Van eggy idő az ember’ életében
Ezt számos a h és o h környékezi,
Mérges kelés támad szivünk’ tövében,
Mert a’ szerel’m darázsa csipdezi.
A’ szív hüsége’ eskeit teszi
Hymennek oltárán részeg hevében,
’S a’ hold ezüst szarvú szelíd diszében
Előre a’ jövendőt képezi.
Oh, e’ gyönyörkényt én is ízlelém!
Agár gyanánt testem kövérre híza; –
Hölgyem Lizám öt hétig volt hivem.
Hálá! ma legdicsőbb sors int felém,
Mert egy huszárral megszökött Elíza;
’S most minden a h és o h tól ment szivem!!
Szenvey.