„Oh bajos állapot ez! térj ismét vissza mihozzánk
Angyali szárnyaidon hajdani boldog idő!”
Így zokogunk, mert nincs soha e’ mostanban eléglet,
Bájol az a’ mi lefolyt; ingerel a’ mi ma nincs.
Így kiki csak holt őseinek sorsára sohajtoz,
Minden század az elmultakat isteneli.
És mikor olly tüzesen vágynánk fel öledbe szerencse!
Képzetek’ ál nyomain tőle örökre futunk;
És mikor egy fényesb sorsnak karjára merengünk,
Gyászkoszorúkkal iramsz ránk ’s öröminkre halál!
Szenvey.