HUN–REN-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

A’ mohácsi nap’ harmadik századán.

1826, Augusztus’ 29.

Főd’ koszorújit
Te ó szent
Hon-Géniusz!
Gyászlep*
Gyászlepel.
takarja:
De arczodon
Csendes hajnal derűl,
És kéjlobogva
Felleng tekinteted
A’ szép jövendő’
Fényárjain.
Leszállsz feledség’
Éjébe rejteni
A’ messze század’
Bús képeit –
Ám vissza-lengnek ők
Miként az éjfél’
Sír-lelkei.
Mohács! Mohács
Honvér-szentelte sík!
Feltűnöl némabúsan,
És széttomolva
Elpusztúlt tériden
Királyi thrónusz’
Nagy romjai –
És széttomolva
Bezöldült hant alatt
A’ messze kornak
Nagy ősei!
O Szentek, o Dicsők!
Honförgetegnek
Véráldozatjai!
Az ősz évek’ szele
Széllyel fuvalta
Szent sírotok’ porát:
De a’ nemes
Utókor’ ajkán
Dal kél felettetek,
Dal, melly szelíden
Hevűlve kéjre,
Hevűlve lángra
Kijegyzi a’ tett’
Magas becsét;
’S gyászló keblében,
Mély fájdalommal
De büszke érzet’
Fellengte közt,
A’ szép emlékezet
Borong a’ csendes
Virány felett,
Mint Szpárta’ hamvain
Az égi nagyság’
Hős-nimbusza.

Bajza.
A megjelenést az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával a Mecenatúra 2021 pályázati program finanszírozásában megvalósuló 141023 számú projekt tette lehetővé.