O selyme a’ vizeknek,
Kis csörgeteg,
Víg árja nedveidnek
Hová pereg?
A’ titkos völgynyilatnál
Mi vár, mi von,
Hogy dőlsz, mint ha te volnál
A’ Balaton?
Mért, mint ha nászra lejtne,
Kereng habod,
’S zeng, mint ha dalt rebegne,
Kis oldalod?
Tán szebb virág virágzik
A’ völgy’ ölén?
Tán szebb nap’ fénye játszik
Hüs rejtekén?
Vagy Emmi’ rózsa keble
Hajnallik ott,
Hogy olly nagyon siet le
Futó habod?
Oh fuss, ’s ha habjaidban
Hüvűl alant,
’S mint csillag, keble lassan
Leáldozand;
Oh vidd e’ rózsa bimbót
Vidd lejtve le.
Gyengéden szíve’ halmát,
Csókold vele.
Mondd hogy, ki téged külde,
Az én vagyok,
Hogy lángol szívem értte
’S hogy sorvadok.
’S ha még sem szán, füszálra
Elváltozom,
’S kis talpait pirosra
Csiklandozom.
Csaba.
