Gyűlöljön bár sok finnyás orr,
Édes pipám! tégedet;
Hű vitézed én mindenkor
Pártul fogom ügyedet.
Te vagy éltem’ kísérője,
Egészségem’ hévmérője,
’S játszi bodor füstöddel
Búmat vígan űzöd-el.
Ha látom a’ porlelkeket
Ezer kínnal mozogni,
’S büszkén rázva bilincseket
Üres fényben ragyogni;
Reád gyujtok, ’s azt gondolom:
Szánandó, kit illy átok nyom!
Lepje bár arany, ezüst,
Léte még is hiu füst.
Hány bajlódik szerelmével,
Néz, szalad, int, áldozik,
Hevűl, fázik, nyugtot nem lel,
Hold felé sohajtozik;
Én rád gyujtok, ’s azt gondolom:
Szánandó, kit ön szíve nyom,
Mert a’ szép szó ’s leánykegy
Vajmi hamar füstbe megy!
Ha valaki tág tüdővel
Magát hírbe kürtöli,
Fényleni vágy nagy erővel,
’S más’ érdemit elöli;
Én rá gyujtok, ’s azt gondolom:
Itt legtöbbet az idő nyom,
’S koszorúdat neveddel
Füst gyanánt oszlatja-el.
Ha egy úrfi, pézsmán hízott,
Felfürtözött üres kép,
Szűk elméjü, de elbízott,
Nagy gőgösen hozzám lép;
Magát, javát fitogtatja,
Drága időm’ elragadja:
Fegyver leszen pipámból,
Kifüstölöm szobámból.
De ha jő egy lelkes Magyar,
’S szívcserére kész velem,
Szembe’ nem méz,
*Nem mézes-mázos.
hátul nem mar,
Nyíltan leli kebelem’.
Sokat ugyan nem adhatok,
Legfelebb egy dalt mondhatok;
De felcsapván jobbjával,
Megkinálom pipával.
Némelly Szépek Idegenhez
Máskép nem idegenek,
Csak a’ szegény pipafüsthez
Olly igen kegyetlenek;
Pedig mennyi gazt táplálunk!
Én ugy vélem, dohány nálunk
1*
) Ezen, hazánkban bő termésü plántát, 1496
Pane Roman spanyol barát hozta be először Domingóból*Szent Domingó szigetéről (ma: Dominikai Köztársaság).
Európába, utána 1560
Nicot János franczia által még inkább isméretessé lön – nálunk Bátoriak alatt*A Báthory-család erdélyi fejedelemségének idején, a 16. században.
kezdett honnosodni.
) –
Bár ki mit állítana –
A’ legjobb indigena.
Szalai Benjamin.
