Rendíthetetlen állsz, miként merész
Kolossza Rhódnak a’ tenger felett.
Villám dörög körülted, vész üvölt,
Csapkodnak a’ tajtékozó habok,
Elem ’s idő vivnak ledönteni,
Tenger-szörnyek lövellenek feléd:
Mind hasztalan! te ércz melyeddel állsz
Rendíthetetlen, ’s jobbodban felénk
Lobog vezér-fáklyád fejed felett,
A’ melly borúkban bíztos révbe int.
Sorsunk kidőlni; ’s majd te is kidőlsz!
Veszted mutatja majd, mi nagy valál!
’S mi sírva kérdjük egymást kétkedő
Hangon: helyetted más ha támad é?
Fáy András.