgetem.

Argyle Engem’ a’ Kisasszony e’ kérésével nagyon megszomorít. Ösmeri kötelességemet. Megjátszhatom-e így ama’ bizodalmat, mellyre egy ifiú ember érdemesnek tartatott?

Malvína Látom én, hogy a’ dücsősségre való vágyakodás nagyobb az Úrban a’ szeretetnél. Én azt tartottam, hogy az én vagyonom elég lessz mind a’ kettőnknek.

Argyle Méltó volnék-e arra, hogy a’ Kisasszonynak kezét kérjem, ha minden dücsösségrűl lemondanék, és tartásomot gyalázatosnak csak Szeretőmnek akarnám köszönni?

Malvína A’ Néném érkezik vissza.

Argyle Asszonyságodnak gyors visszaérkezése ád-e nekünk reménységet arra, hogy nemes szívű férjének jelenlététűl sem maradunk sokáig megfosztva?

Lady Athol Kételkedek róla.

Argyle Fontos dolgai vannak talán?

Lady Athol Felette fontosak. (Lassan Malvínához) Elment. Most azonn leszek, hogy a’ Tiszteket a’ kastélyba csallyam; így a’ vigyázásban a’ katonák is megtágúlnak.

Argyle Nem akarok alkalmatlan lenni.

Lady Athol Maradgyon az Úr. Csak eggy ollyan dologrul szóllottam az Öcsémmel, melly miatt nagyon aggódott.

Argyle Szabad-e Asszonyságoddal eggy jegyzésemet közlenem? – Eggyik részét ama’ derűltt kedvének elvesztette Asszonyságod, melly mindent megszépít, a’ mi körűlötte van.

Lady Athol Meglehet. Férjemnek hajótörése – hisz’ ez igen természetes dolog. De már most sokkal nyugodttabb elmével vagyok. Szokott jó kedvem, fogadom, nem lessz hozzám hűtelen. A’ vocsoránál, reménylem, egészen megtér. Apropó! Generális Uram! én azt tartom, hogy az Úrnak jó baráttyai, a’ Tiszt Urak közűl, sokan szűkölködnek e’ szegény szigetenn jó szállás nélkűl. Hívassa őköt az Úr ide kastélyomba, – de mindgyárt, mert már nagyon éjjeledik. A’ katona nem veti meg a’ táborban a’ jó vocsorát. Ha férjem meg nem jelenne is az asztalnál, – mert még nagyon gyenge, és így hihető, hogy szobájában fog enni, – ez vígasságunknak semmi rövidségére ne legyen. Tellyes erővel azonn leszek, hogy vendégeim velem megelégedgyenek.

(Az Inas érkezvén:) Cope Óbester Úr kíván Generális Urammal szóllani.

Argyle Ha megengedik Asszonyságtok.

Lady Athol Magát haggyuk vele az Urat.

Argyle Nem szükséges. Csak tudósítást fog hozni, micsoda gyümölcse volt az erdőben tartott nyomozásoknak? Ennek eggy szempillantásban vége van.

Lady Athol (az Inashoz:) Az Óbester Úr hadd jőjjön be. (Az Inas elmegy.)

Malvína Ezen Óbester rokonyság-e vallyon ama’ Cope Generálishoz, kit Eduárd Herczeg Preston-point mellett megvert?

Argyle Rokonyság, és éppen ez teszi szörnyűebbnek az Óbesterben a’ régi gyűlölséget a’ Stuártok ellen. Külseje szilaj ugyan és szívrettentő, de magában nemes szívű és derék eggy ember.

Óbester Generális Uram! Azt jövök mondani – (Észre veszi a’ Dámákot, és meghajtván magát)Asszonyaim! szerencsémnek tartom - - - - -

Argyle Az erdőben haszontalanok voltak az Úrnak nyomozásai?

Óbester Minden szöget, lyukat kikutattam, ’s eggy lélekre sem tudtam akadni.

Argyle Rendes! Bizonyosnak mondták pedig, hogy eggy embert a’ bokrok között láttak bújkálni. Hiszen csak nem tartottak talán bennünköt e’ híradással bolondoknak?

Malvína Láttya Generális Uram, hogy a’ szigetenn hasztalan’ nyomoztat. Maradgyanak az Urak nálunk mint vendégeink, a’ szegény Szigetbélieket pedig mentsék meg a’ súlyos szállásadástúl.

Argyle Helyesen mondgya a’ Kisasszony! Holnap elindúlunk.

Óbester Én más vélekedésben vagyok. Nagy reménységem van még nekem, hogy Jakab’ pártossait a’ bokrokbúl kiverjük.

Lady Athol Reménysége volna még erre az Úrnak?

Óbester Engem’ az ördög vigyen el, ha azt a’ pártütőt, a’ kit keresünk, még ezen ejszaka kezembe nem kaparítom.

