Ah ne mondja seni nékem,
Nyugszik a’ ki partra szállt;
Partra szálltam én: de szívem
Nyúgalomra nem talált.
Küzdve szirt- hab- és szelekkel
Sorsom’ átkos tengerén,
Tört hajóval és kebellel
Végre partot értem én.
Itt de szenvedő keblemnek
Béke-ágak nem teremnek;
’S a’ part nyúgalom helyett
Nyúgalomnak sirja lett.
Nem, vidéke hogy kietlen,
Kedves nékem a’ vidék;
Sem hogy ege vad ’s kegyetlen,
Óh nagyon szelíd az ég!
Oldalán nem tengereknek
Bús hulláma háborog;
Csendes árja csak hegyeknek
Halk morajjal andalog.
Szélén bájoló diszben áll
Nyilva parti szép virágszál.
Von tájad szivet szemet:
Part, ki kinzasz engemet!
Hölgy lakoddal a’ folyamnál!
Hölgy te, hallod e’ panaszt?
Érted parti szép virágszál,
Érted önti ajkam azt.
Merre kis lakod szelíden
A’ habok’ tükrébe néz,
Partra engemet haj! épen
Ott vetett a’ régi vész.
Látlak itt – ’s hevűlök érted
Új vészt ont szivembe képed.
Partodon, leányka bút,
Leltem én csak ’s háborút!
Nőzséry.
