Felálla végre a’ hadak’ öléből
Zászlóján
Jánusz’ béke-ünnepe!
*A római kultúrában a kétarcú Janus istennek volt szentelve minden kapu és ajtó; a római Janus-templom kettős kapuját háború idejére mindig kinyitották, s csak béke idején zárták be.
Hálát röpít a’ templomok’ köréből
Ezer kebelnek buzgó éneke.
Kitör a’ múlás’ halvány éjjeléből
Elhunyt vitézek’ harczi érdeme;
Sirok közt áldoznak könyt életének,
Kik bajnokibb tettekbe’ tündöklének.
Öröm ’s fellengző köny ragyog szemébe’
A’ hősnek, ’s érdemdísz hegedt fején,
Őrjöngve fut nőjének tár ölébe,
Szerelme’ zálogát tartván kezén,
Enyhűl köztök, ’s ujont a’ harcz’ veszébe
Regéz, mint tört át a’ bús had’ ködén.
’S a’ hívek csókot hintve homlokára,
Karján édesden hallgatnak szavára.
Szivrémítő ott a’ hív nő’ siralma,
Az érdemfény ő néki disztelen
Szivét hasítja a’ győzők’ dialma,
Panaszt zokog szegény, a’ férjtelen.
Hánynak hűl még könyetlen sírja’ halma?
’S alíg tudják, hogy élt a’ nőtelen.
Kidűl, egy év, ’s moh símul életére,
’S örök homály borúl dicső nevére.
Nem ők! nem ők! a’ vérengző csatában,
Nem halnak Zemplényünk’ Vitézei!
Élnek hív társok’ hála-oszlopában
A’ szent szabadság’ bátor hősei!
’S dicsők a’ védelem’ hű táborában!
Dicsők hozzájok méltó hívei!
Kik a’ szabadságért kiholt vitéznek
Hálául márvány emlékjelt tetéznek.
Vásárhelyi János.
