A halál is édes érzés
A barátság keblében,
Édes, nincs ha csalfa szinlés
Szíved mély röjtökében:
A barátság két nagy lelket
Eggyé köt ’s tesz eggy egészet;
Eggy az élet és halál,
Osztály helyet nem talál.
A hazáért élni halni,
A szép szív eggy vágyása,
A rény utján fen járdallni,
Férfias elszánása:
A latorság ellen vívni,
Minden jót, ártatlant védni,
Buzog minden csepp vére,
Feszül karjának ere.
De sajnállak én nagy lélek
Téged, ha csak magán vagy,
Hogy elcsüggedsz, igen félek,
Mert a’ veszély vajmi nagy!
A gonoszság fertelmei,
Jót szépet dúló szörnyei,
Törnek rád a sötéten,
Fény gyermeke, merően.
Karöltve másokkal azért
Lépj fel a szép pályára,
Több szív égjen a nagy tárgyért,
Több kéz keljen csatára:
Atlasz sem birt eggy az éggel,
*Egyedül az éggel.
Sem
Theszeusz az
őr ebbel:
*Thészeusz elkísérte Peirithooszt Épeiroszba a molosszoszok királyának leányáért. A király úgy határozott, hogy leánya minden kérőjének meg kell küzdenie a kutyájával, Kerberosszal, és az nyeri el a leány kezét, aki a kutyát legyőzi, de amikor megtudta, hogy Peirithoosz és társa nem kérni jöttek a lányt, hanem elrabolni, elfogatta őket. Peirithooszt széttépette a kutyával, Thészeuszt pedig fogolyként őriztette házában.
De eggyesült erőnek
Ég és pokol engednek.
A barátság biztos karán
Nagy dolgokat mívelhetsz,
Nem nyomhat-el semmi kaján,
Minden erőn áltgyőzhetsz:
A barátság hű kebelén,
A nemes tettek közepén,
Ha majd elhalsz, ugy fénylesz,
Mint Oreszt és Pyladesz.
Guzmics Iszidor.
