E’ föld’ lakójit hajdan az Égiek
Jobban szerették. A’ vizek’ Isteni
Önkényt nyitának tiszta forrást,
’S csepjei a’ beteget javíták.
Fajult korunk most nem leli orvosát
A’ tiszta forrás’ kellemes enyhiben!
Ásványait két Indiának
’S fűszereit szedi hogy viduljon.
Mi messze téved boldog irányitól!
Fürednek áldott Szűze Te! csak Te vagy
Főkép, ki Honnunk’ magzatit szép
Tájad’ ölébe ölelve inted.
Gyöngy csepjeiddel mindenikben, ki csak
Hozzád reménnyel jő ’s vized’ issza, új
Erőt tenyésztvén felhevíted
Mennyei gondolatokra lelkét.
Dicső Hazámnak kincse’ Füred’ vize!
Szivem Teérted ver, sem az Induszok
Gangessze, sem Jordánnak árja
Nem kiesebb Balaton tavadnál!
Ha messzelátó partidon áradó
Kedvel bolyongok, melyem emelkedik
’S távolra üzvén gondot és bút
Élem időm’ megelégedően.
Itt minden élőbb minden örömtadóbb:
Emberhez ember forr ’s egy irány szerént
Érezve szivében ’s eszében
Köz-szeretet’ tüze lángra gerjed.
Ölelj magadhoz síromíg égi hely!
Őszinte keblem’ hív dobogásait
Mellyek kiütnek most belőlem
Áldozatúl mutatom be néked!
Vitkovics.