Argyle De mikép?

Óbester Óh! értem én az’ én mesterségemet. Az erdőben senki sincs; és ez igen természetes; de miért?

Malvína Nó ’s, miért tehát?

Óbester A’ szökevények csak azért jöhettek e’ szigetre, hogy első alkalmatossággal, hajóra ülhessenek. Most tehát az utánn kell nekik lesekedni, ha nem látnak-e valahol a’ sziget’ környékében hajót? Ezt pedig az erdőben nem láthattyák; elbújtak tehát a’ kősziklák közé, mellyek a’ kastély körűl vannak.

Lady Athol (megrettenvén:) És így?

Óbester És így 150 granadérost szétküldöttem, hogy minden barlangot, minden sziklarést kikutassanak: és én fel merek fogadni, hogy kezeiket senki sem kerűli el, a’ kinek húsa és csontya van.

Lady Athol (magában:) Istenem!

Malvína (magában:) Oda van szegény!

Argyle Ebben Asszonyságaitok meg látszanak ütközni?

Lady Athol Sőt inkább az Óbester Úrnak előre látó gondolattyát csudálom. (Malvínához lassan) Semmit se búsúlly.

Óbester Nem de jó gondolatom volt, Asszonyom? Jobb eszembe nem juthatott volna. És tudgya-e az Asszony, mi teszi még erősebbnek reménységemet? Ammint embereimet oda vezetem, a’ tenger’ partyánn a’ kastélynak általellenében megsajdítok eggy dereglyét.

Lady Athol (hirtelen’:) ’S mit csinált az Úr vele?

Óbester Mit csináltam volna? Elvetettem.

Lady Athol (magában:) Oda van minden!

Óbester Ellenkeztek ugyan. A’ dereglye, azt mondták, az Asszonyé; de én ezzel semmit sem gondoltam, mert én az Asszonynak hűségét a’ Királyhoz ösmerem. Lady Athol ugyan eggy pártütőnek az elszökését meg nem könnyebbíti.

Lady Athol Nem, Uram! valóban nem. – Jól cselekedte az Úr. –Azonban, ha az Úrnak nyomozásai végre hajtatnak, legyen olly jó az Úr és küldgye nekem vissza a’ dereglyét; – szükségem van némellykor reá.

Argyle Erre nekem lessz gondom. Óbester Uram! eggy szóra. (Lassan beszéll vele.)

Lady Athol (Malvínához lassan:) Nincs még oda ügyekezetünk. Tamás a’ kősziklák köztt a’ titkos útakot mind ösmeri. Ha a’ dereglyét meg nem talállyák, ismét vissza osonhatnak a’ kastélyba. Térj magadhoz! Háborodásod elárúlhatná őköt, ’s veszedelembe ejthetne mindnyájunkot.

Óbester Jól van, Generális Uram! azt tartom én is. (Lövés történik.)

Óbester Ahá! minden bizonnyal megkaparították embereink. Amonnan jött a’ hang: egyenesen ama’ kősziklárúl. Holdvilágunk van, észre vehetünk talán valamit. (Az ablakra mennek.)

Malvína Végső reménységünk enyészik.

Lady Athol Fájdalom! enyészik.

Óbester Láttya-e Generális Uram? A’ katonák valakit kergetni látszanak.

Argyle Látom, jól látom.

Óbester És itt alól – eggy ember, a’ ki az eggyik kősziklárúl a’ másikra ugrik. Testállása! - - - Ha Eduárd Herczeg volna!

Argyle Nem lehetetlen.

Óbester Örűllyön velünk az Asszony, a’ pártütő most mindgyárt a’ kezünkben lessz.

Lady Athol Úgy-e? Nagyon örvendek rajta. (Magában) Szerencsétlen!

Argyle Az Istenért, Malvína ájúl!

Lady Athol Semmit sem tesz - - - A’ lövéstűl ijedt meg, Én magam is – megvallom – Ismét magához kezd térni. (Megint lövés történik.)

Argyle Ismét?

Óbester(az ablakonn:) Megfogták! – Nem biz azt! – Újra megtámadgyák – Mi a’ mennykőt! védelmezni kezdi magát! – Úgy harczol, mint a’ dühös ember. – A’ katonák elszaladnak. – Generális Uram! – én leszaladok – (Elmentében) Eb a’ lelke nyúlszívü emberei! Őrdöggel teli pokol a’ nyakatokra!

Argyle Megyek én is.

Malvína Maradgyon az Úr!

Argyle Kicsoda merne így ellent állani, ha maga nem Eduárd? Magam támadom meg! – Ő vagy én! – Elevenen vagy holttan, de kezembe kerítem! (Elmegy.)

Malvína Szegény Eduárd!

Lady Athol Nincs most a’ szánakodásnak, nincs a’ jajgatásnak üdeje. Menteni, menteni kell szegényt, ha még lehet.

