Lyánka! édes, csak egy szóra
Nyisd-meg illatajkidat,
’S mint egy hang az üdvösségből,
Ifjuló szívemre hat.
Csak kis szó a’ mért esengek,
Még is olly nagy, olly dicső,
’S szebb világba lobban által
Lelkem a’ rég csüggedő.
Kérded milly szó? nézd a’ rózsa
Hajnal csókban mint pirul;
Szüzvonzat’ ’s örömnyiltában
Keble illy szent jelre gyul.
Ibolyákon azt susogja,
A’ nyáresti víg lebel,
Rengve fészkén bájcserében
A’ madár azt zengi-el.
Csillagában a’ teremtő
Azt irá mint kegyjelét,
Hogy küzdési’ szép jutalmát
Sejtse ott az árva lét.
Lyánka! édes, szép jutalmat
Adhatsz még te ide lenn,
Mond a’ hívség lelte kis szót,
Érted égek, mond – igen!
Kisfaludy Károly.
