Ész: Éjjel nappal epesztenek
Komor gondjaim,
Nyugtalanok, kedvetlenek
Hajnalim ’s alkonyaim:
Maradj el hát oh szerelem!
Édes mérged’ nem szívelem,
Ha így bánsz velem.
Sziv: A’ biztató reményeknek
Nagy a’ hatalma,
A’ mostani keserveknek
Egy szép szűz lesz jutalma:
Maradj hát édes szerelem!
Mosolygó arczod’ kedvelem,
Maradj itt velem.
Ész: Bé van kötve Ámor’ szeme,
Nyájasan köszönt,
De aztán megvakít ’s eme
Veszélyes örvénybe dönt:
Maradj el hát oh szerelem!
Édes mérged’ nem szívelem,
Ha így bánsz velem.
sziv: Sőt ki szeret mit a’ hegyről,
Mindent messze lát,
Vigyáz, letépi szeméről
A’ sötétség’ fátyolát:
Maradj hát édes szerelem!
Mosolygó arczod’ kedvelem
Maradj itt velem.
Ész: Akkor a’ szép tudományok
Árván maradnak,
Ha fő tárgyul a’ leányok’
Kedvét teszed magadnak.
Maradj el hát oh szerelem!
Édes mérged’ nem szívelem,
Ha így bánsz velem.
sziv: Ámor azért el nem veszti
Pallasz’ kegyelmét;
Sőt szépre, nagyra ébreszti
A’ szunnyadozó elmét.
Maradj hát édes szerelem!
Mosolygó arczod’ kedvelem
Maradj itt velem.
Ész: Szeress tehát oh veszett szív!
De majd meglátod,
Nem lészen hozzád mindég hív
A’ ki most jó barátod;
Akkor így énekelsz velem:
Maradj el mérges szerelem!
Ha így bánsz velem.
sziv: Élek halok a’ kedvesért,
Csak ő legyen hív,
Tudom: hogy soha meg nem sért
Engemet más mérges ív;
Tehát csak ezt énekelem:
Maradj mosolygó szerelem,
Maradj itt velem!
Ész: Elkapják tőled, nehezen
Lesz tiéd a’ szűz,
’S lantod majd búsan zeng ezen,
’S csak illy bánathangot űz:
Maradj el álnok szerelem!
Csalárdságod’ nem szívelem,
Ha így bánsz velem.
sziv: Levernek már a’ bús gondok,
’S ezen jós szavak;
Úgy hát mindenről lemondok,
Nem akarok lenni vak.
Maradj el hát oh szerelem!
Édes mérged’ nem szívelem,
Ha így bánsz velem.
Kovács Tamás.