Lady Athol Még sem érkezett semmi tudósítás?

Malvína Eggy inas mondta éppen, hogy több sereget látott a’ kőszikla felé tolódni.

Lady Athol Ne csalogassuk magunkot hiú reménységgel. Eduárdot megfogták, és Tamásunkonn is nagyon búsúlok.

Malvína Lármát hallok! – Nem Tamás’ szava ez?

Lady Athol Legyünk készen a’ legrosszabb hírre.

Malvína Tamás! az Istenért, szólly!

Tamás Lehetetlen.

Lady Athol Oda van, úgy-e, minden? A’ Herczeget elfogták?

Tamás A’ Herczeget? Ki mondgya azt?

Malvína Beszélld hát el nekünk - - - .

Lady Athol Hol van? mit csinál?

Tamás Ezen szempillantásban itt terem.

Malvína Lehetetlen?

Lady Athol Nem ösmerték meg? Szólly!

Tamás A’ kis ajtónn kijutván – – –

Lady Athol Odáig magam elkésértettelek benneteket.

Tamás A’ kastélytúl valami száz lépésnyire hallyuk kiáltani: ki vagy? Mink nem felelünk, egyszersmind pedig sem előre nem mehetünk, sem vissza sem térhetünk. A’ kőszirt’ csúccsa körűl el akarunk illanni, ’s hirtelen egy lövés történik, mellyre felelevenedik minden. A’ Herczeg kardot ránt, én a’ pisztolomot vonom fel; ő dühösen támadgya meg a’ katonákot; senki sem állhat ellene; de a’ sokaság majdnem egészen bekerített volt már bennünköt. Szerencsénkre a’ hold szinte eggy setét felhő megé búik. Mink a’ rövid homálynak hasznát vesszük; én a’ Herczeget magam utánn vonom; áttekerődzök vele a’ kősziklák között, ’s a’ mezőre szerencsésen kijutunk. Itt új seregre akadunk, melly fáklyákkal jött, ’s mellyet Argyle maga vezetett. Ijedtemben elmeredtem. „Hogyhogy? kiáltya a’ Generális, Lord Atholt itt találom?” – Nossza én kapok a’ hibánn, és hogy a’ Herczegnek háborodását eltitkollyam, azt kiáltom hirtelen’: „Őt magát, Uraim! Meghallottunk közel a’ kastélyhoz a’ lövést; azt gondoltuk, hogy valamellyik szökevény rejtette talán ide magát a’ kősziklák közé; s Lord Athol buzgott a’ dücsősségért, hogy saját kezével megfoghassa.” – A’ Herczeg nem szóll, a’ Generális elhiszi, a’ Lord’ buzgóságát megdicséri, megköszöni, új parancsolatokot ád, ’s a’ Herczeggel ide viszatér. Nekem malomkő esett le a’ szívemrűl, ’s büszkélkedvén magamban eggy keveset, hogy őköt olly szerencsésen megcsaltam, előre ügettem, hogy Asszonyságtokot lecsillapítsam.

Malvína Édes jó Tamásom!

Lady Athol Ezt neked soha sem felejtem el.

Tamás Eh! hisz az illy dolog amúgy magátúl jön; nem is tudgya az ember, mikép? Most az üdőt ne vesztegessük; mindgyárt itt lesznek. A’ kőszikláknak kivisgálását a’ katonák már elvégezték, és így az éjszaka csak tehetnénk még valamit.

Lady Athol Jól mondod, Tamás; mert hajnalkor férjem elérkezik.

Tamás Tizeneggy óra allig van. Tudok én még a’ tenger’ partyához sok titkos ösvényt.

Lady Athol A’ tenger partyához^*? Ah! Istenem! el is felejtettem, hogy a’ dereglyét elvették.

Tamás Elvették? Már ez rossz.

Lady Athol De a’ Generális megigérte, hogy visszaküldi. Menny hozzá, kérd vissza tőle nevemben; nézz, mikor ezt cselekszed, amúgy feszesen a’ szeme közé. Mond, hogy szükségünk van reá.

Tamás Csak bízza rám az Asszony. Cope Óbesterrel szóllok. Ez mennykő ember! Ihol jönnek! Én elmegyek a’ lesre, megcsalom a’ strázsákot, ’s az új szökésre készen tartok mindent. (Elmegy)

Lady Athol Az Istenért, Mylord! hogy merészel éjjel a’ házbúl kimenni. Ijedésbe és háborodásba hozott mindnyájunkot.

Malvína Ha tudná Uram Bátyám, mikép búsúltunk rajta.

Eduárd Károly Hozzám való jó szíveiket jól ösmerem.

Argyle Valóban, Mylord! minek teszi életét koczkára ama’ kétségben esett emberek ellen, kik már semmit sem veszthetnek el.

Eduárd Károly Hirtelen’ rohantak reám.

