Mit nekem, ti hír’ ’s szerencse’
Tünedékeny álmai?
Gazdagok’ dús palotája
Lengeteg pórnép’ csudája?
Mit nekem, ti büszke hősek?
Fény’ ’s dicsőség’ rabjai
Vívjatok ti kosszorúkat,
Vérpályátok’ mezején;
Hágjatok csillámtetőre,
Hol bölcs-czímet nyér a’ dőre,
Kis hajlékom’ enyhelyéből
Nyúgott szívvel nézlek én.
A’ felettem felderengő
Bíbor hajnalfellegek;
A’ mező kies viránya,
Egy elzárt vidék’ magánya,
’S holdragyogta forrás engem
Szebb örömre intenek.
Egy édes baráti szózat,
Részvevő meleg kebel,
’S fáim’ biztos ernyejében
A’ leányka’ hív ölében
Elfolyt csendes boldog óra
Istenek közé emel.
B – za.
