HUN–REN-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

A’ LENGESÉGHEZ.

Ki viselhetné-el
Éltének súlyait,
Hahogy isteneink
Téged nem adának
Az emberi nemhez,
Vádlott, feddett,
Kárhoztatott
Kedves lyánya az égnek.

Mosolyogja bár
Ha kedve tartja,
Játékid a’ komor bölcs;
Nevezzen bár
Gyermekesnek;
Nekem te voltál,
Nekem te vagy,
Nekem te lészesz
Örök barátném,
Vigasztalóm,
Te boldogítóm.

Tátott szájjal
Vára reám,
Hogy elnyelhessen,
Az isszonyú!
Hallám fogainak
Siketítő
Csattogásit;
Láttam vérbe-kevert
Szemének undok
Pislongását,
’S irtoztam az irtózatost!
De te kedves
Reám borúlál,
Hogy ne lássam
Vérbe kevert szeme’
Pislongásit;
’S hogy ne halljam
A’ dühödött fogak’
Csattogását,
Lágy dalaiddal
Boldog álmak közzé
Altatál-el;
Hol a’ Phócionok*
Phokion athéni államférfi, az utalás így Athénra vonatkozik. (KFMK. 877.)
És Scípiók*
Híres római család, mely sok politikust, államférfit adott Rómának. (KFMK. 877.)
Szép honjába
Általtéve
Feledjem az
Irtózatos’
Rettegetéseit.

Tátott szájjal
Vára reám
Hogy elnyelhessen
A’ még iszonyúbb!
És elnyele!
De te, kedves,
Egek’ leánya
Vádlott feddett
Kárhoztatott,
Mellém vonúlál,
’S csapodárkodó
Énekid közt
Hátra hagyál
Tekintenem,
’S előre, de távoly
Tájékokra;
Nem, a’ mi most
Lépésim előtt
Vesztem után
Ólálkodva
Rettegtetett.

Kazinczy Ferencz.
A megjelenést az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával a Mecenatúra 2021 pályázati program finanszírozásában megvalósuló 141023 számú projekt tette lehetővé.