Argyle Dühösen harczoltak, azt mondhatom; egynehány embereimet megsebesítették. Nem úgy mondta-e az Úr, hogy hárman voltak, és hogy az erdőbe vették magokat?

Malvína Ah Generális Uram! mióta ide érkezett az Úr, semmi egyébrűl nem hallok beszélleni, hanem csak katonákrúl, üzesrűl, kergetésrűl. Ez Dámáknak nagyon unalmas mulatság.

Argyle(lassan Eduárdhoz:) Veszi az Úr észre megint, mikép interesszállya magát a’ Herczegért?

Eduárd Károly Óh! én ezt jól tudom.

(Az Inas belépvén:) Tiszt Urak tudakozódnak Generális Uramrúl. (Elmegy)

Argyle Asszonyságod megengedte nekik hogy vocsorára megjelennyenek.

Lady Athol Igaz, jól emlékezek róla.

Argyle Elsietek tehát, hogy őköt Asszonyságod’ elejébe vezessem. (Elmegy.)

Malvína (lassan:) Ah! Istenem, ha volna közöttök eggy ollyan, a’ ki - - - -

Lady Athol Reménlyünk jót – Férjem már régen nem volt köztök; nem ösmerik.

Malvína Nem jobb volna-e, ha a’ Herczeg elmenne?

Lady Athol Itt vannak már. Csak el ne felejtsük magunkot.

Argyle Mylord, szerencsém van az Úrral két derék bajtársomot megösmerkedtetni.

A’ Tiszt Asszonyságtok meg fog bocsátani - - - -

Óbester A’ táborban a’ Katona kevés complementumokot csinál.

Argyle (mosolyogva:) Csak a’ táborban, kedves Óbester Uram?

Óbester Igaz, hogy én biz’ egyébkép sem sokat értek hozzájok.

Lady Athol (szemes visgálás utánn Malvínához lassan:) Nem ösmerik.

Óbester Amaz ördög, a’ kit Stuártnak hínak, sok dolgot ád nekünk. De megadgya az árát.

Tiszt Megadná, ha kezünkben volna.

Lady Athol (Malvínához:) Eredgy, nézd meg, ha kész-e már a’ vocsora? (Malvína elmegy.)

Óbester (Eduárdhoz:) Mylord is szolgált a’ Herczeg ellen?

Eduárd Károly Nem, Uram! Én - - -

Lady Athol Az én férjem akkor Hollandiában volt; a’ Király mellől el nem mehetett.

Óbester Brabantiábanaz Urak’ nem voltak olly szerencsések, mint mink Skócziában. Culloden’ mellékeire megemlékeznek a’ Skótusok.

Lady Athol (magában:) Kegyetlen ember!

Eduárd Károly De, ha nem hibázok, ezek a’ megvetett havasi Skótusok csak jól megverték még is vagy kétszer az Urakot.

Tiszt Igaz. A’ Herczegnek meg kell adni, a’ mi az övé; kevés hijja volt, hogy nagy Britanniának ura nem lett. A’ ki csak kilenczed magával az ellenségnek révpartyára jönni merészel, és csupán csak elméjének és bátor szívének segedelmével eggy hadi sereget tud gyűjteni, az valóban nem közönséges ember. Magaviselése világosan mutattya, hogy nemes-indúlatú és nagylelkű férjfiú. Nekünk ugyan ellenségünk, de én őtet tisztelem még is és csudálom.

Lady Athol (megfogván a’ Tisztnek kezét:) Az Úr úgy gondolkodik, ammint eggy derék emberhez illik, Uraim! üllyünk az asztalhoz, ha tetszik.

Óbester Tiszta szívembűl. Az éhség és szomjúság tűrhetetlen már bennem. Mylord meg fogja engedni, hogy igaz Anglus létünkre több palaszkot üresítsünk ki eggynél.

Argyle Az én kedves Óbester Uram el nem fogja felejteni, hogy Dámák köztt vagyunk.

Óbester Éllyenek a’ Dámák! (Iszik.) Mit árt az, ha egy kevéssel többet iszik az ember? A’ bor feloldgya a’ nyelvet. Akkor az ember a’ szókot nem válogattya ugyan, de annyival bizonyosabb, hogy szívbűl erednek.

Lady Athol Micsoda ez?

Óbester Ha, ha, ha! maradgyon az Úr! maradgyon, mondom.

Tiszt Ez minden bizonnyal Óbester Uramnak a’ galanteriája.

Óbester Eltalálta az Úr! Mihelyt tudtam, hogy szerencsénk lessz Mylordnál vocsorálni, azonnal olly rendelést tettem, a’ minőt az Országnak ama’ Naggya megérdemel, a’ ki Királlyához mindenkor hű volt.

Lady Athol (nyughatatlansággal:) Micsoda rendelést?

