Nézd melyeden milly búsan enyészik-el
A’ rózsa, mellyet halmainak kies
Völgyébe ültettél mosolygva
Hogy liliomjai közt virítson.
Ah elvirult már, nem mosolyog tüze
Többé, sem ambrás
*Az ámbra keleties, fűszeresen édeskés, rendkívül értékes illatalapanyag.
édeni illatot
Már nem lehell, hogy azzal a’ hűs
Lengzeteket kebelébe csalja.
Enyészted igy vár Téged is egykoron,
Így elvirulnak mennyei kellemid:
Mert ah! alig tetszik-fel éltünk’
Napja, legott örök éjbe süllyed.
Int ez, hogy éljük, kedves az életet;
Szedjük virágit, mig lehet, és vigan
Üritsük a’ kény’ kelyheit, mig
Rózsakorunk mosolyog, ’s virágzik.
Szentmiklósy.
