HUN–REN-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Aurora. Hazai Almanach.
Elektronikus kritikai kiadás

A’ PÉNZ.

Pénz! te vagy az, kinek a’ föld’ minden nemzete hódol,
’S mint bálványistent porba borúlva imád;
Néked az ifjúság, mellynek szeles élte fecsérlő,
’S a’ fösvény ősz kor égve hoz áldozatot,
Oltárodra pazar markokkal hinti teményét,*
Javait (terményét).
’S váltig epedve sohajt földi malasztod után. –
Pénz! te vagy a’ kútfő, mellyből a’ vétkek erednek,
’S a’ sok ezer rosznak rút isza-párja fakad.
A’ magzatnak, hogy atyját a’ holtakhoz idézze,
Gyors markába te adsz – adsz fene gyilkos aczélt;
Benne te gyújtsz ingert, hogy mérget az édes anyának
A’ sír’ gyászmartján*
Partján (szélén).
enyhitalába kever.
Általad a’ deli szűz’ ártatlansága lenyugszik,
’S égi szemérmének bíbora éjbe borúl;
A’ jámbor Matróna csalárd fényednek örűlvén
Százados erkölcsét Styx’ fenekére üzi.
Általad a’ nőnek férjéhez enyészik hüsége,
’S a’ buja gazdagnak titkon eladja magát.
A’ fegyvert te fened, melly gyilkos erővel az égi
Ártatlanságnak hattyumelyébe merűl;
Gyáva lesz általad a’ bajnok, siket a’ szüz igazság,
’S a’ szent erkölcs is gyászosan arczra bukik. –
Hajh! kire a’ kegyelem’ fényét te hatalmas! ereszted,
’S mint boldogra valód’ nyájas alakja nevet,
Annak szárnya terem, felemelkedik a’ nagy Olympra,
Széket ajánlanak ott néki az égi karok. –
A’ te erős védpajzsod alatt a’ törpe bolondság
A’ bölcsességnek fényes ülésire lép;
’S mindenik égövről egy szörnyű sáskaseregként
Eljön az ostobaság, ’s hoz neki áldozatot.
Benned az a’ bűbájos erő, melly által az Orkusz
Undok szörnye az ég’ kellemes angyala lesz!
A’ természet’ szent törvényinek ősi szabását
Megváltoztatod, és dúrva zavarba hozod.
A’ fázékony öreg, ki az életet únja, virágzó
Ifju lesz általad, és bölcs az idétlen eszű.
A’ te varázsvessződ az egész földszínre kiterjed,
’S pólusról pólust ér diadalmas hegye. –

* * *
Így festém le vakító Pénz! ártalmas erődet,
Mert erszényem üres, és lelapúlva marad –
A’ bölcset követem, ki javad’ becsmelve tekinti,
Látván, hogy zsebeit mostoha sorsra hagyod. –
Földi malasztodat áraszd rám ’s ecsetemmel azonnal
Lételed’ értékét égi tetőkre viszem.

Szenvey.
A megjelenést az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával a Mecenatúra 2021 pályázati program finanszírozásában megvalósuló 141023 számú projekt tette lehetővé.