Óbester Granadérossaimnak azt mondottam: Fiaim! ma estve a’ Királynak kedves emberénél eszek vocsorát, mutassátok meg, hogy derék legények vagytok! Vegyétek magatokkal a’ Regement’ musikáját és a’ zászlókot, mellyeket Culloden mellett Eduárdtól elvettünk, gyűllyetek öszve a’ vendégfogadóba és kiáltsátok: éllyen György! éllyen Lord Athol! Meglássátok, le küld nektek eggy hordó bort, és tik azutánn az egészségéért jól isztok.

Lady Athol Óbester Uram nagyon kegyes. (Az inashoz:) Vigyetek nekik bort és pénzt, és küldgyétek el őköt.

Argyle (eggy rövid pauza utánn:) Az Óbesternek legalább jó szándéka volt.

Óbester (Eduárdhoz:) Úgy-e, Mylord! én az Úrnak nagyobb örömet nem tehettem volna.

Eduárd Károly Minden kétség kívül.

Óbester Azonban nem látszik még is, hogy az Úrnak öröme felettébb nagy volna.

Eduárd Károly Higgye meg Óbester Uram, hogy figyelmetességét érdeme szerint tudom böcsűlni.

Óbester Ha talán Stuártnak néhány pártossai itt körülbelűl lappanganának, a’ God save the King éneket velünk hallathattyák.

Lady Athol (magában:) Micsoda kín! (Fenn szóval) Uraim! én azt tartom, hogy most a’ politikát félre kellene tennünk.

Óbester Szívesen! (Bort tölt) De azt Mylord! csak megengedi talán, hogy eggy egésséget igyunk.

Eduárd Károly Magam vagyok az első. (A’ poharat kezébe vévén:) Éllyenek az Asszonyok, kik életünköt édesítik.

Óbester Ehhez én keveset értek.

Argyle Én pedig szívesen fogadom. (öszveüti Eduárddal a’ poharat és iszik.)

Lady Athol Köszönnyük nemünk’ nevében. Adgyák meg az Egek, Mylord, hogy azt egészen megérdemelhessük, a’ mivel nekünk magát tartozni gondollya.

Óbester Nossza még eggy egésséget!

Lady Athol Elég lessz már Óbester Uram!

Óbester Engem’ az Isten verjen meg, még eggyet kell innunk. Hiszen mink itt mindnyájan vitéz Britannusok vagyunk. A’ Király’ fegyvereinek a’ vízenn és szárazonn szerencse! a’ Stuártok’ pártossainak pedig halál!

Eduárd Károly (haragosan eltaszítván magátúl a’ poharat:) Emberhalálért soha sem iszok.

Argyle Micsoda ez?

Lady Athol Mylord! ne felejtse el magát.

Eduárd Károly Kicsoda ne felejtse itt el magát? Hogy Györgynek felekezete Eduárdot üldözi, az helyes, annak úgy kell lenni; de eggy szerencsétlennek, akárki legyen az, haláláért örvendetes vendégségnél inni, ezt csak gonosz ember cselekedheti.

Óbester Mylord!

Lady Athol (magában:) Elárúllya magát velünk együtt.

Óbester Az Úr tehát eggy pártütőnek akarja pártyát fogni?

Eduárd Károly Eggy szerencsétlen Herczegnek, ki, mikor győzedelmei Györgyöt elrémítették, valamennyi pártossainak kemény parancsolatot adott, hogy az ellenségnek életét megkíméllyék.

Lady Athol Valóban, Uraim! emlékezzenek meg az Urak, hogy a’ Király maga sem haggya helyben az efféle vad és szilaj érzeményeket. Nem tudgyák az Urak, hogy a’ minap eggy maskarás bálban eggy álorczás ember a’ Királyhoz közelítvén, azt súgta neki: én Stuárt’ egésségéért iszok! a’ Király pedig nyugodtt elmével azt felelte neki: én is, mert szerencsétlen Herczeg. Ne csudálkozzanak tehát azonn, hogy férjem is Királlyának nagyszívűségét akarja követni.

Tiszt De nem is úgy gondolkodunk mink, mint - - - -

Lady Athol Tudom.

Malvína (magában:) Hála Istennek, csillapodik a’ háború.

Argyle (felkelvén:) Óbester Uram! üdeje hogy indúllyunk.

Óbester (felkelvén:) Ne vegyék az Urak rossz névenn! Én igaz britannus vagyok. (Mind felkelnek)

Lady Athol Úgy válunk el még is egymástúl, mint jó barátok.

Argyle (az Óbesterhez:) Embereink a’ nyomozásba kifáradtak; vissza kell őköt híni, hogy magokot kinyugodhassák. (Az Óbester, és a’ Tiszt elmennek.)

Malvína Ezt az Úr bizonnyára helyesen cselekszi.

Lady Athol A’ kősziklák tehát strázsák nélkül maradnak?

