25.
Magos a’ jegenye, nehéz mászni rája,
Szép a’ kis Perzsike, ki juthat hozzája?
Szüntelenül őrzi őt az anyja tőlem,
Ha elmegyek, zárja az ajtót előlem.
Hogy az anyja őrzi, nem fáj az én nékem,
De hogy Perzsi kerül, szakad bele szívem.
Perzsikém! Perzsikém! miért nézsz te másra,
Lám én juhász vagyok, mért vágysz a’ kondásra?
A’ kondás erdőben lakik télen nyáron,
Baltával szédeleg a’ nagy kősziklákon.
A’ juhász zöld mezőn jár fejér nyájával,
Vig dalokat dúdol kis furullyájával.
Szalonna a’ kondás’, szokott eledele,
Zsiros haja, inge, zsiros szüre tőle.
A’ juhász fris tejjel, turóval éldegél,
Fejér tiszta inge, fejér kenyérrel él.
A’ kondás ritkán jön erdőbül faluba,
A’ tölgyesben bujkál, mint bagoly oduba.
A’ juhász mindennap betér a’ házába,
Megkeresi este kedvesét laktába.
Hadd el rózsám hadd el az erdei szegényt,
Szeress inkább engem’, bundás juhász legényt.
