Kis sajkámmal életemnek
Sors-zavarta tengerén
Küzdve széllel, víva habbal
Szép reménnyel úsztam én,
Nap ha eltünt, vész ha zúgott
Még bízám ’s ez kedvre gyujtott
Hogy hullámot győzve majd
Sajkám csöndes partra hajt.
Küzdök én még széllel, habbal
Vész zuhog, napom leszállt,
Elsötétült, nincs erányom
Partra sajkám nem talált:
’S haj! derűl e rám több hajnal
Víni meddig kell habokkal,
’S lessz e köztök egy sziget
A’ melly engem fölvehet.
Kovács Pál.