Édes titkom’ hű tanúja,
Hívem’
*Hűséges páromat, hű kedvesemet.
rejtő szép vidék!
Mint hajós a’ part felé vágy,
Lelkem úgy utánad ég.
Ah de messze messze tőled
Zajlik árva életem,
’S ködbe szálló nézteimben
Búra fordul érzetem.
Bár a’ fák itt is virulnak,
’S tiszta forrás csörgedez,
A’ madár zeng és azon nap’
Fény-sugára ömledez;
De komor csak és szinetlen
Hévre nem gerjeszthető,
Ott, hol ő van, kél napom csak,
Éj borong, hol nincsen ő.
Szép vidék! mi boldogabb vagy,
Őt te bátran nézheted
’S rózsa közt hüs berkeidben,
Tagjait pihenteted;
Míg kivánat ’s hosszu küzdés
A’ forró ’s hű szívbe vág,
Ott egy néma és lelketlen
Szikla lenni boldogság.
Búsan kérdem a’ felhőket:
Áll e még a’ drága hely?
Hol szerelme bájos ajkin
Legelőször lebbent el;
Ah de zúgva megy felettem,
Összedűl a’ fellegvár,
’S vad dörgéssel vallja sorsom:
Boldog voltál – ’s nem vagy már!
Kisfaludy Károly.
