Mindent fontolva tégy,
Kevésből sokat végy,
A’ Bölcsek ezt hirdetik,
De ha mind e’ mellett
Szándékod füstté lett,
Még több, űgyed nevetik.
Mit téssz boldogtalan?
Zokogni untalan
Az erőshöz nem illik.
Az ember egyszer él,
Ki tudja mit cserél,
Ha szűk hantja megnyilik?
Itt a’ pohár! itt a’ bor!
Vigasztal ez mindenkor;
Ez megvívja sorsodat;
Igyál ’s felejtsd gondodat!
A’ szerelem vad tűz,
Súlyos igára fűz,
Ősz tudósok így szólnak;
De ha mind e’ mellett
Szív ’s lélek rabbá lett,
’S egy kedvesnek hódolnak,
Mit téssz reménytelen?
Ha széped kegytelen,
’S szíved’ el nem fogadja?
Vagy ha szeret is bár,
De sors tőle elzár,
’S messze-földre ragadja?
Itt a’ pohár! itt a’ bor!
Vigasztal ez mindenkor;
Igyál ’s nyugtasd szívedet,
’S éltesd buzgón hívedet.
Tanulj gazdálkodni,
És fogsz gyarapodni,
Így kérkedik a’ gazdag;
De ha mind e’ mellett
Erszényed üres lett,
’S nem kél ki a’ vetett mag,
Mit téssz, boldogtalan?
Fáradni hasztalan,
Kínnal teljes mulatság;
Pénz e’ kor’ Istene,
Ki törhet ellene,
Így volt így lesz a’ világ!
Itt a’ pohár! itt a’ bor
Vigasztal ez mindenkor;
Igyál ’s tágul kebeled!
Ezt kinccsel fel nem leled.
Légy bátor, győzni fogsz,
’S dicsőségben ragyogsz!
Író ’s vitéz így kiált;
De ha mind e’ mellett
Koszorúd másé lett,
’S édes Múzád tovább szállt?
Mit téssz? bús panaszlás
Köny kérelem nem más;
Ezt jobb Lélek megveti,
Mint félénk csatázót
Gondolat-vadászót
Minden szél eltemeti.
Itt a’ pohár! itt a’ bor!
Vigasztal ez mindenkor;
Igyál míg tűze meghat,
’S lesz bátorság ’s gondolat!
Szalay Benjamín.
