Hány nagyralátó, hány kifajúltt
*Elfajzott, elkorcsosult.
irígy,
Kohol bilincset ’s lánczokat ellened?
Arany szabadság, ég’ leánya,
Honnom’ örök disze, őrje, védje!
A’ szolga-vasban sorvadozó pulya
Rab-lelke, és a’ gyáva bagoly-szemek,
Nem tűrik égi lángu arczod’
Mennyei fényt ragyogó világát.
Őt századoknak szent hagyományait,
Dicső Előink’ bajnoki véreken
Nyert birtokát, és fény-örökjét,
Vágyna bitanglani a’ kaján; de
Réműlve adnak hátat, az ellened
Támadtt poroszlók’
*Katonák, fegyveresek.
büszke csoportjai,
Kiknek haszonvágy nyújta tompa
Fegyvereket remegő kezekbe:
Ha harczra hívja a’ Haza’ szent szava,
Attilla’ ’s
Árpád’ törzsöke’ sarjait,
*Nemzetségének utódait.
Az elnyomókon bosszut állva
Győzni; ’s ha – nem: szabadon kimúlni.
Értted vivának Hős-eleink, viszont
Te lelkesítsed hív unokájikat,
Edzett kebellel bírni, a’ vad
Fergetegek’ rohanó viharját.
Állsz még, Honomnak Palladionja, ’s állj!
Míg ősz Dunánknak habjai, fel felé
Nem folynak, és a’ Tátra’ bércze,
A’ Tisza-mosta lapályra nem húll.
Fenyéry Gyula.
