Bú kél velem, bú jár velem,
Ki ránt-fel kebléből?
Adj egy rózsát, hű szerelem
Hajad’ szép fürtjéből.
Egy rózsát adj hű szerelem
Bár tövises lészen,
Tán ha kínját elviselem,
Majd öröm vár készen.
Mért nyög, miért az esti szél
Bokor’ ernyőjében?
Mért fürdik a’ rózsalevél
Harmat’ hűs csepjében?
Azért nyög, hajh, az esti szél,
Mert én sohajtottam!
Harmatcsepped, rózsalevél,
Szememből ontottam!
Fészkén az árva fülmile
Ha párját siratja,
’S búját énekben zengi-le,
Lágyúl e bánatja?
O zengenék úgy éneket
Egyik éjről másra,
’S bérczet, völgyet, fát, köveket
Indítnék sírásra!
Szűn’ a’ zápor ’s szivárvány ég
Fenn sötét felhőkön,
Vándor sorsom túlhalad még
Borongós időkön;
Adsz egy rózsát, hű szerelem,
Bár tövises lészen,
Tán ha kínját elviselem,
Majd öröm vár készen.
Kölcsey.
