Leányka, dalt! de ne mint eddig dallál,
Becsűletet azzal sokat nem vallál.
Gajdolj, ha kell; de úgy hogy mindenek,
Tudósok ’s Nemtudósok értsenek.
Nem élünk mi Athénben, nem Rómában;
Mit dúdolsz hát görög ’s deák szchémában?
Az a’ külszín, higyd-el, csak flosculusch;
Parturiunt, ’s lesz ridiculusch musch.
*Játék Quintus Horatius Flaccus Ars poetica című művéből vett idézetével: „Parturient montes, nascetur ridiculus mus” („Hegy vajudott, s született egy mókás szürke egérke” – Bede Anna fordítása)
Szólj igazat: te is vágysz tetszeni;
Költőink közt szeretnél fényleni.
Akard, ’s megvan; légy újra az, a’ mi voltál,
Szólj a’ szerint, a’ hogy régebben szóltál;
Új szót ne gyárts, az ókat ne keressd,
A’ francziát, a’ dájcsot ne kövessd;
Beszédednek adj bájt, adj könnyüséget,
Adj rendidnek hasonló-hangú véget.
Kap a’ manó, nem más, a’ verseken,
Ha nehezek, ’s rím nem cseng végeken!
De te pirúlsz megfutni a’ könnyü pályát,
Hol X szedett koszorújába – zsályát;
Jó, verd tehát bilincsekre magad’,
’S a’ verselés’ dühe ha megragad,
Zsongásidban vedd Rádayt vezérnek,
Mérd a’ mit az olasz ’s francz ’s német mérnek;
Cserélj nehéz és könnyű tagokat,
A’ rimekben nő ’s hím hangzásokat.
Így lesz neved, Múzsácskám! a’ Parnasszon:
– Örűlj neki! – Tekintetes Tudós kisasszony.
*„Azok a’ Pestiek azokat az Írókat is így titulázzák, a’ kik nem ex officio Tudósok, mint a’ nem-Pap Professorok. Ezt a’ nevetségességet persziflírozza [gúnyolja] az utolsó sor.” – Kazinczy jegyzete. (KFMK. 723.)
Kazinczy.
