Cserebogár, sárga cserebogár,
Nem kérdem én tőled mikor lessz nyár?
Azt sem kérdem sokáig élek e?
Csak azt mond-meg, rózsámé leszek e.
Nem kérdem én te tőled kis madár,
Derűl e még életemre több nyár?
Úgy is egy nyár emészti kedvemet,
Mióta rózsám bírja szívemet.
Te a’ hímes virágokat járod,
Minden bokron nyomban követ párod,
De én bokrot ligetet felverek,
Nincsen rózsám, üres minden berek.
Te a’ virágok’ színmézét szivod,
Tekintvén párodat hozzád hivod,
De nékem nincs boldog pillantatom,
Mert szeretőm’ ritkán csókolhatom.
közli pintér andrás.
