Nyúgszik a’ szél, csendes a’ hab;
De szivemben zaj vagyon,
Merre térjek, hol pihenjek?
Messze még a’ part nagyon.
Messze, mint a’ boldog élet’
Vissza folyt jó napjai,
Mellyeket még nem zavartak
Ifjuságom’ gondjai!
Nincsen már nekem vezérem,
Nincs hajómnak csillaga,
Melly felém a’ szép egekből
Olly szelíden ragyoga.
Hol körüle bájsugárral
Uj reménység terjedett,
’S hő szerelmem’ édes álma
Hajnalodva repdesett.
Víg, derűlt volt más üdőkön
A’ magasban szép egem,
Itt is a’ víz tükörében
Víg, derült volt az nekem.
Most setét, ha föltekíntek,
Mert borúltak szemeim;
Itt is a’ víz’ tükörében
Megzavarják könyeim.
Kelj te zúgó fergeteg, kelj;
Zúgd-el e’ bús életet;
Úgy is ennyi veszteséggel
Kedvem gyászra vettetett.
Kelj, ’s az örvényes habokba
Szórd-el égő csontomat,
Szórd, hogy a’ szánó leányka
Meg ne lelje síromat.
Hasztalan! még csendes a’ hab’,
De szivemben zaj vagyon.
Merre térjek, hol pihenjek?
Messze még a’ part nagyon.
Vörösmarty.
