1705.
Bácsi
*Bácskai; Bácska a Duna–Tisza közének déli részén terül el, a mai Magyarország és Szerbia területén.
szekeresek útra indulának,
Útra indulának Eger’ tájékának.
Közöttök volt Palkó maga szekerével,
’S ím jő a’ magyarság erős seregével.
Magyarság’ serege szóla ő hozzájok:
Bácsi szekeresek! hová utaznátok?
Akartok e velünk egy útra indúlni,
Avagy mint ifiak akartok elhullni?
Mint ifjak akarunk, mondának, elhullni,
Mintsem tiveletek egy útra indúlni.
Bácsiak ezt mondván, mind harczra kelének,
A’ Magyarok még egy legényt sem vesztének.
A’ Bácsiak közzűl elhulltak mindnyáján,
Csak Palkó ugrott el tüzes paripáján.
Ebédig vágtatva ért el Jankováczra,
*Jankovac (szerb); magyarul Jánoshalma, város a Bácskai-löszhát és a Kiskunság találkozásánál.
Hol ifjak tánczolni mentek a’ piaczra.
Kerék-tánczba
*Körtánc.
beáll ő is tánczolgatni,
De kezdi a’ tánczot fonákra forgatni.
Megereszti hangját siralmas nótára,
’S így kezd énekelni szívek’ fájdalmára:
A’ melly anya fiját Egerbe ereszté,
Haza őt ne várja, nem jő vissza többé.
Elhulltak ma, el, az ifju szekeresek,
Élőt már őköztök hijában keresek:
A’ melly húga bátyját útra készítette,
Ing-újra a’ rózsát hijában tűzgette;
Nem fogja az inget már bátyja hordhatni,
Nem fogja ifiú testén elkoptatni.
A’ melly mátka útra készíté kedvesét,
Pávatoll-szedésben ne fárassza kezét;
Mert azzal kedvesét, bár miként hajházza,
Ebben az életben már fel nem czifrázza.
Tápláljátok hát ősz anyák! magatokat,
Bennünk ne vessétek bízodalmatokat.
Kitől az ő sólyom madara elröpűlt
Vissza nem röpűl az, szárnyat vesztett ’s eldűlt.
Vitkovics.