Tiszt Generális Uram! azt az ösmeretlent hozom, a’ kit a’ túlsó partonn fogtunk el.

Argyle A’ ki magát Lord Atholnak mondgya.

Lady Athol (magában:) Egek!

Tiszt Arra kért, hogy vezessem őtet azonnal Myladyhez, kit hitvessének nevez.

Malvína (magában:) Kegyetlen sors!

Lady Athol (nagy háborodással:) Hadd jőjjön! (A’ Tiszt elmegy.) A’ szerencsétlen mindenkor méltó a’ kíméllésre. (Eduárdhoz:) De Mylord! Az Úr könnyen felhevűlhetne. Nem akarna inkább szobájába menni?

Malvína Én Uram Bátyámot elkésérem.

Argyle Bocsásson meg Asszonyságod, Mylordnak jelenléte eggyáltallyában szükséges. (Eduárdot kezénél megfogván:) Kérem az Urat, maradgyon.

Eduárd Károly (magában:) Oda vagyok!

Argyle Nem az Úrnak távúllétére és ama’ reménységre épített-e plánumát e’ vakmerő ember, hogy Mylady őtet kegyességbűl férjének fogja ösmerni? Az Úrnak véletlen tekíntete, Mylord! egyszerre le fogja őtet csapni. Íme! itt jön!

Lady Athol (magában:) Ah! bár csak megértené jeladásomot.

Eduárd Károly (magában:) Sorsomnak hagyom magamot.

Lord Athol (örömmel:) Hitvesemet látom végtére és megölelhetem.

Lady Athol Mit felellyek az Úrnak e’ köszöntésre, én valóban nem tudom.

Lord Athol Hogyhogy? Micsoda fogadás ez? – De minden egyéb szóváltás előtt, térítse vissza az Asszony ezen Urakot tévelygésekbűl; vallya meg, hogy én Lord Athol, és hogy férje vagyok. Engemet, György Királynak baráttyát, Stuárt’ szökevény pártossának tartanak.

Lady Athol Az Úr tehát? az Úr volna?

Lord Athol Mi dolog ez? Mirevalók e’ kétkedések?

Lady Athol Mindenkép kívánnám, megvallom, e’ szempillantásban, hogy képes volnék, eggy szerencsétlen szökevényt a’ veszedelembűl kiragadni, – de nagyon félek – hogy kötelességemet meg ne sértsem.

Lord Athol Eggy szökevényt? a’ veszedelembűl kiragadni?

Argyle Minek ennyi kíméllés, Mylady! – Uram! az Úr nem Lord Athol.

Lord Athol Nem-e?

Argyle Lord Athol itt áll, és szinte jókor érkezett ma estve, az Úr’ lárvájának levonására.

Lord Athol Kicsoda?

Argyle (Eduárdot, a’ ki másfelé fordúlt volt, Athol felé fordítván:) Ez!

Lord Athol (nagyon felindúlván:) Ez itt? – Hisz ez - - - - (Félbeszakítván szavát, ’s magában morogvan:) Romában a’ haláltúl mentett meg.

Lady Athol (ezt észre vévén, magában:) Szíve az enyímnek plánumátészrevette. (Fenn szóval:) Láttyák az Urak, melly háborodásba hozza a’ jövevényt Mylord’ tekíntete.

Lord Athol (rövid pauza utánn magában:) Most már átlátok mindent.

Argyle Mit mond az Úr ezekhez?

Lord Athol (fél-lassú szózattal:) Szerencsétlen Eduárd!

Argyle Eduárd? Mit mond magában Eduárdrúl?

Lord Athol Uraim! véletlen jelenléte eggy férjfiúnak, kit távúl lenni gondoltam, arra kényszerít engem’, hogy mindent megvallyak. E’ szempillantástúl fogva az vagyok, a’ kinek az Urak tartani akarnak. (Eduárdhoz) Láttya az Úr, hogy orczavonásait el nem felejthettem. Ha eggy szempillantásig háborodást okoztam az Úrnak, bocsásson meg. Legyen az Úr szerencsés, és ha a’ sors valaha szökevény pártütőnek álapottyába vetné, mentse meg az Isten ellenségeinek hatalmátúl. Ezt szívembűl kívánom. – Uraim! Tudnak már most az Urak mindent. Vessék őr alá személyemet, ’s haggyák el velem együtt e’ házat, mellynek Asszonya jelenlétünköt súlyos tehernél egyébnek nem nézheti.

Eduárd Károly (Athol’ nemesszívűségétűl megilletődvén:) Nem, Uram! e’ házat ne haggya el az Úr!

Lord Athol Elég, Mylord! Énrajtam az Úr semmit se búsúllyon.

Argyle A’ neve az Úrnak?

Lord Athol Ezt el kell hallgatnom, és el is akarom hallgatni.

