Ide hegytájrul lépdelek.
A’ tenger zúg, völgy gőzeleg.
Busongva ballagok tova –
’S fohászom egyre kérd: hova?
Nekem virág itt hervatag,
A’ nap hideg, az élet agg.
Üres hang szól beszédeken:
Létem mindenhol idegen.
Hol, hol lelem a’ kedves hont?
Az esdve kért ismértlen hont?
A’ hont, hont, zöld reményimét!
Hont, nyíldozó rózsáimét!
Hol tündérkeznek álmaim,
Hol feltámadnak holtaim;
A’ hont, hol ajkam’ nyelve zeng,
’S mindent bir mért e’ szív eseng!
Busongva ballagok tova,
’S fohászom egyre kérd: hova?
A’ szellő illy viszhangot vét:
„Hol nem vagy, ott virít a’ lét.”
Helmeczy.
