Útnak indul szőke Bandi,
Bunda vállán ’s bus fején
Pántlikás uj báránysapka,
Piros rózsa tetején;
Süvegét jó anyja vette,
Rá a’ rózsát Örzsi tüzte
Ott viríta kebelén.
Szőke Bandi meg-megállva
A’ hajlék felé tekint,
Tán szép Örzsi a’ padlásrul
Lopva még utána int.
Tegnap volt hogy őt megkérte,
De csak ezt a’ választ nyerte:
Jöjj ha gazdag lész megint.
Bandi jár a’ Dunaparton,
Mély sohajtás csak szova,
Úgy tünődik, küzd magával,
Szomorún néz tétova.
Zúg a’ szél, a’ Duna habzik,
Bandi’ szíve szintugy zajlik,
Menne, menne – nics hova,
Így találja őt az este,
Így találja őt a’ vész,
És előtte és utána
A’ vidék homályba vész.
Menne, menne, de alig lát,
Megforditja hát a’ bundát
’S fűz megé leheverész.
A’ vész csattog, Bandit rázza
’S rajta tölti vad dühét,
Néki sujt egy forgószél is
’S elragadja süvegét;
Ezzel annyit nem gondolna,
Csak rózsája mentve volna
Az furdalja csak szivét.
’S ím a’ hajnal szebb időt hoz,
’S szőke Bandi talpra kél,
Széttekintget hol süvegje,
Merre vitte azt a’ szél,
’S mint lenéz a’ víztükrébe,
Szint egy rózsa tün szemébe;
Kis homokhant’ szélinél.
„Szép virág te, árva mint én
Elszakadva itt virulsz,
Csók után mint Örzsim arcza
Olly szépen felém pirulsz!
Jer bujdosni, légy te párom
Míg a’ földet összejárom,
Míg velem majd sírba hullsz.
Így szól Bandi a’ rózsának,
Melly víg hab közt ringadoz.
Érte is megy, érte is nyul
’S Keble mint feldagadoz,
Süvegét is ottan leli,
Szép arany fövénnyel teli
Víztül mosva a’ parthoz.
Nékem a’ szél is barátom,
Jól kifujt, de jót mivelt,
’S a’ szép rózsa Örzsim’ képe
Adta rá az édes jelt.
Majd én szerzek házat, kertet,
Pár lovat, kis szántó földet
’S ehhez még egy hű kebelt.
Igy örülve csak szivatja
A’ szerencse-süveget,
Harmadik nap megrakodva
Bizton Örzsihez siet.
„Rózsám rózsád tön gazdaggá,
Tégy te engem most boldoggá
Vedd pártádért kezemet.”
Örzsi’ képe fölhajnallik
’S hű melyéhez zárja őt,
Atyja is megáldja Bandit,
Mostan már a’ gazdag vőt,
És a’ nászok és vendégek
Víg robajjal összegyülnek,
Ülni a’ nagy mennyekzőt.
Így lett boldog szőke Bandi
És hol ő kincshez jutott,
Kies partján a’ Dunának
Majdan falu támodott;
Most is Aranyosnak hivják
’S szép menyecskék, fürge lánykák
Még aranyport mosnak ott.
