Forgó szél megy út’ közepén,
Csoportokat dobál felém,
Te forgószél! ha jó volnál,
Inkább babámhoz ragadnál!
Az én babám nem kis baba,
Sugár mint a’ jegenye fa,
Szépen danol, szépen tánczol,
Hozzá kökény szeme lángol.
A’ kökényt én úgy szeretem,
Ha szemében tekinthetem,
Haj! de tőle távol vagyok,
Csak egyedül fülök fagyok.
Érem-e még azt vagy soha,
Hogy galambom elmondhassa:
Hova, hova bojtár legény,
Tudod-e hogy szeretlek én?
Azt csak tudnám még hogy szeret,
De tudom hogy el nem jöhet,
’S mint madár a’ száraz ágon,
Csak úgy tengek a’ világon.
