Ültem én a’ forrás mellett,
Téli szél fujt, ég borult:
Egy madárhang sem nyögdellett,
Egy rózsácska sem virult;
’S e’ kebelnek mozdultára
Néztem kunyhóm’ ablakára;
Barna lyány, te laktad azt,
’S véled éltem víg tavaszt.
Ülök én a’ forrás mellett,
Lágy Zephyr száll, ég derül,
Száz madár zeng, bájlehellet
Száz rózsának keblén gyül.
’S e’ kebelnek mozdultára
Nézek kunyhóm’ ablakára:
Barna lyány, elhagytad azt,
’S engemet bus tél hervaszt.
Kölcsey.