Bájkecseid, valamint a’ rét’ violáji, feselnek,
’S arczaidon tavaszod’ hajnala játszva derűl.
Csillagi lángokkal szemeid mosolyogva ragyognak,
’S édeni kellemkény lengi-körűl ajakid’.
Nyílt kebeled’ hattyúhalmait magosítja szelídség,
’S májusi rózaliget csügg liliomnyakadon.
Boldog az, Istenként, ki gyönyörképedre tekinthet.
’S boldogb annál is, a’ kit ölelsz kegyesen.
Ponori Thewrewk József.