Argyle Tekíntete az Úrnak olly nemes, és egy szó, mellyet előbb ejtett, könnyen egy gyanúra bírhatna engemet –

Lord Athol Micsoda gyanúra?

Argyle Hogy előttem Eduárd Herczeg áll.

Lord Athol Mikor tagadtam én ezt?

Argyle Így hát tudom, kivel szóllok. Herczeg! Nekem a’ Herczeg iránt kemény parancsolatim vannak; de a’ tekíntetet soha sem fogom még is elfelejteni, mellyel nevének és szerencsétlen sorsának tartozok.

Óbester Generális Uram! rossz hírt hozok. Jeladásokot hallani. Eggy franczia hajósereg közelít a’ parthoz. Kiki attúl tart, hogy ki fogak szallani.

Argyle Lehetetlen.

Óbester A’ Cumberlandi Herczeg szinte imént érkezett a’ szigetre.

Lady Athol és Malvína(magokban:) Istenem!

Óbester Maga akar rendeléseket tenni. Az egész sziget talponn áll. Az ellenség’ hajóit már meg is lehet számlálni. Némellyek közűlök a’ kastélynak általellenében a’ tenger’ öbléhez közelítenek. A’ Herczeggel imént beszéllettem; megmondtam neki, hogy Mylord itt van, és e’ hírnek nagyon megörűlt. Itt terem nem sokára, régi bajtársának látogatására, kitűl a’ szigetnek védelmezésére nézve jó tanácsot és segedelmet is vár. Ha Mylord elejébe akarna menni, talán még az éjszaknyugoti partonn találná.

Lady Athol (elevenséggel:) Minden bizonnyal. Ezt mint kötelességet nem csak a’ barátság hanem még az udvariság is megkívánnya. (Eduárdhoz:) Siessen Mylord! Siessen a’ Herczeg’ elejébe! Tamás!

Tamás Mylady!

Lady Athol Késérd el az Uradot!

Tamás Értem.

Lady Athol De Generális Uramnak legyen kérem arra gondgya, hogy a’ Strázsák ne tartóztassák.

Argyle Óbester Uram! Lord Athol és a’ szolgája szabadon bocsátassanak. Maga az Úr állyon azonnal Regementye’ elejébe, hogy a’ Herczeget illendőképen fogadhassa.

Óbester Maga Generális Uram nem jön?

Argyle Én a’ Herczeget magát nem hagyhatom.

Óbester A’ Herczeget?

Argyle Magam akarom a’ fő Vezérnek átadni.

Lady Athol (lassan:) Tamás! a’ dereglye?

Tamás Várakozik.

Lady Athol Mennyetek! Siessetek!

Malvína (lassan Eduárdhoz:) Az Isten vezérellye!

Argyle Most már nem lehetetlen, hogy e’ szigetrűl sokáig el nem megyek.

Lady Athol Hát csak hihetőnek tartya az Úr, hogy a’ francziák olly merészek lesznek?

Argyle Miért nem? Itt csak kevés erővel vagyunk, a’ mi az ellenségnek könnyen elárúltathatott. Az ellenség pedig, kinek hajóserege csupán csak a’ végbűl küldetett ide, hogy a’ Herczeget megmentse, új dühösségre fog gerjedni, ha meghallya, hogy későn érkezett. Javaslom Asszonyságodnak, távozzon e’ helytűl, melly könnyen a’ legvéresebb ütközetnek piarczává lehet.

Lord Athol (magát elfelejtvén, nemes hevességgel.) Nem, Uram! A’ franziák ne próbállyanak kiszállani. Ha mindenik Britannus úgy érez és gondolkodik mint én, tüzesen kapunk a’ fegyverhez, és - - - -

Argyle A’ fegyverhez?

Lord Athol (magában:) Majd elfelejtem magamot.

Argyle Mit tegyen e’ beszéd?

Lady Athol Suhogást hallok.

Malvína (félénken és lassan:) Ha a’ Herczeget vissza - - -

Lady Athol (lassan:) Semmit se búsúlly. Ha üdeje volt, a’ parthoz eljutni, szabad szárnyánn van.

(Az Inas előre:) A’ Cumberlandi Herczeg.

Lord Athol (lassan az Asszonyhoz:) Készítsük magunkot a’ szemrehányásokra!

Lady Athol Elégedgyünk meg ama’ belső meggyőződéssel, hogy jót cselekedtünk.

Cumberlandi Herczeg (saját embereihez:) Nem hiszem, hogy ki merjenek szállani. Azonban készen kell lennünk mindenre. – Bocsásson meg az Asszony, hogy illy későn alkalmatlankodok. A’ környűl állások magokban foglallyák mentségemet.

Lady Athol A’ Cumberlandi Herczeget mindenkor szívesen láttyuk.

