Ez a’ csárda nevezetes,
Gólya jár rá nagy kelepes,
Ha én gólya madár volnék,
Illyen házra nem is szállnék.
Kidült bedült az oldala,
Bele jár az isten’ nyila,
A’ forgó szél dudol rajta,
Boszorkány táncz van alatta.
Hej kivül is, hej belül is,
Ki van itthon ha beteg is?
Ki hoz nekem bort eleget,
Piros lánytól hó-kenyeret?
Lágy kenyér az eledelem,
Szomjam ellen borral telem,
’S ha felindít a’ szerelem,
A’ szép leányt megölelem.
Hej de itt senki sem felel,
Csak az egy gólya kelepel,
Utra készül az is szegény,
Nem ülhet a’ ház’ tetején.
Gyerünk innen fakó lovam,
Tisza innen nem messze van,
A’ Tiszában megitatok,
A’ Dunáig meg sem állok.
Isten hozzád puszta szállás!
Gözü tanya, denevér ház,
Hordjon el az őszi zápor,
Mért nincs benned egy ital bor.
csaba.
