(1648).
*Thury György 1519 és1571 között élő végvári vitéz, Várpalota, majd Kanizsa kapitánya, Bars vármegye főispánja. Ez a történeti személy azonban legfeljebb mintája lehet egy 1648-ban „éneklő” katonának, aki bár szintén végvári vitéz, de száz év választja el a másiktól. A dátumozás (1648 az 1548 ellenében) ugyanakkor nem elírás az Aurorában; erről a problémakörről külön tanulmány értekezik (Horváth, 1914). Ezek alapján a szöveg minden szereplőjét fiktív, a legendák hagyományából vett alakként kezeltünk. A szöveg hátteréhez, forrásához ld. Csörsz, 2019, 70.
Zöldítsétek, Egek! hamar az erdőket,
Hogy próbálhassuk már nyugott fegyverinket.
Elllenségeinkre egyszer hogy kikeljünk,
Török pogányokkal vígan megütközzünk.
Deli Kortván Béget kezeinkben kerítsük,
Délczeg Mehemetet lováról ökleljük.
Hiszen a’ Magyarok mikoron kiütnek,
Pogány ellenségnek bátran szemben mennek,
Kik hamar előttök futnak vagy elesnek,
Magyar’ fegyverétől terítve feküsznek.
Adjad nagy Uristen! vitézi tettekkel
Végházunk kérkedjen, sok pogány fejekkel.
A’ végbelieknek tartsd-meg erejeket
Hogy pogány’ vérében mártsák fegyvereket.
Az ezer hatszázban és az negyvennyolczban,
Éneklé Túri György vér-szomjuzásában.
