Mars’ mühelyén, vérmezején
Gyakran izzadozó seregek!
Kinek epedt életeket
Sok bajhoz csatolák az egek.
Bár nyereségtek elég legyen is,
Mars fejetekre maga tegyen is,
Vérrel pettyegetett pálmát,
Én köszönöm e’ hadisten’ irgalmát;
De tövíses koszorúért, azt fogadom,
Éltem’ nyúgalmát nem adom.
A’ sanyarún nyert koszorún
Csak kapkodjatok ám idején,
Nem szeretek már veletek
Versenyt futni halál’ mezején.
Nyerjetek bár gyönyörű neveket,
Égbe repítse dal híreteket,
Látástokra csupán, mindég
Tönkre omoljon a’ dühös ellenség;
Nem irígylem, legyen áldott fegyveretek,
A’ jó sors járjon veletek!
Gr. Gvadányi Jósef.
