Rejtsetek-el bokrok, lyánykám fog fürdeni e’ kis
Érben; míg kecseit kémlem, o rejtsetek-el.
Hah, már jő! Millyen bájt, ’s díszt nyér általa a’ táj,
’S minden mint vídúl égi tekintetitől.
Már a’ partnál van, már kezd vetkezni, habozva
Foly-le ruhája, egek! milly gyönyör’ árja fut-el.
Melly kecs, melly kellem van egészen elöntve alakján,
’S melly deli bájkeletű alkat igézi szemem’:
Gömbölyü kis kezivel hókeblét fedve belépik
A’ hűs érbe; örömtelve fogadja-el az.
Szétfolyt fürtjeivel fris szellők játszva, azoktól
Kellemes árny gyönyörű hattyunyakára borul.
Most lemeríti magát, ’s veletök kezd játszani kedves
Kis habok, oh mi vigan szöktök elébe neki.
’S mint toldul liliom tetemit csókdosni feléje
Mindenitök, ’s milly bús, tőle zokogva ha vál.
Írígylem sorsod’ boldog patakocska, helyetted
Lenni nekem mi gyönyör volna, ’s mi mennyei kény.
Szentmiklóssy.
