Szép hazámnak szent határa!
Hol életem virradott,
’S a’ lét’ első láng sugára
Keblemben eláradott;
Hol a’ gyenge csecsemőnek,
Mint egy Istentünemény,
Mosolygott a’ szűk bölcsőnek
Öble körűl a’ remény!
A’ te öledben szelíden
Pirkult éltem reggele,
Gyermekkorom benned éden-
Boldogságot ízlele,
Híven vigyázott felettem
A’ dajkáló szeretet,
És akárhová léptettem,
Egy jó lélek követett.
Mellettem békén zuhogtak
Dunád’ szőke habjai,
’S tőlem hajh! távól csattogtak
A’ gondok’ ónszárnyai;
Örűltem a’ természetnek
’S mint ég’ nektárcsepjeit,
Izleltem itt az életnek
Paradicsom kedveit.
’S hogy magamtól elvetettem
A’ gyermek-játékokat,
Felserdűltem, ’s legény lettem,
Felvévén a’ gondokat:
Hazám! te vagy, kiért gyulok
Testem’ minden erében,
Kit tisztelek, és bámulok
E’ világ’ nagy testében.
Melly titkos hatalom’ karja
Az, melly engem hozzád von?
Mi az, a’ mi megzavarja’
Szívemet bal sorsodon?
Szabadságod’ oltalmára
Olly forrón mért buzdulok?
Mi az, hogy neved’ hangjára
Viaszként ellágyulok?
Azt, ki híven szeret téged,
Miért szoktam áldani?
’S annak, a’ ki ellenséged
Mért kivánok ártani?
Szülöttidhez szivem’ vére
Mért buzog olly melegen?
’S mért nézek más nemzetére
A’ világnak hidegen!
Mint vidítja dúzs virányod
Az emberi életet,
’S boldogítja alkotmányod
A’ szabad hős nemzetet;
Édenkertnek látszik itten
A’ természet mezeje,
’S az ős kormánnyal meghitten
Jár a’ törvény’ ereje!
Melly szerencse olly Királynak
Térdet ’s fejet hajtani,
Ki vad hangján a’ dagálynak
Kényt nem szok gyakorlani; –
Hol az erőszak’ lidércze
Trónus körűl nem kereng,
’S a’ nemzet’ szabadság-bércze
Felett áldott béke leng. –
Hol polgár a’ hatalomnak
Rablánczát nem viseli,
’S gyümölcsét a’ szorgalomnak
Szabadságban ízleli;
Melly boldogság illy Hazának
Munkálni szép keletét,
’S védelmében szent javának
Feláldozni életét.
Magyar’ dicső tartománya!
Legszebb Haza e’ földön!
Be boldog, ki létiránnya
Által a’ te fiad lön;
Mint folynak szivem’ mélyéből
A’ háladó érzetek,
Hogy az égnek kegyelméből
Én is fiad lehetek!
Hazám! te sok vérrel, bajjal
Szerzett Árpád’ biralma;
Hol hajdan olly hős robajjal
Nőtt a’ Magyar’ hatalma;
Adja Isten, hogy nemzeted
Szívben és agyvelőben
Hordván téged’, – tökélleted
Legyen diszben, ’s erőben!
Adja Isten, hogy nevednek
Én is repkényt fonhassak,
’S nagy testével nemzetednek
Egy egésszé válhassak;
Hogy hired’ dicső fénnyében
Leljek örök kellemet,
’S javad’ nemes míveltében
Bérekesszem éltemet.
Szenvey.
