Ah ne pillants rám, leányka!
Ah fedezd-be kék szemed’!
E’ tekintet, e’ mosolygás
Elveszítnek engemet.
Míg pihentél a’ lugosban
’S húnyva voltak a’ szemek,
Szívdobogva bár, de még is
Csendes kénnyel néztelek;
Csendes kénnyel a’ mézajkat,
Szőke báju fürtidet:
’S e’ pár gyönge rózsabimbót
A’ két melyhalom felett.
Szél jő ’s álmad’ elfuvalta,
’S hogy rám nyiltak a’ szemek,
Bennem milly tündér világok!
Milly kéj ömleng, oh egek!
Elhal a’ szó ajkaim közt,
Keblemen láng ’s jég fut-el;
Könnyek hullanak szememből,
Haj! és nem tudom mi lel!
Elveszítnek e’ tekintet,
E’ mosolygás engemet:
Ah ne pillants rám, leányka,
Ah fedezd-be kék szemed’!
Bajza.