Cumberlandi Herczeg Álmélkodtam, hallván, hogy Asszonyságod itt van. Azt gondoltam, hogy Lord Athol még Brabantiában, Asszonyságod pedig az Udvarnál mulat. De hol is van a’ Mylord?

Argyle Herczegséged’ elejébe siettem; csudálom hogy öszve nem akadtak.

Cumberlandi Herczeg Fegyver-barátok vagyunk. Ö derék eggy ember, vitéz katona, és hű hazafi. Ő benne bízhat a Király, és Britannia dücsekedhetik vele.

Lord Athol (magában:) Piríttya orczámot!

Cumberlandi Herczeg Generális Uram! ha a’ francziák megtudgyák, hogy a’ Herczeg e’ szigetenn van, mindent elkövetnek, hogy kezeink közűl kiragadgyák. Az Úrnak adom át a’ foglyot, vigye el töstént Londonba. De hol is van?

Argyle (lassan:) Amott ül! Úgy látszik, hogy Herczegséged’ tekíntetétűl tart.

Cumberlandi Herczeg Szegényszerencsétlen. Úgy tetetem magamot, mintha nem látnám. A’ meggyőzöttet nem kell megalázni. Indúllyon el az Úr vele mindgyárt. Fejével felel érte.

Argyle Kötelességemet tudom. (Eduárdhoz:) Herczeg! tessen velem jönni.

Lord Athol (megfordúlván:) Nekem itt kell maradnom.

Cumberlandi Herczeg Mit hallok? Lord Athol!

Argyle Lord Athol?

Cumberlandi Herczeg Bíz ő ám! Micsoda csalatkozás ez?

Argyle. Árúlás! Oda vagyok. Megcsaltak. Most látok át mindent. Ama’ háborodás, ama’ titkolódás – Asszonyom! az Istenért, mit cselekedett?

Cumberlandi Herczeg És Herczeg Eduárd?

Argyle Nincs már hatalmomban. Nem ösmertem. Soha sem láttam sem az eggyiket sem a’ másikot. Lord Atholt adták kezembe helyette. Én magam segítettem elszökését. De talán van még annyi üdőm. (Tamáshoz, a’ ki éppen belép, ’s kit hevesen megragad:) Há! te voltál az! Te vezetted el! Mi lett belőlle? Szólly!

Tamás Én – én azt tartom – Mylady –

Argyle Szólly boldogtalan! Mi van itt a’ kezedben? (Kiragad kezébűl egy iró táblát) Czeruzával – allig lehet olvasni – (olvas:) „Atholné Asszonyomnak és Macdonáld Kisasszonynak. Szabad szárnyamonn vagyok eggy franczia hajónn. Szenvedéseimet valaha elfelejthetem, de Asszonyságaitoknak jótéteménnyeit soha sem. Eduárd.”

Lady Athol és Malvína Szabadságban van.

Cumberlandi Herczeg Álmélkodásombúl nem tudok magamhoz térni. Asszonyságod, a’ Királynénak barátnéja, és Mylord, a’ Királynak biztossa?

Lord Athol Én csak eggyetlen eggy szót mondok: Romában a’ haláltúl mentett meg.

Lady Athol Ezt én nem tudtam. Férjem nem volt itthon. Én magam egyedűl vagyok a’ bűnös.

Cumberlandi Herczeg És mi birta Asszonyságodot erre?

Lady Athol Herczegséged maga is azt cselekedte volna, a’ mit én cselekedtem.

Cumberlandi Herczeg Én?

Lady Athol Igen is. Ha e’ szerencsétlen Herczeg, csupa rongyban, az éhségtűl és bútúl felemésztve, Herczegségedhez jött volna, ’s a’ kétségbenesésnek tónussaban azt mondta volna: „Az én fejemre bér tetetett, üldöznek mindenfelűl, egész erőm oda van, nem mehetek tovább. Nem kérek egyebet, hanem csak eggy órányi nyugodalmat, és eggy darab kenyeret. Itt a’ fejem, nemesszívűségére bízom!” – Mit cselekedett volna Herczegséged?

Cumberlandi Herczeg Én? – én valóban nem tudom.

Lady Athol Böcsűletére kérdem, mit cselekedett volna?

Cumberlandi Herczeg Mit cselekedtem volna? (Rövid pauza utánn megfogja mind a’ kettőnek a’ kezét, és illetődéssel megnyomja.) Megmentettem volna.

Lady Athol Óh! ezt én tudtam. Mink kötelességünköt tellyesítettük.

Cumberlandi Herczeg Igen is, Mylady, és én magam leszek az Udvarnál szószóllójok. Eggy illy szép cselekedet soha se homályosítasson meg a’ pártoskodásnak dühősségétűl. A’ kötelesség azt hozza magával, hogy az ellenséggel harczollyunk, az emberség pedig azt, hogy a’ szerencsétlennek a’ menekedésre kezet nyújtsunk.